Ritkán tudom beleélni magamat olyan szituációba, nézőpontba, emlékekbe, amik bizonyos dolgok előtt történtek. Zenehallgatásnál ilyen bizonyos dolog az a pont, amikor 15 évesen elkezdtem jazzt hallgatni. Fogalmam nincs, hogy szól annak, aki nem érti. A másik ilyen a zeneelméleti képzés egy jazz tanártól, bő 10-12 év zenélés, kottaolvasás, zenekarozás után, és ennek is már még egyszer ennyi ideje. Azóta megint mindent másképp hallok, és úgy hiányzik, hogy egy napra full hülye legyek a zenéhez, mint amikor meglátsz egy átlagos prosztó embert, és TUDOD, hogy fehér teniszütős zokni van rajta, és odanézel, és tényleg az van, és már örülnél, ha egyszer nem találnád el.

Arra viszont emlékszem, hogy volt egy 13-as számmal ellátott videókazettánk a 80-as évek közepén, és azon rajta volt a Billie Jean. Aztán ez a kazetta eltűnt, és miután se youtube, se net, se CD, legalább 2-3 évig nem hallottam a számot. Aztán C64-en előkerült az első MIDI szekvenszer, valamikor 1988-ban, és a Billie Jean volt rá feltéve demó dalnak. Néztem, ahogy megy az idő jobbról balra, és vízszintes csíkok jelképezik a hangjegyek hosszát, a csíkok egymás fölött pedig a hangmagasságot. Ez 22 éve volt, akkor láttam ilyet először, és azóta is bele vagyok szeretve, SŐT, míg a számomra irigyelt klasszikus hangszerek virtuózai sokszor kottában, én valahogy ilyen vízszintes sávokban látom a zenét.

Nem tehetek semmiről, Debussytől (1862-1918) a Claire de Lune-t akartam gyorsan letölteni, és fejhallgatóban elaludni, de ez annyira nem erős oldala az internetnek, a hihetetlen szar hangminőségű youtube-on viszont találtam egy változatot, amin pont egy ilyen szekvenszerre emlékeztető vizualizációval volt feltéve. Aki először lát ilyet, arra még nagyjából emlékszem, mit gondol :) Húúú, az vajon milyen hang lehet? Tök jó, hogy látni, hogy mi jön! Ne már, mindjárt vége lesz? :D

Diszkrét különvéleményt szúrnék még ide - klasszikus zenében ki nem állhatom a youtube-ot, hihetetlen, milyen kontár állatokat megtanítanak zongorázni. Persze nem tudhatják előre. És még szerencse, hogy nem hegedűre keresek rá, ijjjj, ott mi van! Nem győzöm hangsúlyozni, hogy némelyik zongoratanár valami iszonyat állat, és vagy gyógyszerezi magát, vagy nem is szereti a zenét, ha azt végig bírja hallgatni, amit a gyerekek művelnek. Óriási, hogy emberek manuálisan képesek a megfelelő sorrendben, akár cséphadaró sebességgel eljátszani a hangokat, akár álmukból felkeltve, és amikor megmutatják az egész világnak egy ilyen megosztón, szarnak bele, hogy beletegyék a lelküket. Ez itt legalább dinamika szempontjából nem katasztrófa, és szabad tempóban megy. Az is egy állat, aki zongoradarabot metronómra játszik fel. Tudom, Rózsa néni úgy tanította... nyeh, nem ragozom, nemcsak a popszakma van senkiháziak kezében.