Bár a blog nagyrészt pozitív hangvételű, mégsem tudok elmenni legutóbbi filmélményem mellett. Aki ismer, az pontosan tudja, hogy eléggé nagy a tűrőképességem, filmek terén sok minden befogadására alkalmas vagyok. Talán a gagyi vígjáték az egyetlen műfaji kivétel, de most nem is arről lesz szó. Megnéztem a Pál Adrienn című, 2010-ben Cannes-ban díjazott magyar filmet. Tegyük rendbe a dolgokat, mert a film régóta a listámon volt, köszönhetően az osztatlan pozitív kritikáknak. Pontosan tudtam, hogy a világ filmkritikusait tömörítő FIPRESCI nevű szervezet zsűrije a Pál Adrienn című magyar filmet ítélte a legjobbnak cannes-i filmfesztivál Un certain regard elnevezésű válogatásában bemutatott tizenkilenc alkotás közül.

Nos, a  Pál Adrienn valami hihetetlen módon túlértékelt, öncélú és értelmetlen alkotás. Minden perce ólomlábakon mozgott és volt belőle 133. Könnyesre ásítoztam magam, miközben a fogást kerestem. Küzdöttem, miközben a magyar Űrodüsszeia pergett le előttem. A filmben nincsenek hangsúlyok, nincs dráma, nincs kilengés, nincs fordulat, nincs kikacsintás, egyszerűen csak egy folyam az egész, abból is a leglassabb. Tulajdonképpen 133 percig bármit nézhetnénk az utcán, például a sétáló embereket, kanyarban beforduló autókat, akkor az is olyan lenne, mint ez a film. 133 percig Piroska unalmas életét éljük. Eszik, bejár a kórházba, eszik, nem beszél, eszik, hazamegy a kórházból, eszik, alszik, eszik, meg akarja keresni Pál Adriennt, miközben eszik, de tulajdonképpen nem is keresi úgy igazán. Egy szempontból a film jó: valóban ilyen lehet egy ilyen ember unalmas élete. (A főszereplő - Gábor Éva - semmiről sem tehet és a vizuális világért felelős kollégák sem!)

A film nézése közben az jutott eszembe, hogy ha ez egy 32 perces kisfilm, akkor rendben, tapsolok, riszpekt, hiszen 2 sorral feljebb már leírtam, mitől lehet ez a történet jó. Eljátszhatom a filmkritikust és tulajdonképpen meg tudom magyarázni, hogy miért jó film ez. De nyugi, nem az, sőt. Valószínűleg volt egy kritikusi megegyezés: "ne merj rosszat mondani a Pál Adriennről!"

Ha ezt elolvastátok, akkor láttátok a filmet, amiről én, az eretnek leírtam, hogy szar. És talán nem 133 percig tartott. (Ha jó magyar filmet akartok, akkor nézzétek meg A vizsgát!)

Ha tetszett a cikk, csatlakozz a B-oldal Facebook csoporthoz!