I made a deal with (Woodstock Producer)
Mike Lang before the festival started.
If anything went wrong
I was going to give him a crew cut;
if everything was O.K.
I was going to let my hair grow long.
I guess he won the bet,
but I'm so bald I'll never be able to pay it off.

(Max Yasgur, Life Magazine, Special Edition, Woodstock 1969)

Valahol ott hagytam abba, amikor jóformán semmi sem volt meg a fesztiválból, csak az ötvenezer betolakodó, akik a talán félig kész színpad előtt ücsörögtek békésen.

Előre szólok, aki legalább itt a végén szeretne stáblistát, meg hogy Hendrix pontosan hány óra perc másodperckor lépett fel tizennyolcadikán hajnalban, az durván csalódni fog. Ott a wikipédia, ott a gugli: aki keres, az talál. És hogy őszinte legyek, bár valamikor réges régen engem is érdekelt a hű de kínzó  kérdés, amin még mindig sokan rágódnak a világon, mára rájöttem, ez a ki jött el fellépni, ki nem jött el fellépni kérdés nem, hogy nem izgató, hanem egyszerűen badarság. Ki a rákos heredaganatot érdekel, hogy nem ment el a Stones, a Doors, a Zep, Dylan, Joni Mitchell, a Jethro Tull, vagy a Beatles  – utóbbi csak azért, mert a Lennon gyerek becsajozott? Hát bekaphatják: ezzel nem a közönség vesztett, hanem ők maradtak ki a legendából.

Lúzerek.

Azt hiszem, jobb, ha a végén kezdjük, mint a sportújságot.

Hét dala: Copy Con - Tordas

Miért? Mert. Érzés. Olyan fesztiválérzés, amikor csak úgy odavetődsz egy sátorhoz (színpadhoz) és az hirtelen magához láncol. Erőszak nélkül. Ezt éreztem 2 FÉNY után a Copy Con koncerten, az MR2 színpadnál. (Melyik napon is? Nincs kedvem megnézni a műsorfüzetet.) Ezért.

A fesztiválok programfüzete alapján általában jól megtervezzük, hogy mit szeretnénk megnézni, majd utólag úgyis rájövünk, hát megint nem sikerült a terveket teljesíteni. Van egy zenekar, melyet eszembe nem volt megnézni, hiszen nem ismertem őket, de egy barátom megadta az itinert és odavetődtünk az A38-Wan2 sátorhoz (2. nap), ahol a portugál Blasted Mechanism játszott.

94 éves korában elhunyt az elektromos gitár egyik kifejlesztője, a modern kori gitárhangzás atyja, az jazz egyik legendája, Les Paul. Már tizenévesen elkezdte építgetni hangszereit, majd 1952-ben megtervezte a saját nevéről mintázott Gibson Les Pault, mellyel örökre beírta magát a történelemkönyvekbe. 

Nyugodjon békében!

Viszockij és Joey | Bruce Lee emlékére

Felháborító. Skandallum! Kedvenc zenekarom előrukkolt a legszánalmasabb kiadvány ötletével EVÖR. Három Greatest hits album, egy Rocks című válogatás, több külföldi piacra (főleg USA és Japán) gyártott kompilésön és besztof albumok után a Queen ugyanis kiadja az elmúlt 40 év legnagyobb dalait. Címe is mesebeli: Absolute Greatest. Tehát greatest hits of the greatest hits. Vagy best of of the best. Komolyan megáll az eszem. Persze, jó ajándék lesz e cd karácsonykor apától fiúnak, nevelő, rock-orientációs szándékkal. Idáig oké. Dehogy ennyire nem törődnek az igazi rajongói igényekkel? Amióta Internet elérésem van (egyetemi könyvtár...), húzódik, mint a rétestészta, azaz "hamarosan érkezik" a ritkaságokat, demokat, b-oldalas dalokat és alternatív dalverziókat tartalmazó "Anthology". Majd kijött helyette a régi kislemezek díszdoboza, valamint megtörtént az összes album bakeliten való újrakiadása. Tehát nulla fokú ritkaságtartalom, nulla fokú rajongóközpontúság, miközben a YouTube-ra már minden ritkaság felkerült, természetesen nem a legjobb minőségben. Inkább éljenek a válogatások?!

Elvtársak-sak-sak-sak-sak! Overdrive kolléga ma megírta, hogy nem volt meghalva a 0. naptól, és egyet is értek vele, de mivel van, amit élményként kiemelnék, ezt inkább posztban teszem, mint kommentben. Ezzel is fitogtatva, hogy nekem osztottak lapot ebben a kiváló blogban, hörr...

Bár a rasszizmust nem az Emilióval fellépő Balázs Fecó fogja gyökeresen visszavetni, az egésznek olyan mellékíze volt, mint amikor azt mondja a szabvány hülye, hogy "ismerek rendes ...-kat/-ket is, DE...". Annyi értelme volt az egész "tematizálásnak", hogy nagyjából azok jöttek el, akik tudnak úgy viselkedni, hogy egy napra elhiszem, hogy nincs bennük előítélet. Megváltoztatni olyan zene tud, amit kizárólag feketék, vagy indiaiak játszanak, aminek az az üzenete, hogy nesze itt van valami, most legalább látsz valamit abból a világból, amitől annyira félsz a tudatlanságod miatt. Tetszik? Akkor jó.

 - business is business -

Nagyjából április közepe lehetett, a Woodstock Ventures a négy bohó fiatalemberen kívül mindösszesen két titkárnőből állt, de már mintegy ötvenhétezer dollárt elköltöttek a tervezett két- háromszázezerből. Viszont sikerült felvenni könyvelői állásba Reneet „(ejtsd: Ríni)”, aki John állítása szerint a könyv írásának idején is könyvelőjük és általános tótumfaktumuk volt. Az egészben legfeljebb az volt árnyalatnyit pikáns, hogy Renee valóban minden munkát elvégzett — természetesen a könyvelés java  részét kivéve. Ellenben megküzdött ügyvédekkel, könyvvizsgálókkal, ügynökökkel, rocksztárokkal, rendőrökkel, ráadásul hangjával acélfalat lehetett repeszteni —már persze ha muszáj volt.

A valóságban szinte mindig muszáj volt.

Miközben az égadta világon semmi előre lépés nem történt, azért a teljes 57. utcai iroda átrendezésen túlestek (5000 dollár), amitől a korábbi hodály labirintussá alakult át, rengeteg (hogy is mondanánk ma) kreatív munkatárssal az így kialakult törpe irodácskákban. John szerelembe esett Gizzyvel, aki végül lelépett egy baseball játékossal, miközben Joel végig azt hitte, a lány titokban belé szerelmes. Aztán kitalálták és kinyomtatták a jegyeket is.

Nem voltam vele elégedett. Sajnálom. Kicsit magyaros volt ez a "ne legyünk rasszisták". Volt pár fícsöring fellépés néger (fekete? afro-amerikai? elnézést, mindenki válasszon kedvére!), ill. cigány (roma?) származású zenészekkel, de az egész amolyan koncepció nélküli és kicsit zagyva volt. Félúton a Kapcsolat koncert és a városligeti Sláger rádió megakoncertek között, természetesen jó szándékkal kikövezve. Hát nem tudom. Elnézést, nem a rosszindulat munkálkodik bennem. Na, de tényleg: magamban mosolygok, és kérdezem: csak egy agyonparodizált, közhelyes "mindannyian mások vagyunk" mondat van csak nekünk? A magyar-román focimeccs előtt pedig remélem, ma tartjuk a rasszizmus ellenes napot...

Nézzük inkább valami kreatív kezdeményezést.

Bréking: Az egy dolog, hogy a Nemjuci zenekar augusztus 16-án, vasárnap (azaz hétfő hajnalban) 00:45-kor fellép a Szigeten (Open-Civil Színpad), hiszen sokan mások is fellépnek a Szigeten.

A hír az lenne, hogy a Németh Juci vezette banda szeptemberben új albumot jelenít meg.

— young men with unlimited capital —

Ha az őrültséget definiálni kellene, meglehetős eséllyel pályázna az a leírás, miszerint őrült az, aki este tíz magasságában pirítóssá átbuherált zsúrkenyérre paraszt májkrémet és Erős Pistát ken, majd ezt pikáns sonkával, trappistával, disznósajttal, uborkával és persze sörrel kísérve leöblítve gyömöszöli magába befelé, miközben egy dilinyós társaság sztoriját olvasgatja Woodstockról egy olyan frissen (újra) megszerett könyvben, ami nincs is benne a wikipédia Woodstockról szóló szócikkében, mindössze az egyik főhősről szóló adatolásban említődik villanásra.

Na, ki a király?

És persze, nem ez az első, és talán nem az utolsó őrült motívum abban a sztoriban, amit egy olyan város fémjelez, aminek annyi köze van a sztori legjavához, mint Waterloonak a waterlooi csatához: pár centivel közelebb volt az eseményekhez, mint Vlagyivosztok. Igaz, eredetileg valóban egy woodstocki stúdióért ment volna a hepaj, de egy idő után ez volt a legkevésbé érdekes, sokkal inkább az: nagy sebesség bukás, hihetetlenül nagy sebesség bukás vagy elképzelhetetlen nagy sebesség bukás lesz-e a buliból. A válasz végül az igen lett: nagy, hihetetlenül nagy, elképzelhetetlenül nagy. Aztán mégse. Legkésőbb ezzel a könyvvel talán még nyereségesek is lettek.

Van még egy hónapunk a nyári programkavalkádban, mindenkit nyomatékosan kérek, hogy húzzuk meg az utolsó métereket.

A B-oldal eseménynaptárat frissítettünk, bár jól látszik, hogy három nagyobb fesztivál emelhető ki a kisebb események mellett.

Augusztus 10-16. Sziget Fesztivál
Augusztus 11-16. Ozora Fesztivál
Augusztus 26-29. Szegedi Ifjúsági Napok (SZIN)

A Sziget -1. napján (azaz ma!) a 20 éves Tankcsapda reszel (nem megyünk), míg holnap, a 0. napon a tavalyi Magyar Dal Napja echója, a Zene a rasszizmus ellen (ZARE) nevezetű megmozdulás lesz (megyünk). 

A SZIN is büszkélkedhet 0. nappal, a szegedi fesztivál látogatói az idén 40 éves Woodstockra emlékezhetnek (mi is - hamarosan megjelenő cikksorozatunkkal).

Ma vizuális környezetszennyezést fogok elkövetni veletek szemben! Akkor is, ha tudom, ez fájni fog. Nekem a szavam is eláll, hang nem jön ki a torkomon, tanácstalanul ülök a billentyűzett előtt, "ezt nem tudom mire vélni" nézésem van mikor megosztom ezt veletek:

A B-oldal álombanda következő megszavazható "pozíciója": a dobos. Hasonlóan az énekesi szavazáshoz, itt is 1 hetetek van, hogy az alábbi listából közös erővel megszüljétek, ki legyen a dobok ura a képzeletbeli álombandában.

A lenti és fenti kék nyilakat használjátok görgetésre, ha pedig új választ szeretnétek hozzáadni, a Poll-R.hu oldalán nyissátok meg a szavazást.

Milyen is az ideális dobos:

• Megbújik a tamok mögött, de a legváratlanabb pillanatokban kerül előtérbe
• Nem veszi körbe magát felesleges tam- és cinerdővel, mimimál cuccból kihozza a maximumot
• Dobolás közben is tud vokálozni, sőt 1-1 dalban akár főszerepet is vállal (az igaziak nem fejmikrofonnal!)