Olvasva a Fonogram díjért harcba indulók és diadalt aratók névsorát, 3 dolgot szeretnék kiemelni és pajzsomra emelni. Bár értünk a zsűriskedéshez és a pojácáskodáshoz is, ennek ellenére az összes többit a kritikusoknak hagyom, hiszen mint tudjuk, mindenkinek lehet saját TOP5-je, így a Fonogramnak is...

Deák Bill Gyula életműdíjat kapott

Kőbánya díszpolgára, 60 csapás után is a rythm & blues magyar hangja. Rómától Görög-Bizáncig, Rajnától Levédiáig! Bort, bluest, békességet, megérdemelted, Bill kapitány! Radics Béla emeli poharát.

Az év hazai jazz albuma: Harcsa Veronika - You don't know, it's you.

Imádom ezt a lányt. Bájos, jól mutat a színpadon, és nem mellesleg nagyon kellemes hang. Szerencsére még nem főzött nekünk semmit a kereskedelmi tévékben. Ne is tegye, díváskodjon csak, ahogy eddig, nem akarok róla olvasni a BEST-ben. Azaz nem ott akarok róla olvasni.

Az év hazai alternatív albuma: Amber Smith - Introspective

Bár korábban készítettünk velük interjút, nagyon megleptek e díjjal. Eleve előítéletes vagyok a "mindenhonnan a szemébe lóg a haja" típusú srácokkal szemben, de itt valahogy sikerült elvonatkoztatnom ettől a trendiségtől. Nagyon jó klippek és a műfajnak megfelelő szolid világszínvonal. Szerintem.