Ritkán szoktam maradéktalanul elégedetten kijönni a vetítésről, pedig elég gyakran járok mozizni. Az pedig végképp ritkán fordul elő, hogy a film végén elszoruló torokkal, zsibbadtan lépjek ki a teremből és hosszú percekig zavarodottan támolyogjak az utcán, mert annyira hatása alatt vagyok még a filmnek. Most mindkettő megtörtént. Mindez semmivel sem jelent többet, mint hogy valaki vagy valami nagyon telibe talált. Hogy jelen esetben miről van szó? A válasz egyszerű: Clint Eastwood….
Az öregnek (májusban lesz 79) valami hihetetlen jó szériája van mostanság. Nem is olyan rég vetítették az Elcserélt életek-et (Changeling), amit rendezőként jegyzett, de szerepet nem vállalt benne. Ezt sajnáltam ugyan, de tökéletesen megértettem, mondván, hogy mit is várhatnánk már egy ilyen korú embertől, az is fantasztikus, hogy képes még ilyen szintű rendezői munkát végezni. Szóval az a film is nagyot ütött, izgalmas volt, feszült, jól megkomponált. Erre most hirtelen itt van a Gran Torino – rendezte Clint Eastwood, főszereplő Clint Eastwood, producer Clint Eastwood. Ha ez nem lenne elég, zenerajongásának és tehetségének köszönhetően a zeneszerzésbe is bedolgozott. Eastwood ugyanis bolondul a jazzért és nem először díszíti filmjeit saját szerzeményeivel. Ami döbbenet az egészben, az az, hogy ez a nagy „önzőzés” nemhogy nem vált ki visszatetszést, hanem azt eredményezi, hogy meghajolunk az ember előtt, de porig ám, és hitetlenkedve csettintünk: „A mindenit, ez igen!”.
Az öreg „cowboy” ezúttal tényleg nagyot dobott. Jó a sztori – a kritikusok szerint nem túl eredeti, de ez nekem még csak meg sem fordult a fejemben, annyira lekötött a történet -, komoly mondanivalóval rendelkezik, van benne jellemfejlődés, dráma, elsőrangú humor, és könnyes katarzisban végződő csavar a végén….tehát igazán kerek kis csomagot kapunk.
A történetről nem szeretnék sokat elárulni, aki akarja, bármelyik ajánlót elolvashatja, úgyhogy tényleg csak a lényegre szorítkozom. Eastwood egy egyedülálló, öreg amerikai veteránt alakít, Walt Kowalski-t , aki nem találja a hangot senkivel, talán csak a kutyájával. Cinikus, trágár, zsörtölődő öregember. 1972-es Ford Gran Torino-ján kívül nincs benne szeretet senki iránt. Különösen a környéken nagy számban élő fekák, sárgák, latino-k irritálják. A feleségét elvesztette, a családjának csak nyűgöt jelent, gyűlölettel szemléli a világot, amiben már nincs becsület és tisztesség. Önmagával sincs rendben, a koreai harcok és az elkövetett öldöklések miatt állandó lelkiismeret furdalás kínozza. Dolga hozzávetőlegesen semmi, úgyhogy jobb híján folyamatosan iszik, dohányzik, és füvet nyír, no meg acsarkodik a szomszédban élő hmong család tagjaival. Ebből a helyzetből a töketlenül kallódó szomszéd hmong kiscsákóval való afférja zökkenti ki. Ezután kerül kapcsolatba a szomszédokkal és kezdi lassan emberszámba venni a "citromfejű" ázsiaikat, majd szép lassan egyre közelebb kerül a hmongokhoz. Ezt a barátságot viszont nem mindenki nézi jó szemmel: a fiút piszkáló banda a családot és Kowalski-t is terrorizálni kezdik. Valószínűleg nem látott egy Eastwood filmet sem az, aki nem találja ki, hogy ez bizony kurva nagy hiba a részükről…
Állítólag a főhős alakjában Eastwood, aki maga is szolgált az amerikai hadseregben, nagyon sok önéletrajzi elemet felvonultat, és rengeteget mutat meg önmagából. Akárhogy is van, az hétszentség, hogy Kowalski alakja annyira hiteles, hogy végig azt hiszed, hogy a színtiszta valóságot látod. Eastwood játéka fenomenális: gyakorlatilag csak ő játszik a vásznon, a vállán viszi az egész filmet. Saját bevallása szerint nem vállal több filmszerepet. Ha ez igaz, hát megadta a módját a búcsúnak: ennél jobb és szebb szerepet nemigen találhatott volna a végére. Ha nem látnánk őt többet, A Gran Torino tökéletesen alkalmas arra, hogy megmaradjon bennünk a kép az igazság önzetlen bajnokáról, a férfiról, akivel még aggastyán korában sem érdemes ujjat húzni!
Ahogy egy ilye parádés filmhez dukál, íme a csodálatosan szép főcímdal Jamie Cullum tolmácsolásában (aki hallani akarja azt a változatot, amelynek első sorait maga Clint énekli - mert hogy azt is tud, naná, szívhez szóló, füstös hangja van -, az itt próbálkozzon):
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
doktor.dikhed 2009.04.24. 11:45:03
Ő az az alkotó, aki öregkorára nem "megpuhult", hanem egyre keményebb filmeket készít, így ha színészként nem is, remélem, hogy rendezőként még sokáig dolgozni fog.
eric · http://vastagbor.blog.hu 2009.04.24. 11:47:13
mindenesetre remek alkotás.
és... hány kis sárga szemétláda fér be egy házba?:D
doors (törölt) 2009.04.24. 11:48:02
eric · http://vastagbor.blog.hu 2009.04.24. 11:48:37
Interstellar Overdrive · http://b-oldal.blog.hu/ 2009.04.24. 11:51:26
Alhazred 2009.04.24. 11:55:22
www.BenKee.hu 2009.04.24. 12:06:12
redriot77 2009.04.24. 12:47:21
Engem először a "Titokzatos folyó" fogott meg. Részletesen kidolgozott karakterek, lebilincselő történetmesélés. Riszpekt az öregnek, ma ő a film királya.
2009.04.24. 12:51:26
Nagy rendezés, nagy alakítás - csodálatos mozi.
Major Paine · http://www.nekemnincs.hu 2009.04.24. 12:59:38
Penya666 2009.04.24. 13:01:10
Önjáró Talajgyalu 2009.04.24. 13:12:24
:)
Kobaljov 2009.04.24. 13:21:08
Moziban is úgy megy ;-)
Nekem is tetszett, főleg, hogy néhány sablon bemutatás után hamarosan ki is figuráz
mangorlo 2009.04.24. 13:29:39
nincs bocsánatot meg pótolni mert alap
Péter Bócsi 2009.04.24. 13:31:59
Már kezdtem aggódni, hogy mindenki csak szart néz, de nem, és ez tök jó!:)
zsinacity (törölt) 2009.04.24. 13:42:10
venator 2009.04.24. 14:58:50
BLUNTSIDE 2009.04.24. 15:02:43
Ez a film isten!
cziczmiczpindur 2009.04.24. 16:36:49
altero 2009.04.30. 09:27:51
Bár tudom, h minden kritika és talán a rendező szándéka szerint is valami hatalmas jellemfejlődés megy végig a főszereplőben, szerintem ez így nem állja meg a helyét. A citromok buliján teljesen adekvátan viselkedett, már amúgyis be volt piálva, ráadásul egy ilyen kifelé kőkemény, de azért erősen nárcisztikus ember néha el tudja felejteni a jellemétől nem idegen, viszont ahhoz képest felerősített szerepét, és elkezd jófejül viselkedni, szerintem nincs ebben semmi furcsa. Utána megkedvelte a szomszéd családot, ennek ellenére nem hiszem, hogy egy csapásra megtagadta volna korábbi "rasszista" önmagát.
A film csattanójával kapcsolatban vannak jogi aggályaim, de nem akarok spoilerezni, úgyhogy inkább megtartom magamnak.
Nagyon nagy film, ez a lényeg!
Balance Of Power 2009.04.30. 14:53:56