A tegnapi nap híre volt (a zenei porondon), hogy John Frusciante valószínűleg kilép(ett) a Red Hot Chili Peppersből. Én azért megvárnék egy hivatalos bejelentést is, amíg nincs halott, nincs temetés sem.

Nem szeretnék okoskodni, mert azt mindenki tud, meg kevés szubjektívebb dolog van a zenénél, de tény, hogy ez a mostani Chili már más, mint a régi (nem jobb, nem rosszabb, más) mert az első lemezek óta eltelt húszon-pár év. Lassan elkapja őket a kapuzárási pánik, olyan idősek. Irreális dolog lenne egy új Blood Sugart, vagy Uplift Mofot elvárni. Joviális öregurak ezek, nem erkélyekről kiugráló hülyegyerekek.

Váááá! Óriási! A kétes életű rapper saját ízes stílusában igazít útba, amennyiben eltévedsz, vagy csak egyszerűen egy itinerre vágysz. Távolról imádom, aki ezt kitalálta! Nem tudok ehhez többet hozzáfűzni, visítok! :)

Kamuelőzetes volt, most pedig az egyik legjobban várt film! A Machete a Grindhouse egyik ál-előzetese volt, majd Robert Rodriguez a rajongói unszolásoknak engedve (illetve a trailer nem kis népszerűségének következtében) úgy döntött, hogy elkészíti a filmet.

Az előzetes hírek szerint hihetetlen sztárparádé várható, hiszen - Danny Trejo mellett - a filmben szerepet kap Steven Seagal, Robert de Niro, Jessica Alba, Michelle Rodriguez, Lindsay Lohan, Rose McGowan, valamint Don Johnson és Jeff Fahey is. Mindenképpen örömteli hír, főleg hogy még a trilógia mende-mondája is kering. Persze Rodriguez bácsi projektlistája és a projektek prioritásai napról-napra is változhatnak, sőt változnak is, szóval erre a hírre még korai felülnünk. (Legújabb agymenése szerint állítólag a Jetson családot akarja megfilmesíteni. Hogy lesz ebből Sin City 2?)

Azt susmorogják a californiai verebek, hogy a Red Hot Chili Peppers újra próbál, dalokat írnak, rakják össze a következő lemezt. Mind a 4 tag aktívan töltötte a Chili passzív idejét, ezt produktumok is bizonyítják, ott van Frusciante szólólemeze, a Chickenfoot lemez és most itt a Fleabass.

Az újszülöttek és a danubius (rip) rádión szocializálódottak kedvéért Flea-nek hívják azt az úriembert, aki a Chiliben a basszusgitárt szólaltatja meg, a bass meg ugye maga a basszusgitár. Hogy van neki? Igen, ez önmagában nem hír, az sem lenne szenzáció, ha egy neves hangszerkészítő cég készítene számára egy signature modellt (bőven mazsoláztunk ilyenek közül a Jazz Bass cikkben), ő viszont előállt egy saját márkával. Na, ez a Fleabass.

Kis barátunk a Chili pihenője kezdetén (modorosan "hiatus") a zene iránti alázattól túlfűtve elhatározta, hogy elmegy egy neves zeneiskolába, hogy jobban megértse a zenében rejlő matematikát. Gondolom sikerült neki, de az alázkodásból még arra is futotta, hogy beszállt egy nonprofit zeneiskolába. Itt jött a ráismerés, hogy sok csóringer gyerek, akik meg akarnak tanulni egy hangszeren játszani, de vagy nem tudnak nekik venni a szülők, vagy csak egy szar minőségűt, rá vannak kényszerülve a gagyi basszusgitárra. Ennek a gordiuszi csomónak a keresztülvágása lenne a Fleabass.

Most kaptam! No comment!

"Definition of rock journalism: People who can't write, doing interviews with people who can't think, in order to prepare articles for people who can't read."

— Frank Zappa

Kedves blogolvasó gyerekek, nagymamák, anyukák, hátsó sorokban ülők! A 100 tardai történetből 80 látott napvilágot július 28-ig, aztán nathanp erősen matracra vonult. Én mondjuk azóta a cacikin röhögök.

Négy hónap távollét után, némi magyarázkodással...

...itt a 81-edik »

Bréking: Lehet, hogy többeknek a Metallica fellépése olyan hír, mint az, hogy Dolly Roll lesz a Durex Táncdalfesztivál sátorban, mert lassan annyi idő telt el azóta, hogy tudni akartuk a szöveget, és végigrágtuk magunkat a lemezeken. Már többször megszavaztuk, hogy ki fekete album előtti, közbeni és utáni metalikás, és az ténynek tűnik, hogy a zenekar az elmúlt több mint 20 évben többször közönséget cserélt. Nem korosztály alapon, mint Kozsó, amiből egyszerűen 17 (11) évesen kinősz, hanem teljesen meg tudtak változni. Valakinek éppen ez tetszik, valakinek éppen ez nem. Ahogy az AC/DC-nél éppen az ellenkezője, a vérprofi állandóság és 30 éve kialakult stílus ugyanolyan tud lenni még ma is - valakinek éppen ez tetszik, valakinek éppen ez nem.

A szemeszter, avagy évad eleje óta minden kedden lehet számítani a Random Trip előadására az Instantban, minden héten más zene, más zenészekkel. Legalább 5x voltam idén, és mindig egy élmény, ráadásul nem nehéz letalálni rá jókor, mert órákon keresztül játszanak három szettben.

A héten nyílt a Mozaik 7, hol is... a Mozaik utca 7-ben, részben azok kedvéért, akik szeretnék augusztusig gyakorolni, hogyan kell BKV-val menni a Szigetre, illetve főleg, hogy miként kell onnan hazajutni! Ez olyan rutin, amit ha jól begyakorolsz, meg fogod magadnak köszönni.

Karaoke... igazán csodás találmány. Egyetemi emlékem villan be, mikor a Közgáz Pincében, az egyetemi bulikban 23.00-ig sörakció volt és mi nyilván odamentünk nyitásra, természetesen így jól bekarmolva, mire az első "igazi" bulitársaság megérkezett. A klasszikus kisteremben abban az időben mindig ment a karaoke. Félig hülyülésből először a Like a Prayert adtuk elő, kifejezetten pocsék előadás lehetett, annál is inkább, mert mi már este 10-re eléggé le voltunk aljasodva. Aztán valamiért felvettük a repertoárba a Bohemian Rhapsody-t. A karaoke szervezője úgy konferálta fel a dalt, hogy "ezek a srácok vagy nagyon tudnak énekelni, vagy nagyon részegek." Kitalálható, hogy milyen teljesítményt nyújtottunk. Le is szoktunk erről az úri hóbortról.

A másik karaoke élményem már Korfuról származik, ahol egy Ozzy hasonmás próbált hangulatot csinálni, mondjuk nehezen ment neki, mert az Ozzy szerepből és vinnyogó hangszínből nem tudott kilépni egyetlen dal erejéig sem. A kedvemért elnyomta az Iron Man-t is, a több vendég persze ennek cseppet sem örült.

December 7-én jelent meg az MR2-Petőfi Rádió különleges válogatáslemeze, mely 19 olyan dalt tartalmaz, melyek kizárólag a rádió által készített Akusztik című műsorban csendültek fel. Nosferatoval voltunk olyan szerencsések, hogy a Honeybeast együttes felvételére meghívást kaptunk, míg Rálf atya az Óriás és a Stereomilk előadására avászkodott be.

A Magyar Rádió 8-as stúdiójának közönsége igazán exklúzív koncerteket láthatott az utóbbi időben, a tájékozódás jegyében ajánlom is az MR2 rádió YouTube csatornáját, ahol az előadók dalaiból készült képi felvételek is megtekinthetőek!

A fagyos idő elől utazzunk most délre. Le.

A Down egy supergroup, többé-kevésbé ismert, de maximálisan kultikusnak számító arcok gyűltek egybe, hogy zenéljenek. A legismertebb közülük nyilván Phil Anselmo, a néhai Pantera énekese, de a többi zenész sem akárki (Pepper Keenan, gitár - Corrosion of Conformity, Kirk Windstein, gitár, Todd Strange, basszer - Crowbar, Jimmy Bower, dob - Eyehategod). Azóta Strange kiszállt, de a NOLA című '95-ös debütalbumot még az ő részvételével vették fel.

A tagok országos cimborák, amerikaiak, azon belül is déliek. Ez a két dolog rányomja a bélyegét a lemezre, melynek címe is az eredetet jelöli: New Orleans, Louisiana. 

Az A38-on általában teltházasak a bulik, hiszen a szervezők csak olyan fellépőket engednek a hajó világot jelentő deszkáira, akik megtöltik a nézőteret.

Nos, a Barabás Lőrinc Eklektric második lemezének (Trick) bemutató koncertjén, 2009. november 27-én, egy tűt sem lehetett elejteni. Az este 10 körül kezdődő bulira már fél 9 körül elfogytak a jegyek és jó pár csóringer kívül maradt. Gondolom, a hajóra csak limitált számú vendég mehet, mert para, hogy elsüllyed, vagy valami hasonló okos biztonsági előírás miatt. A lényeg, hogy telt ház volt, és még lett volna igény rá. Ezúton javaslom Lőrincnek és a srácoknak, hogy TURNÉ!!!

Nem szeretem a közhelyes szuperlatívuszokat, de amit a BLE csinál, az világszínvonal. Bárhol e földkerekség, bármilyen jazz-funk fesztiváljának színpadjára le lehet rakni őket, anélkül, hogy lesajnált kelet-európai benyomást keltenének.

Hét dala: Annie Lennox - Why

Album: Diva (1992)

Miért pont ez? Mindig meg kell magyarázni? Vannak dalok, amiket teljesen függetlenül meg tudok hallgatni, akár kicsattanok az örömtől, akár másnapos depresszióban szenvedek (mint most épp). Itt van például a fantasztikus Annie Lennox szívbemarkoló dala, a lehető legnagyobb mértékben lecsupaszítva, hihetetlen hatású szerintem, akárhányszor is hallgatja az ember. Például én ma, negyedszer...