Nem szoktunk cikkeket utánközölni, de az alább olvasható szösszenet, egyrészt nem cikk, másrészt igencsak megragadott. Stílusában, mondanivalójában mintha B-oldal szerző írta volna. Pedig nem. Aczél Endre tollából származnak ezek a sorok. Mivel a B-oldal törzsközönsége feltehetően nem hallgatja szombat kora délután a Klubrádió sajátos nosztalgiaműsorát az Aczélsodronyt – én is csak véletlenül botlottam bele – gondoltam, kiteszem ide Aczél Endre rádiós jegyzetét. Méltó arra, hogy közöljük, egyenesen ide kívánkoznak az alábbiak.
"Mindig azt gondoltam és hirdettem is, hogy a 80-as vekben tört fel a popzene a mindmáig meg nem haladott csúcsokra. Igen, a Dire Straits, a Queen, Michael Jackson, a U2, Sting és ezernyi nívós sztár mögött ott ólálkodott ennek a milliárdos üzletnek a végzete, a csakhamar beköszöntő zenei nulla, amely az igazán lesújtó 90-es években tetőzött. A nulla-hullám etalonja az én szememben változatlanul a Modern Talking nevű kétszemélyes német banda. Két álmodozó pillantású fiatalember, a szőke Dieter Bohlen és a napbarnította Thomas Anders, vattába csomagolt, fejhang kórusoktól kísért diszkóritmusos-szintetizátoros szívbemarkolóan egyszerű dalocskákat alkotott. És a közönség – mintha csak erre áhítozott volna réges-rég – milliós példányszámban vásárolta föl a lemezeiket. "Te vagy a Szívem, Te vagy a Lelkem", vagy épp a Cheri Cheri Lady… emlékszik mindenki. Cukorka és giccs. A legprimitívebb dallammív, plusz kötelezően 120 lüktetés percenként. Ez volt a recept, könnyen leírható és követhető. Annak idején a hamburgi Spiegel azt írta: a popüzlet örök titkai közé tartozik, hogy a fél világ, Norvégiától Venezueláig, Izraeltől Mexikóig, Franciaországtól Namíbiáig miért ölelte keblére ezt a két puhatestűt. De így történt…
Drágáról olcsóra váltottunk, a zenei truvájokról az egyhangúságra. Becsületére legyen mondva, Dieter Bohlen – az évi 25 millió márkát betakarító üzletember – soha nem is tagadta, hogy a dalaik egyformák, illetve ahogy mondta: "nagyon hasonlítanak egymásra".
Bizony-bizony. Mint két lakodalmasrock-szám. Ha valaki nem vette volna észre, a Lajcsi által alapított műfaj – műdalok rockosítva – egy ugyanazon hangzásra épít. Arra, amit fentebb leírtam. A feltalálók a Modern Talking kettősében keresendők, a többiek epigonok. De itt nemcsak a fejhangról, a szintetizátorról, a 120-as lüktetésről van szó, hanem – esztétikailag szólva – a formák mérhetetlen leegyszerűsítéséről, ősemberi primitivizálásáról, az ingerküszöb minimálisra alacsonyításáról a gejlségről és a giccsről, arról amit a Spiegel "zeneileg elszegényedett emberek lombzúgásának" nevezett.
Még nem is ünnepelte tizedik születésnapját a Modern Talking, amikor a rendszerváltás utáni Magyarországon minden piac a lakodalmas rockal volt tele. Úgy vitték a kazettákat, mint a cukrot. Minden esküvőn a Lajcsi kazetták voltak a kötelező menüpont. De ez még hagyján…
Nekem történetesen nem azzal van bajom, hogy volt és van lakodalmas rock, hanem azzal, hogy az elmúlt tíz évben föltűnt magyar popegyüttesek 90 százaléka abszolúte és maradéktalanul a Modern Talkingtól megszokott hangzást utánozza. Nem mondok persze neveket, de nézzenek végig a kínálaton: ami zenei igénytelenségben és giccsben produkálható, az mind ottvan. A különbség legfeljebb annyi, hogy az epigonok nem keresnek annyit, mint az ősök, akiket én nemes egyszerűséggel a Közízlés Megrontóinak neveznék. Viszont keveset se keresnek. Nagyon jól beilleszkednek abba a kultúraépítő trendbe – ez persze színtiszta irónia – amit a kereskedelmi televíziók képviselnek Magyarországon. Pontosan azt a színvonalat nyújtják a szappanoperákon, a valóságshow-kon és kibeszélőműsorokon, na meg C-kategóriás akciófilmeken nevelkedő közönségnek, amit az megkíván és megérdemel. Én előbb-utóbb szobrot emelnék Bohlennek és Andersnek."
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Lamorak · http://www.clusterone.hu 2010.04.22. 11:11:59
Modor Tibi · http://modoros.blog.hu 2010.04.22. 11:46:22
"Dire Straits, a Queen, Michael Jackson, a U2, Sting és ezernyi nívós sztár" - hát igen :)) azért itt érzem a modorosság nem is annyira bújkáló csíráját!
Flankerr 2010.04.22. 12:46:20
A lakodalmas rock (amely később lakodalmas diszkóvá evolválódott) feltalálója nem a 3+2 együttes?? én úgy tudom, ők voltak az elsők, és nagy sikereket arattak itthon is.
gerineldo (törölt) 2010.04.22. 12:57:40
az jut eszembe, amit az ógörög tanárom mondott az első szemináriumi órán, mikor a kb. tízezer egyetemistából csupán 5en vettük fel az óráját, "nem hittem volna, hogy ennyien lesznek, mindenesetre üdvözlöm Önöket: ez itt a szűk elit, Önök közül páran pedig kurva nagy sznobok, de ők majd kihullanak" =D
végül 2en maradtunk a végére....
Interstellar Overdrive · http://b-oldal.blog.hu/ 2010.04.22. 13:19:42
Először senki nem tudta, mi van, de szépen mindenki kiszivárgott, én is, majd csak egy dogát kellett beadni, amit nyilván sok egyetben a Google barátunk írt meg.
markus.b 2010.04.22. 13:43:23
rettentó 2010.04.22. 15:09:03
rettentó 2010.04.22. 15:22:49
Nemrég épp a Live Aidről meg a We Are the World-ről áradozott a műsorban, ahol aztán a jó szándék mellett is tetőzött a 80-as évekbeli geilség, szóval csak ezért nem értem. Az viszont tény, hogy a MT sokat tett azért, hogy ma olyan zene megy a nagy kereskedelmi rádiókban, amilyen.
Aczélnak van egy olyan állandó illúziója is, hogy a cucializmusban tódultak az emberek a magas kultúrára, mert ugye vannak rá adatok és az ő szűk baráti köre legalábbis ezt tette (ami dícséretes). Erről csak annyit, hogy apám a 70-es években mozigépész volt. Egy nap két filmet vetítettek, mondjuk a Fantomast vagy a Piedonét, és egy Jancsó filmet. Én is szeretem a magyar filmet, de az emberek többsége már akkor se arra ment. Viszont napi látogatottságot kellett beírni a naplóba (vagy hova), így jöttek ki milliós nézettségek lila művészfilmekre.
"a csakhamar beköszöntő zenei nulla, amely az igazán lesújtó 90-es években tetőzött."
Vagy csak Aczél Endre öregedett, vagy ő nem öregszik?:-) (Farkasházy a korosztályából pl. a Faith No More-t, a Pearl Jamet is szereti - modoros, de nyitott :-)).
rettentó 2010.04.22. 15:24:15
rettentó 2010.04.22. 15:46:39
Balotelli 2010.04.23. 12:24:12
2010.04.23. 13:04:56
lüke 2010.04.23. 22:13:10
:)
Dieter Bohlent lehet ócsárolni- ahogy ö is ócsárolja a népet, szerintem akár magyar is lehetne-
de a pénze akkor is megmarad.................
most kiabálhatnana:
Abmarsch
vagy Scheiss Frisör helyett Scheiss Journalist:)