A Laid Back formációról lesz szó, de nem leszek olyan kegyes, hogy már most eláruljam, mit jelent a cím. Ez a dán banda háromszor okozott igazi örömet, és jól elosztották az életemben, nehogy nagyon összesűrűsödjön. A laid-back, azaz "hátradőlős" kifejezés olyan nélkülözhetetlen a nyugalom, a chillout érzés és a relaxáció körülírására, hogy a nyugis downtempo zene definíciója sem tudott meglenni nélküle.

Van egy gomb az autómban, amit ha megnyomok, egyből elkezdenek szólni azok a zenék, amiket szájrángás, veszettség, dugóban kialakuló idegbaj, és általánosan szar napok kezelésére állítottam össze. 30-40 szám lehet a listán, a Laid Back közte van, ha ez másnak nem is jelent semmit, részemről az egyik legrangosabb elismerés.

Sunshine reggae (1982): jócskán a videókorszak előtt történt, sőt, talán a videót is később forgatták hozzá, ezért nem tudom eldönteni, viccnek szánták-e. A korai John Cusack filmek pojácáinak frizurájával, és a főiskolás Chandler és Ross feltűrt ujjú nyári zakóiban koktélozó két dán úrtól elég bizarr reggae-t hallgatni, ez a felvétel azonban a Családi kazetták cikkben is említett komoly befolyással volt zenei ízlésemre, és arra, hogy ép ésszel el tudjam viselni az életet.

A szövegről: mosolyogj, ne aggódj, ne kapkodj, ne szívd mellre. A szöveg miatt nem aggódtak, nem kapkodtak, de mi fogadjuk meg. Azt állítják, az az üzenetük, hogy engedjük a pozitív energiákat előre a pénztárnál, és menjünk utánuk. (Let the good vibes get a lot stronger.) Teljesen adom.

White horse (1983): ha előfordult már veletek, hogy csak úgy bekapcsolva felejtettétek a Fashion TV-t, akkor ezzel találkozhattatok 2006-ban, mert az egyik magukat hirdető szpot állandó aláfestő zenéje volt. A Fashion TV-vel nem tudom, most mi a helyzet, de olyan jó zenék mentek rajta, hogy néha azon gondolkodtam, ha kiraknák egy FM frekvenciára, tuti azt hallgatnám rádióként. A Wonderland Avenue repült rá a lehetőségre, hogy a már akkor is 23 éves számot kicsit felturbózza. Teljesen jogosan. Na de a feldolgozás szerint ez valami nagyon dögös house dolog, éppen ezért sokkoló, hogy az eredeti szinte hangra ugyanaz az az eltolt, feltűnően húzós minimál dallamocska. Amikor nem éppen hátradőltek Laid Backék, akkor lehet, hogy időutaztak.

A szövegről: nagyon fontos útbaigazítást ad az élethez, azaz, hogy ha lovagolni akarsz, akkor ne a fehér lovon, hanem a fehér pónin lovagolj! Ezt kiegészíti egy jobban hasznosítható bölcsességgel: ha gazdag akarsz lenni, kurválkodnod kell, te kurva. És tényleg.

Bakerman (1989): és megérkeztünk ahhoz a számhoz, ami végérvényesen aláhúzza és jogossá teszi a zenekar névválasztását. A közhiedelemmel ellentétben a pékek nem hajnalban mennek dolgozni, hanem még előző este. Úgyhogy ezt mi is eltévesztettük, amikor bulik után 4:30-kor azt firtattuk az első metrózóknál, hogy ők pékek-e, vagy mi más okból metrózgatnak vasárnap ilyenkor.

Ha viszont jártál hétköznap 4-5 körül az utcán, amikor még a korán kelők sem indultak el, de már kellemes péksütemény illat csapja meg az orrodat, akkor össze tudod kötni a nyugalommal ezt az éjszakai munkát, és az illatot. Semmi nem múlik 10 percen, a pirosnál nem látod a tükörben a 4 sávban rádinduló autók hadát, nem kell senkit kikerülnöd, a világ összes útja a tiéd, és a város fényei is viszont szeretnek, hiszen alig van ott más, akit szerethetnének. A számban ezen kívül még egy hálókocsis vonat halad el, tehát még azok is alszanak, akik olyan aktívak, hogy éppen utaznak, nemhogy bárki más. Kicsit másképp éli meg, de olyan nyugalmat sugároz ez a hangulat, mint amikor Tom Cruise a Vanilla sky-ban az üres Times Square-en áll.

A szövegről: vissza a gyökerekhez, 82-es üzenet újra a hangszóróból - lassíts le, nyugodj meg, már késő aggódni, akkor meg minek. És a klasszikus "szágáboná kundzsáni vená", amin 20 évig gondolkodtunk, hogy vajon mit mond ott, míg ki nem derült, hogy pontosan EZT mondja, jól értettük. Akár sagabona kunjani wena akár sagabona kurjarni wayna szerepel a szövegben, a jelentése mindenképpen "Helló! Hogy vagy?", a nyelv vitatott, a legtöbbek szerint szuahéli, a majdnem olyan sokak szerint pedig zulu. Talán a péknek köszön oda a szerző, mert egyedül ő fér bele ebbe a nyugodt képbe, talán egész Afrikának, mintha azt mondaná Hello Africa, tell me how you doin'.