Ehhez a témához személyes élményeim, kötődésem kapcsán a következőket tudom kapcsolni.

• Apám nevében című film

A megtörtént eseményeken alapuló, Daniel Day-Lewis főszereplésével készült és Emma Thompson-t is felvonultató filmdráma megrázó erővel mutatja be az ír-angol konfliktust és az apa és fiú között fennálló ellentéteket és az ezt legyőző szeretetet. Az egyik legnagyobb filmélményem.

• Gene Simmons az apja sírjánál

Legyünk nagyvonalúak, tekintsünk el a dilemmától, miszerint Simmons helyében egy ilyen eseményt vajon filmre vinnénk-e, illetve hogy Korda Gyurin kívül ki vállalná még ezt a parókát, s ha ezzel megvagyunk, koncentrálhatunk a lényegre. Simmons-nak hányatott gyermekkora volt, kisgyermekként elszakadt az apjától, ennek ellenére vagy épp ezért egészen megrázó, ahogy apja sírjánál zokog…

• Alice in Chains –Rooster

A dalt Jerry Cantrell az apjáról írta, aki a Vietnámi háborúban szolgált, és aki maga is feltűnik a video-ban. Amennyire én tudom az itt-ott olvasott információk alapján, Jerry apja kemény fickó lehet, és a Vietnámban megélt borzalmak alaposan rányomták a bélyegüket az apa-fiú kapcsolatra. Szomorú történet, de legalább a vége jó (a video készítésekor apa fia megbékélt egymással, s még az is megesett, hogy a Chains koncert közben színpadra szólította a „Rooster-t”). Az egyik kedvenc AIC dalom.

• Cats in the Cradle

A dal eredetének tisztázásra nem vállalkozom, valaki úgyis bebizonyítaná, hogy tévedek. Elég az hozzá, hogy sokan játszották a Cats in the Cradle-t, még Zorán is, és nem is állt neki rosszul. A szöveg tele van nagy igazságokkal, érdemes elgondolkozni rajta! Álljon itt Johnny Cash verziója, bár a dalt igazán híressé az Ugly Kid Joe tette.

• Eric Clapton – My father’s eyes

Nem vagyok Clapton szakértő, nem ismerem a családi hátterét, de annyit tudok, hogy sosem látta az apját, aki 1985-ben halt meg, tehát bőven lett volna alkalmuk találkozni. Ez az élmény, vagyis a hiányérzet inspirálta a dalt, ami tökéletesen megmutatja, hogy miért szerethető annyira Eric Clapton.