Interjú: Filmzene.net

Interjú: Filmzene.net

B-oldal: Kérlek, mutasd be a Filmzene.net oldalt!

Bíró Zsolt: A szerkesztők egy filmzenés topikban ismerkedtek meg egymással, lassan egy évtizede, és miután a zenecserélgetések apropóján létrejövő személyes találkozókon kiderült, hogy nincs köztünk gyakorló pszichopata (bár ez egyes kedvenc zenéink alapján azért könnyen támadható lenne...), onnantól kezdve össze is rázódtunk. Aztán egyszer csak jött az ötlet, hogy hátha nem csupán bennünket érdekel a téma, így 2004-ben elindítottuk a Filmzene.net-et. Elsősorban azért, hogy legyen egy magyar nyelvű oldal is, amely a műfajjal foglalkozik, de egyúttal a téma hazai mellőzöttségén is szerettünk volna változtatni, hiszen egy-egy filmkritikában elvétve esik szó a zenéről, pedig egy fontos, ráadásul nem is kifejezetten észrevehetetlen alkotóelemről beszélünk. Mostanra már rengeteg film zenéjét elemeztük hosszabb-rövidebb formában, és a lista csak nő, ahogy a komponistákkal készített interjúink száma is – minden csak a szabadidőnkön múlik. Ebből meg persze egy dolgozó embernek kevés van, ami alól mi sem vagyunk kivételek, de ha a frissülések gyakorisága kicsit alább is hagy olykor, szerencsére nem látjuk még a végét: amíg kedvünk van, csináljuk. Még kétszáz albumkritika hiányzik ahhoz, hogy elérjük az ezret, de nincsenek kétségeim afelől, hogy eljutunk odáig.

B-oldal: Se nem film, se nem zene, hanem filmzene. Honnan a filmzenék iránti nagy szeretet?

Bíró Zsolt: Fokozatosan alakult ki. Először – sokakhoz hasonlóan – én is összemostam a filmzene és a betétdal fogalmát, bár azzal tisztában voltam, amivel vicces módon még ma sem mindenki, hogy ha egy film betétdallal indul, akkor kicsi az esélye, hogy azt pont a főcímben épp kiírásra kerülő komponista szerezte (megfordítva pedig az sem igaz, hogy az Aerosmith írta az Armageddon, az AC/DC meg a Vasember zenéjét, mert ilyen véleményt is olvastam már). Egyszer csak feltűnt, hogy a Ponyvaregényben egész jó zenék szólnak. Később azt észleltem, hogy hoppá, sok más film zenéjében viszont egyenesen nincs is ének! Miután pedig A rettenthetetlent megnéztem, rájöttem, hogy ezentúl talán érdemes lesz jobban odafigyelni. Utána már a szerzőkre mentem rá: amelyik score-ra felfigyeltem, annak komponistájától igyekeztem minden mást is meghallgatni, és az így megismert albumok száma rohamosan emelkedett.

B-oldal: Ha egy kicsit szakmázni kéne, hogyan írnád le azt, mitől jó egy filmzene?

Bíró Zsolt: Ma már háttérbe szorultak azok, akik értetlenül néznek, amikor valakitől azt hallják, hogy a filmzenéket szereti. Őket soha nem is értettem, hiszen ha egyszer Beethovent is meghallgat az ember, akkor egy ugyanazon hangszerekre, csak éppen képsorok alá írt, gyakorta könnyebben befogadható, populárisabb művet miért ne lehetne önmagában is kedvelni? És talán nem tabudöntögetés, ha azt mondom, hogy egy John Williamst – nyilván az eltérő évszázadok különbözőségének figyelembevételével) nyugodtan össze lehet vetni Beethovennel, és nem lesz méltatlan a párhuzam utóbbi kedvelőinek szemszögéből.
Egyes vélekedések szerint a jó filmzenét észre sem veszi az ember, annyira beilleszkedik. Ezeket szerintem jellegtelen zenéknek hívjuk. Ugyanis sokaknak sikerült már megtalálni azt az egyensúlyt, amikor az aláfestés pluszt ad a mozihoz, nem pedig rátelepszik vagy észre sem venni. A könnyebbik út olyan akciófilmzenét írni, aminél csak azt észleled, hogy valamit ugyan játszik a zenekar, meg egészen dinamikus, de mégsem tartod érdemesnek arra, hogy külön is meghallgasd. Ugyanakkor lehet olyat is komponálni, mint amit például John Powell művelt a Bourne-moziknál, amikor kifejezetten felfigyelsz a zenére, de mégsem azt érzed, hogy előtérbe tolakszik, hanem azt, hogy az adott jelenet izgalmára, esetleg drámaiságára erősít rá – utána pedig beszerzed az albumot, és úgy sem találod rossznak. Mivel én nemcsak az adott film alatt találkozom az aláfestéssel, hanem külön is meghallgatom, számomra tehát ott kezdődik az igazán jó filmzene, amikor a mű önmagában is élményt ad, de akár még a mozi ismerete nélkül is képes hatást kifejteni. Mindenesetre hozzáteszem, hogy egy hivatalos zenekritikus ezt az erősen szubjektív álláspontot jogosan szedhetné ízekre.

Azt meg semmiféleképpen nem szabad elfelejteni, hogy a score-ok azért elsősorban mégiscsak képsorok alá születtek, tehát attól még nem feltétlenül lesz rossz egy filmzene, mert önmagában iszonyatos, ha egyszer a mozi ilyet igényelt, és alatta helyt is áll. Én egyébként ezt rendszeresen elfelejtem... Örülni szoktam annak, ha a mozgóképek instrumentális zenéire sokan felfigyelnek. Piros pont jár egy score-nak, ha a „civil” nézők is érdekesnek találják, mert talán minden filmzenerajongónál úgy indult a folyamat, hogy egyet hallott (ami tetszett neki), kettő lett belőle, és így tovább, a tábor pedig újabb fanokkal gyarapodik. Az elmúlt évből például a Tron: Örökség, az Így neveld a sárkányodat és az Eredet adott olyan élményt sokaknak, ami hatására szinte nincs néző, aki szó nélkül elment volna az aláfestés mellett – nagy részük persze pozitív értelemben. Egyik esetben sem érhette túlzottan az a vád a szerzőket, hogy művük sok, netán rátelepedtek a filmekre, sőt, a Tron: Örökség lényegesen kevesebb lett volna a Daft Punk nélkül.

B-oldal: Ha most kéne egy TOP5 filmzene album EVÖR listát mondanod, mely albumokat mondanád és miért?

Bíró Zsolt: Minden idők legnagyobb filmzenéi közt nálam az abszolút favorit Az őrület határán (The Thin Red Line), Hans Zimmertől. Ez talán a világ legráérősebb filmzenéje, a szűk egyórányi mű mégsem lesz unalmas egy pillanatra sem, egy mesterien felépített rekviem, katartikus pillanatokkal. Zimmertől még a Gladiátor kerül be harmadiknak a listába (bár már az Eredet is követelőzik), amit ugye mindenki ismer, így a választás különösebb magyarázatra nem szorul. Plusz érdeme, hogy behozta az addig „csak” a Dead Can Dance tagjaként ismert Lisa Gerrardot is a filmzenevilágba.
Howard Shore és a laza csúsztatással egyetlen hosszú mozinak vett A Gyűrűk Ura-trilógia második helyezését sem kell hosszan megindokolnom. Mivel a komponista korábbi, húzósabb (leginkább David Fincher és David Cronenberg munkáihoz megszülető) zenéit is nagyon kedvelem, kifejezetten öröm volt számomra, hogy kitörhetett szokásos környezetéből, ráadásul a korábbi stílust finoman beépíthette a trilógia világába. Sajnálom, hogy Fincher mellől valószínűleg végleg eltűnt, de legalább a Cronenberg-vonal megmaradt. A következő James Newton Howardtól A falu (The Village), amelyben a szólóhegedű sajátosan bensőséges hangulattal látta el a filmet. Az biztos, hogy ha az M. Night Shyamalan-produkciók minőségének lefelé ívelése nem szűnik meg, házi zeneszerzője munkájával továbbra sem lesz gond – ez még Az utolsó léghajlítóra is igaz. És végül Clint Manselltől A forrást (The Fountain) említeném még meg, aki a Kronos Quartet és a Mogwai segítségével komoran, de egészen egyedien és eredeti módon közelítette meg a műfajt.

B-oldal: Melyek azon kedvenc filmjeid, melyeknek kifejezetten nem tetszik a zenéje, és melyek azok a filmek, melyeket szinte csak a zenéje miatt szenvedtél
végig?

Bíró Zsolt: Az igazán rossz filmzenéket gyakorta a kisebb vagy független mozik alkotói szokták bevállalni, ahol van tér kísérletezni, kevesebben csapnak a zeneszerző kezére, ha túl szabadon értelmezi a zene fogalmát. A nagyok közt más a helyzet: amekkora gépezet lendül mozgásba egy-egy hollywoodi mozi elkészítésére, egy legalább közepes szintű zene is megszületik. Talán emiatt is lehet, hogy a kérdésbeli első kategóriára nem igazán tudok hosszasan sorolni példákat, még akkor sem, ha nem kifejezetten kedvenc, hanem csak jó filmekben gondolkozom. De talán nem én vagyok az egyetlen, aki a Vérző olajhoz azért valami kevésbé művészieskedő aláfestést képzelt el, vagy nem érti, miért lett ennyire agyondicsért és -díjazott a Babel zenéje.

A nem túl jó film / annál jobb zene kombinációra két példa ugrik be. A Stealth (Lopakodó) elektronikus pörgése BT-től, és a Resident Evil: Apocalypse szimfonikus zúzása Jeff Dannától. E két esetben kimondottan a zenék miatt érdekeltek a filmek, bár ma már nem nagyon szoktam kellemetlennek ígérkező mozikat csak emiatt megnézni. Legutóbb a Veszélyes Bangkokkal azért tettem egy próbát, tesztelni, miként működik Brian Tyler jól sikerült munkája. Az időt már eleve sajnáltam rá, így meglehetősen jól át lett hidalva a probléma azzal, hogy a film felénél egyszerűen elaludtam...

19 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://b-oldal.blog.hu/api/trackback/id/tr512750446

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2011.03.19. 12:09:07

Igen nagy butaság volt Bíró Zsolt részéről egyenlőségjelet tenni Beethoven és John Williams közé, hiszen ezzel erősen idézőjelbe teszi saját "szakmaiságát" is. Anélkül, hogy fejünkre dőlne Ludwig mellszobra, azt azéárt minden zeneileg művelt ember tudja, hogy míg Beethoven művei önmagukban is megállnak, egész jól, és egészen eredetiek is, addig Williams életművében nehezen találni olyan harmóniákat, dallamfoszlányokat, melyek az ő agyából pattant volna ki. John Williams összes zenéjét lopta, épp az említett Beethoventől, Csajkovszkijtól, Mahlertől, Wagnertől aztán Debussytől, Sztravinszkijtől, vagy Bartóktól.

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2011.03.19. 12:09:41

@efes: Amúgy a filmzene.net használatos oldal.

belevau 2011.03.19. 12:27:53

@efes: A világért sem akarok leállni vitatkozni, de hogy Williams lopta volna a dallamait és a stílusát, hááát? Az állításod még akkor sem állja meg a helyét, ha csak a legismertebb Williams filmzenéket ismered. Egyébként mondj konkrét példákat, és akkor talán elnézem, hogy Bíró Zsolt helyett te írtad az igen nagy butaságot. :)

bzsolt01 2011.03.19. 13:46:33

@efes: Sejtettem, hogy ez kivágja majd a biztosítékot, holott nem azt írtam, hogy teljesen egy szinten vannak, de nyugodtan össze lehet vetni őket. A mai korban JW legalább olyan népszerű és megkerülhetetlen, mint anno B volt, ez tagadhatatlan. Én nem is érzem akkora tabunak a dolgot, hogy ne lehetne párhuzamot vonni. Azért változnak az idők, és mégsem a szobrát döntöttem le, de attól, mert valakinek szobrot állítottak régen, az nem azt jelenti, hogy onnantól kezdve senki más nem kaphat szobrot - na jó, egyezzünk ki egy kisebben. :)

Viszont hallottál már John Williams-albumot? Tehát önmagában. Mert ha igen, akkor kicsit csúsztatsz, ha meg nem, akkor nem értem, miért jelented ki, hogy nem hallgatható. Persze én se a Világok harcával kezdeném. :)
De azért nem véletlen, hogy például Morricone mellett ő az egyik, akinek sok-sok albumát meghallgatják és szeretik azok is, akik nem kifejezetten filmzenerajongók, és a komolyzenéket kedvelők számára is vállalható. És ez most nem a millió légy esete szerintem.

A szakmai témába viszont kár belemenni, mert az egyik válaszban is céloztam rá, hogy nem vagyok zenekritikus, és egy filmes blog cikkíróján sem kéred számon, hogy nem járt a Színház- és Filmművészeti Egyetemre. Az oldalon is teljesen szubjektív vélemények vannak, és teljesen biztos, hogy nincs mindig igazunk, beleértve engem is. De nem is az igazságot írjuk le, hanem a személyes benyomást. :)

Pitypalatty úrfi · http://proletarokkozt.blog.hu 2011.03.19. 13:47:20

"a Resident Evil: Apocalypse szimfonikus zúzása Jeff Dannától"

Most belehallgattam, valóban jó, de a Resident Evil játékok zenéi még jobbak, legalábbis a 2-3.

pl: www.youtube.com/watch?v=v7JECkVzuq0&feature=related

RobinH · http://unsigned.blog.hu 2011.03.19. 13:54:15

Clint Mansell The Fountain ost-je tökéletes. A filmmel együtt is, de külön is. Zseniálisan teremt hangulatot, mindenki hallgassa meg aki csak teheti.

bzsolt01 2011.03.19. 13:59:22

@Pitypalatty úrfi: egyhuzamban nekem nem jöttek be annyira (igaz, a játékokat eddig kihagytam), viszont elég sok figyelemreméltó track van az albumokon.

A dannás zenéből nekem egyébként a tetőpont:
www.youtube.com/watch?v=tqbGaBm09hM

Interstellar Overdrive · http://b-oldal.blog.hu/ 2011.03.19. 14:02:26

@RobinH: Clint Mansell minden Darren Aronofsky filmben jó.

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2011.03.19. 14:04:34

@bzsolt01: Ha sejtetted, akkor vagy provokálsz, vagy nem érted, mi van. :) John Williams igenis hallgatható, nyilván ezért írsz te is róla, úgy ahogy, de azért mégiscsak egy alkalmazott zeneszerző, és a -szerzőt most vedd szó szerint. A népszerűség amúgy nem ekvivalens a minőséggel, de mondom, JW jó, a maga nemében - de ez nem Beethoven neme. Amúgy pl. Beethoven manapság kifejezetten divatos "filmzeneszerző"...(pl. a 7. szimfónia második, Alegretto tétele...)

Morricone, meg Williams, Howard Shore, meg a többi azért önmagában popzene, magára és a minőségre valamit is adó komoly zenerajongó ilyet nem hallgat (mert üres, felületes, klisékből építkező, stb.). De ez is szubjektív, természetesen. Viszont a Zeneakadémián azért ne hangoztasd, hogy Morricone meg Williams... :)

Pitypalatty úrfi · http://proletarokkozt.blog.hu 2011.03.19. 14:04:39

@bzsolt01:
Biztos vannak gyengébbek is közte, de én csak azokat szoktam hallgatni, amikre emlékszem, és jók. A kétezres évek elején hatalmas hangulata volt a játéknak, de talán még most is érdemes egy próbát tenni vele.

Tök véletlenül pont azt néztem meg :)

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2011.03.19. 14:11:13

Én pl. Philip Glasst, Michael Nymant, Wim Mertenst sokkal többre tartom Williamsnál, mert ők - bár önmagukban is "igazi" zeneszerzők - filmzenéik szervesen beleilleszthetők egész életművükbe. Náluk, ha meghallgatod, mondjuk Kooyanisqatsit, A Szakács, a tolvajt satübbit, vagy Az építész hasát, akkor a zene teljesen működik a film nélkül is, de azzal együtt is. Williamsnál azért ez nem így van, mert én például vakarom a falat, hogy úbazmeg, az Bartók Zene húros és ütős hangszerekre, íííí, ez meg Debussy A tenger... A geci. :)

bzsolt01 2011.03.19. 14:20:30

@efes: Nem provokációnak szántam, meg nem is akarod megérteni, hogy miért így fogalmaztam. Még egyszer: nem tettem egyenlőségjelet a két zeneszerző közé, és ez nem visszakozás. Azt inkább te csinálod, ahogy az első hozzászólásodon finomítasz. :)

Ez a "magára adós" szöveg viszont annyira sznob, mint ha a filmekre azt írnád, hogy te csakis üzbég kecskepásztorokról szóló társadalmi drámákat vagy hajlandó nézni, mert csak azok a jók, és ez köztudott, meg különben is mocskos Hollywood. :)
Nyilván vannak szintek a zenében, te nem süllyedsz le a filmzenékig, én meg igen, ezen nem fogunk összeveszni. :)

bzsolt01 2011.03.19. 14:30:11

@efes: Oké, akkor bocsánat, tévedtem, lesüllyedsz a filmzenékig, rendben. :)

Glass-szal nekem az a bajom, hogy Horner mindig kap az arcába az önismétlések miatt, Glassnál ez meg minimalizmus címszó alatt fut, és mindenki elnéző. Több Glass-zenét is szeretek, ezek mind meg is vannak eredetiben, de egy egész pályát erre építeni meredek, gyakran unom a zenéit. Pedig mikor eltér ettől, sokkal jobb lesz a helyzet (pl.: Orion, The Hours). Nekem ezek adnak élményt, nem a szokásos magába visszaforduló trillázása, amit már ezerszer hallottam.

redwolf 2011.03.19. 14:30:24

belevau : J. Williamstől hallgasd meg a Baljós árnyak párbajtémáját, és Dvorák: Újvilág szimfonia :Scerzo-Molto vivace tételét, egyértelmű a lopás.
De ott van Rózsa Miklós, akinek elég egyformák a filmzenéi, persze könnyű is felismerni.

bzsolt01 2011.03.19. 14:33:30

@Pitypalatty úrfi: Mondjuk az lehet, hogy a zenék is jobban tetszenének, ha végigvittem volna a játékokat. (És itt szépen bejön a képbe az "önmagában hallgatni/ film (játék) után hallgatni" téma. :)

a pynás 2011.03.19. 14:33:45

@bzsolt01: Minek reagálsz efesre? Kicsit egyszerű és műveletlen ember, meggyőzni nem lehet.

Aki azt hiszi, hogy Beethoven nem lopott, az nézze meg ezt:
www.youtube.com/watch?v=Z-HuenDPZw0

vagy ezt:
www.youtube.com/watch?v=NmwwjikTHxw

belevau 2011.03.19. 16:01:49

@efes:
Szerintem a te filmzenei ismereteid olyan szegényesek, hogy azt sem tudod miről írsz ennyire határozottan negatív véleményt. Egyébként meg simán butaságokat hordasz össze. Williams zenéi önmagukban is bőven megállják a helyüket, de ha már az alkalmazott zenei vonalat nem nézed sokra akkor hallgass Williamstől olyan műveket, amiket nem valamihez írt. Van pár versenyműve (hegedűre, tubára, fuvolára) is, szóval majd azután mondj véleményt ha hallottad ezeket is.

Egy magára valamit is adó komolyzene rajongónak semmi kifogása nem lehet a legmagasabb szintet képviselő filmzenékkel. Egyébként akkor Prokofjevtől az Aleksandr Nevskiy-t lenézed, mert filmzene? Vagy Mendelssohntól a Szentivánéji álmot?
Szóval, már bocsánat, de gondoltál egyet és összeírogattál itt egy halom sületlenséget.

belevau 2011.03.19. 16:14:10

@redwolf:
És akkor ugyanezen az alapon szépen ki lehet pécézni bármely régi nagy zeneszerzőt is. :) Az hogy a fő műveiben mondjuk Mozart mennyire nagyszerű az nem kétséges, de annyi tucat szimfóniát írt, amik alapján nem lenne ott a helye a legnagyobbak között.
Egyébként akik munkásságából a legtöbbet merítettek a filmzeneszerzők az Gustav Holst, Ravel vagy Sztravinszkij, legalábbis szerintem. Viszont rengeteg filmzeneszerzőnek van önálló stílusa, ami nem hasonlítható senkiéhez, pl. Bernard Herrmann simán a XX. század egyik legnagyobb zeneszerzője, ő aztán senkire sem hasonlít.

B-oldal

Zenék és képek, amelyek meghatározták és meghatározzák az életünket. Koncertek, filmek, helyek, zörejek, képszerű emlékek a hangszóróból és a vászonról - ha mondanivalód van, írd meg: nosferato | Overdrive | rálf atya

A hét dala

Kövess a Facebookon!

süti beállítások módosítása