Bármennyire is harcolok a gondolattal, ennek ellenére véget ért a Heineken Balaton Sound is. Azóta eltelt 1-2 nap, hiába nyüszítettünk, mint egy óvodába menni nem akaró kisgyerek, visszaültünk a munkahelyi forgószékekbe, apró kis csíkon keresztül nézünk a monitorra, húzóra isszuk a vizet is, szorít a nyakkendő. A lányoknak talán csak annyival jobb, hogy nyitott cipőben és nyakkendő nélkül teszik ugyanezt. Ha kinézek az ablakon, látom a forróságot. Eközben becsukott szemmel azt képzelem, hogy sétálok egy színpad felé, ahonnan szól a zene, minél közelebb battyogok, egyre hangosabbnak hallom a zenét, bár felsőtestem néhol nem engedi meg, de hetykén a vállamra van dobva a pólóm, 2 sört viszek, miközben egy buckába belerúgva az egyiket félig magamra öntöm, baszdmeget sziszegek, majd belekortyolok a másodikba. Jönnek a "mit keresek én itt?" gondolatok. Nagyon gonosz dolog, hogy ez is véget ért.

A fesztiválra emlékező cikkemben úgy fogalmaztam: a Moby koncert a fesztivál hattyúdala volt. Az volt. Divat-mobysként azóta sok kritikát elolvastam a koncertről, többnyire negatívakkal találkoztam.(Elgondolkodtató, hogy bárki jöhet kis hazánkba, nekünk senki sem jó igazán, legyen az feltörekvő sztár, vagy élő legenda. De ez egy másik cikk témája.) Nyilván nem lehet mindenkit szeretni, de ki kell jelenteni: a Moby koncert alatt a tömeg hipnózis alá került, mindenki érezte a pillanatot, hogy kap valami olyat, ami elég lesz ahhoz, hogy a szürke hétköznapok ne is legyenek annyira szürkék, a mindennapi gondok pedig könnyebben legyenek elviselhetőek. A gondjainkat persze még a néha gitározó, néha kongázó, néha egyszerűen csak frontemberkedő és tenkjúzó Moby sem tudja magával vinni. Nem tette most se. A fesztiváldepresszióra egy orvosság van. Következő fesztivál, következő élmény, barátok. Az ilyen élmények, mint a Moby koncert viszont tényleg segítenek, igazi boldogságpirulák. Persze, ha nem így gondolkodunk, nehéz örülni pillanatoknak.

Próbálok visszaemlékezni a dalokra, melyek elhangzottak a koncerten (közben olyan fejet vágok, mint két háromjegyű szám fejben összeszorzása közben). Jó volt látni a feltartott karokat, az egymásba kapaszkodó embereket, a koncert fényeit. Bár ott lehetnénk, nem? Addig is az alábbi pár számmal révedek vissza, miközben lassan belátom, a fesztivál elment, a fájó torok itt maradt. Emberek, ideje levenni a karszalagokat és elkezdeni tisztogatni a sarokba dobott fesztiválcipőket.

Ennyi. Kinyitni a szemeket! LESZ MÉG ILYEN!

TOP5 Moby szám MOST:

1. Why does my heart feel so bad
2. Porcelain
3. Lift me up
4. Honey
5. Natural Blues

TOP5 Balaton Sound 2008 koncert | VOLT fesztivál - Part II.