A Zenetesó Facebook alkalmazás kapcsán fröccsöztünk szerény ember módjára viselkedve a Mary Popkidsből Bártfalvi Sanyival és Makumi Kamau "Kamával" az Akváriumban. Ez egy olyan alkalmazás, amelyben a még erősen VBK-gyanús koleszbulikhoz, és a tinikori függönybehúzós, lassúzós házibulikhoz, utazásokhoz kapcsolódó, számodra sokat jelentő élményekhez párosíthatsz a Spotify kínálatából zenéket. Ezután megkeresi számodra azokat a vadidegeneket, akikkel az ilyen élménykapcsolásokon keresztül a legtöbb közös pontot tudjátok felmutatni.

Azok, akik a Zenetesóban augusztus 14. éjfélig létrehozzák a profiljukat, és életük fontos élményeihez a leginkább hasonló zenéket választják ki, mint Ákos, a Hősök vagy a Mary Popkids tagjai, közelről nyerhetnek betekintést ezen előadók egy napjába. Ez MA van - ketyeg az óra, próbáljátok ki!

LEHALKÍTANÁTOK A ZENÉT?

Erősen be is kezdtünk, mert megkértük, hogy halkítsák le a kinti részen a zenét. Mondjuk még világos volt. Ez kicsit arra az osztálytársamra emlékeztet, aki miután a High Life-ban a biztonsági őrök által hátizsákból előkotort, be nem vihető 2.5 literes Fantát megitta a bejáratnál, a harmadik számnál odament a DJ-hez, hogy nem tudna-e a magasból levenni egy kicsit. Miután megkapta a borítékolható választ, elővett egy füldugót. Aztán bulizott, mert a zenét imádta.

Igyekeztem ugyanazoknál a sarokköveknél Kamával és a Sanyival is elidőzni, és meghallgatni, mi jut eszükbe.

MILYEN VOLT 5 ÉVESEN ZENETESÓ NÉLKÜL? VAGY VOLT?

Kama: "Volt zenetesóm, a szüleim voltak a zenetesóim, és a tesóm. A szüleim ismertettek meg olyan előadókkal, mint Bob Dylan, vagy Jimi Hendrix, Pink Floyd, Dire Straits, tök jó kis átfedések vannak, ők 85-ben pont a születésem előtt 2 évvel voltak Dire Straits koncerten, én pedig 2005-ben, 20 évvel később. Öcsémmel énekelgettük ezeket éjt nappallá téve. Halász Judit persze megvolt, meg 12-13 évesen belefutottam ilyen Hupikék törpikék válogatás CD-kbe, de szerencsére a 60-as 70-es évek zenéje végigvonult a fiatalkoromon, nem akartak az akkori Alma Együttesnek megfelelő gyerekzene felé terelni. De a gitártanáromnak megmutattam a Backstreet Boys As Long As You Love Me című számát, hogy na hát akkor ezt kéne megtanulnunk most. Sanyi bátyja is nagy zenei megfejtő volt, Balatonon együtt nyaraltunk, mindkettőnk nagyszüleinek ott volt nyaralója, onnan ismerjük egymást. Ilyen kis blockrocker magnóval menőztünk a parton, Sanyi bátyja hozta 2Pac kazikat, meg a Fekete Vonatot, Nas-t, hallgattuk és tanultuk, menőztünk, kosarazgattunk, közben meg néha kivittem a gitárt, játszottunk Eric Claptont, Bob Marley-t, mindent".

Sanyi: "Van két testvérem. A fateromnak volt egy külön pincéje, amibe berakott 5 hangfalat, egy fotelt, és volt bakelit lejátszó. A nagyfaterom is zenész volt, ő írta Nádas Gáborral a Különös éjszaka című slágert, és onnan jön az egész. Fater inkább a rockosabb vonalat erőltette, EDDA, Led Zeppelin, Omega, ültünk a pinyóban a tesókkal, és hallgattuk, miket nyomatott. Aztán vett egy német zenegépet, benyomtad, hogy F5 (ami a frissítés az Internet Explorerben), és dobta a bakelitet. Aztán jött a soul vonal, Otis Redding, Sam Cooke, és ennek a végén ismertem meg a Kamát, amikor is elindult a nagy rappezés, 2Pac Changes, Nas, DMX, Fekete Vonat."

ÉS AMIKOR SZAR ZENÉT HALLGATTÁL?

Nektek megvan az a 2 év, amikorról be kell látnotok, hogy akkor sikerült szar zenét hallgatnotok? Kama ugyanabban a mondatban, amikor azt mondja, hogy neki nem volt ilyen, azért rájön, hogy épp most hangzott el a Hupikék törpikék elnevezés, de bármi is legyen, ő pozitívan áll hozzá, "akkor poén volt".

Sanyi: "Amikor bekerültem a gimnáziumba, nekem egy kellemetlenebb 2 évem volt, amikor kitérek a Blink 182 és Offspring zenéjére, és a Kama-féle Backstreet Boys és Hupikék 1-2-3, 6-7-8, 17 és 26, és utána vegyesfelvágott."

BLUES TO ME IS, LIKE, SORT OF A MIXED UP THING - YOU JUST HAVE TO FEEL IT

Marcus Miller "Tales" című lemezén hangzik el Billie Holidaytől ez az idézet sample-ként, és Kamáék is így térnek ki rá, nem egy bonyolult zene, de ahogy mondani szokták, ahhoz, hogy jó legyen, érezned kell. A gitártanárnál és különböző helyeken elkezdtek utánanézni, hogy kik voltak hatással Eric Claptonra, és 30-as évekbeli blues előadók, mint Big Bill Broonzy, Robert Johnson, meg később B.B. King, és elkezdtek gimi vége felé lejárni blues kocsmákba, ahol 5-en voltak, a zenésszel együtt. Ott ismerték meg Little G. Weevilt, csütörtökönként lementek kétzenészes blues estekre. A Mediterránban buliztak, és kimentek a térre bluest énekelni. Itt jegyzem meg, hogy a 90-es években mi is Ferenczire jártunk hetente, és talán tőle hangzott el, hogy ha visszafelé lejátszol egy blues számot, akkor azt hallod, hogy "visszajött a csajom, feléledt a kutyám, újra van munkám".

HÁNY ÉVESEK VAGYTOK IGAZÁBÓL, ÉS HÁNYNAK ÉRZITEK MAGATOKAT?

27 és 28 évesek, Sanyi egy sérvgyanúra hivatkozva egy ideig 72-nek érzi magát, amin meglepődök, de aztán beigazolódik, amire gondolok: mindig fiatalabbnak érzik magukat, mert mennek a koncertekre, másnap felkelnek, és úgy érzik, hogy élnek. Sanyinak reklámügynökségnél volt kreatív munkája, ezután jött a Megálló és az Interaktív műsorvezetése, Kama pedig projekt alapon szállodafejlesztéssel kapcsolatos gazdasági megvalósíthatósági tanulmányokat, pénzügyi előrejelzéseket készít, Sanyi ezt összefoglalja úgy, hogy számokat pötyög be Excelbe.

Sanyi: "Várjál! Melyik volt az? When you're close to tears remember... Lighthouse Family - High! Fuszek Dalmával életemben először erre lassúztam együtt :) Erre táncoltam ötödikesen, Hatvanban, a répagyár mellett, életemben először." - vagy 6 évesen, 50-ben. Ugye, a nehezen megfejthető kérdés itt adódik, hogy ha IV. Béla 17 év alatt 139 rendeletet hozott, akkor hányadik Béla hozott 5 év alatt 58 rendeletet?

Kama: "Osztálykiránduláson Kornél haverommal..." - "Lassúztatok?" - "Neeeem, Wyclef albumát hallgattuk ugyanarról a walkmanről." - "És magyar zenék voltak?" Sanyi: "Hogyne, 4F Club, meg ilyenek, a Danubiusról vettünk fel zenéket, és benne volt a felvételben, hogy Danubius rádió." 

Az élmény, amiről zenei pályafutása kapcsán nem sok zenész emlékezne meg, hogy a srácok telefoncsengőhangokat csinálták, 3210-esen, azon volt szerkesztő. Bólogatva hallgatták egymás monofonikus csengőhangjait, ami nem kis kontraszt a pincében átélt audiofil élményekhez képest :) Kama telefonja kiakadt, és hónapokig ingyen telefonáltak, hoztak az ismerősök sütiket a kosárpályára, hogy beszélhessenek az amerikai rokonokkal. Sanyi: "Hetekig telefonbetyárkodtunk. Eddig soha nem mondtam el senkinek, felhívtam osztályfőnökömet, Tóth Gábort, az első osztályfőnökin megemlítette, hogy nem tudom, ki hívogatott engem nyáron, de ha megtudom... tudjátok, milyen a kolumbiai nyakkendő? Nyilván viccelt. Nagyon jófej volt." 

VAN OLYAN PILLANAT, AMIRE EGY ZENE ÁLTAL JOBBAN EMLÉKEZTEK, MINT EGY FOTÓRÓL?

 Sanyi: "Amikor beleeszem édesanyám lecsójába, mindig az jut eszembe, hogy kiskoromban utána kimentem a kertbe játszani a tesóimmal. Na ugyanez van nekem Jamie Lidell Multiply című számával, hogy amikor először meghallgattam, éppen Urbancsek Zoltánnál ültem egy házibuliban, és éppen grilleztünk szalonnát. Utána találkoztam Lidell úrral Linzben, vécére kellett mennem, felmentem a vécébe, egy bajuszos csávó megkérdezte, mi a helyzet, mondom tesó, vécére kell mennem, hol a vécé, bevitt Jamie Lidell szobájába, és odaalkottam a backstage-ébe. Kijöttem, és üvöltöttem, hogy nem hiszitek el. Utána spanoltunk a Lidellel, megettük a kajájukat a backstageből, mai napig tudja, hogy mi vagyunk a budapest crew..."

Kama: "Később mentünk Brüsszelbe, megvettük a repjegyet, tudva, hogy elfogyott az összes jegy a koncertjére. Erre megyünk a metrón, és a gitáros meglátot a metrón, hi guys, mi a helyzet, és feliratott." Sanyi: "Kajára nem volt pénzünk, egy osztrák forma mondta, hogy meghív minket kajára és piára, ha elénekeljük a Country road, take me home című számot. Kaptunk kaját és piát."

Sanyi: "Kama, emlékszel arra, amikor a Jókai téren játszottuk a Sweet Home Chicagot, és mi történt akkor?" Kama: "Persze. Odajött egy amerikai forma, dobott nekünk egy 10.000-est, és megadta a címét, hogy ha Chicagoban járunk, keressük meg, lakhatunk nála." Sanyi: "Mínusz 10 fok volt, fújtam a Kama kezét, hogy tudjon játszani."

Kama: "Nekem például az A38 illata olyan, ami örökre beleég. 2011-ben ott volt az első koncertünk, van a hajónak egy ilyen jellegzetes illata, odaérkezünk beállásra délután 4-re, full üres (!) az egész, még kicsit benne van a tegnapi buli, kicsit cigis szag, a szárazjég illata, bejössz, és úgy érzed, hogy kurva jó buli lesz este." Sanyi: "De nekem a Kamáék nyaralójának az illata is ilyen. Kicsit öregszag... megérzem, és azonnal jönnek az emlékek, bing-bing-bing-bing-bing, berúgás, egyből strand nyár, napolaj." Kama: "Ez egy balatonszéplaki társasház. A legjellegzetesebb összetevő a linóleum a folyosókon, annak van ilyen illata."

KÉPEK, HANGOK, ÍZEK, ILLATOK

Ütök magamra átmenetileg egy "modoros hülyegyerek" bélyegzőt gyereknyomdával, ahogy ezt megjegyzem, de ahogy Kama is kitért rá, az illatmemória állítólag a legerősebb, és ott van a vizuális érzékelésünk mellett még a tapintás, az ízlelés, és a hallás. Több olyan szám van, amiket párnákon doboltam végig tinikoromban négyszázhuszonháromszor, és ha most arról a szobáról lenne egy fotó, az sem mutatna annyit, mint egyszerűen elővenni azt a CD-t, amit 20 éve nem hallottam, és hagyni, hogy visszatekerje bennem a szalagot. A Zenetesóban pusztán az a 20-30 perc, amíg a megfelelő címkékhez bevillannak a zeneszámok, kikeresed őket, és belehallgatsz némelyikbe, már megadja azt a visszaemlékezés-élményt, amire a srácokkal hangok, lecsók, nyaralóillatok kapcsán kitértünk. Nem az alkalmazásban rejlik az élmény, hanem saját magadban, és ezt a hangyabojt rúgja szét benned, ha van kedved kicsit elmerülni benne, és a zenében találkozni saját magaddal.