Csináltunk már ilyet... együtt néztük a Diszkópatkányokat, billegettük a fejünket és mizuztunk.

Ellenben MA! Dobpergés! Ma délután, 16.40-kor az RTL Klub műsorára tűzi a Moonwalker című klasszikus Michael Jackson filmet, mely a pop királyának pályafutását mutatja be a Jackson 5 időktől kezdve a legendává válásig. Nézd velünk, nézzük együtt!

KEZDÉS: 16.40 - Moonwalkozzunk együtt a B-oldalon! Moonwalk cipő, fehér zokni, kalap, fehér kesztyű! Más nem kell!

Pár óra van a kezdésig, addig lehet melegíteni, az alábbi videóval pedig idézzük fel a moonwalk tánc evolúcióját.

Tony Royster Jr. és Thomas Pridgen az alábbi videón eleinte csak csendesen susmorog, lelkizik, majd elkezdenek beszélgetni, megnyílni egymásnak, jönnek a titkok, el nem mondott történetek, a végén pedig két világi cimboraként harsogva egymásra találnak. 

Tonyról már meséltünk. Ő 6 éves kora óta nem nagyon fejlődött, 12 felett már nem is volt neki hova, míg Thomas barátunk jelenleg a The Mars Volta dobosa. Mindenkit figyelmeztetek: csak saját felelősségére nézze meg az alábbi videót. Főleg, ha tud dobolni.

Hét dala: Shakespeare's Sister - Stay

Album: Hormonally Yours (1992)

Miért pont ez? Vannak dalok, melyeket nem kell napi szinten agyonhallgatni, hogy tudd, valami kis jelentése van, akár a múltadban, akár a jelenedben. Vagy csak tudd, hogy "ú, tényleg mekkora dal". Mégsincs minden nap a füledben, nincs rajta a válogatáskazettádon, nem hallgatod meg automatikusan. Tegnap, valahogy a Madonna - Rain című számáról asszociáltam e dalra, melyet 1992-ben biztos hallgattunk általános iskolai zsúrokon. (Talán még ütemtelenül lassúztunk is rá.)

Bréking: Mika jó példa és bizonyíték arra, hogy nem csak a 70-es és 80-as években lehet orrhangon énekelni, sikongatni, és mégis sikereket elérni. Hasonló témában született dolgozatunkba annó nem került bele, ennek ellérére, vagy éppen ezért úgy döntött, hogy szeptemberben megjelenteti a második lemezét. Na, de ki a franc az a Mika? :)

Nem nagyon hiszem, hogy ezt magyarázni kell...az első helyért talán már versenyző sem indul, mindenki megtisztelve érezné magát a második helyen, és ez így van az 50-es évek óta és így is marad örökre.

Riley B. King, azaz B.B. King, minden idők legaktívabb zenésze, a blues királya, egyes felmérések szerint 15.000 koncertet adott. Számtalan fantasztikus rekorddal büszkélkedik, a zenei elismeréseken túl, állítása szerint 15 gyermeke van, 15 különböző anyától, míg 1956-ban 341 egyéjszakás kapcsolata volt. Hogy miért pont ennyi és miért pont ennyire emlékszik, nem tudom, de ő ezek szerint 1956-ra is másképp gondol. 80 éves kora felett sem szarral gurít, folyamatosan koncertezik, a világ minden táján fellép és tisztel meg minket blues zenéjével. 

1985. július 13-án tartották minden idők legmonumentálisabb segélykoncertjét, a Live Aid-et. A koncert eredeti célja az etiópiai-afrikai éhezők megsegítése volt. 24 éve történt. Gondoljunk csak bele, azóta hány segélykoncert lépett ezen esemény nyomdokába. A politika csak nyammog, a sztárok mindannyiszor összefognak, talán még 1-1 charity dal is megszületik, majd megérkeznek magángépeikkel, a rivaldafény sem annyira szúr, Bono mond valami okosat rózsaszín szemüvegében, páran pedig importálnak 1-2 malawi árvát európai rezidenciájukra, ha már ott voltak. Aztán jöhet a következő, melyen talán még egy szuperbanda reunionja, vagy utolsó fellépése is felfér a plakátokra. A Live Aid ettől függetlenül történelmi esemény, semmilyen segélykoncert nem léphet a nyomába. Megismételhetetlen. 

Bréking: Nekem is most brékingelt a port.hu, hogy ma este nem kell elmenni otthonról véres szájjal koncertet keresni, mert a televízió a barátunk lesz végre. Este 8-kor az MTV: Icon koncertsorozat Demjén című része kerül a képernyőre, dokumentumfilm és koncert formában, míg az m1 23.35-kor az Esclin Syndo A38-as koncertjét vetíti le. Utóbbit azoknak is ajánlom, akik kerek szemmel értetlenkednek, hogy miért jár a fejünkben 2 naponta eme zenekar.

Bármennyire is harcolok a gondolattal, ennek ellenére véget ért a Heineken Balaton Sound is. Azóta eltelt 1-2 nap, hiába nyüszítettünk, mint egy óvodába menni nem akaró kisgyerek, visszaültünk a munkahelyi forgószékekbe, apró kis csíkon keresztül nézünk a monitorra, húzóra isszuk a vizet is, szorít a nyakkendő. A lányoknak talán csak annyival jobb, hogy nyitott cipőben és nyakkendő nélkül teszik ugyanezt. Ha kinézek az ablakon, látom a forróságot. Eközben becsukott szemmel azt képzelem, hogy sétálok egy színpad felé, ahonnan szól a zene, minél közelebb battyogok, egyre hangosabbnak hallom a zenét, bár felsőtestem néhol nem engedi meg, de hetykén a vállamra van dobva a pólóm, 2 sört viszek, miközben egy buckába belerúgva az egyiket félig magamra öntöm, baszdmeget sziszegek, majd belekortyolok a másodikba. Jönnek a "mit keresek én itt?" gondolatok. Nagyon gonosz dolog, hogy ez is véget ért.

A fesztiválra emlékező cikkemben úgy fogalmaztam: a Moby koncert a fesztivál hattyúdala volt. Az volt. Divat-mobysként azóta sok kritikát elolvastam a koncertről, többnyire negatívakkal találkoztam.

Bréking: Képzeljétek el! Eddie Vedder előbb hív (egy nem fogadott hívásom volt tőle a Sound alatt), modoroskodott egy kicsit, meg sűrű elnézéseket kért, hogy ezer éve nem beszéltünk, meg ilyenek, meg "hogy vagy mindig", aztán rátért a témára. Szeptember 21-én új albummal jelentkeznek a srácok! Hoppá, ennek azért örülünk, nemde? De de. Addig is, lehet nosztalgiázni.

Bréking: a Modoros ősanya körülírásának vitatott, de persze általam simán sikernek elkönyvelt fogadtatásán felbuzdulva Modor Tibi engedte, hogy ismét beavászkodjak a blogjába, és A modoros strandoló címen egy kétrészest (bikinit) odategyek. Az első rész már olvasható. Aki még nem volt nyaralni, fussa át indulás előtt, hátha megspórol pár forintot az emjúzment büdzséből és meglátja a strandolás rejtett szépségeit!

Aki kíváncsi egy kis fesztiválbeszámolóra, avagy online közvetítésre nathanp (Tardablog) és Izom Tibi stílusában, annak ajánlom, olvasson bele a Heineken Balaton Sound általuk elképzelt twitter közvetítésébe, az is megér egy misét.

Hát, ez turné volt... néha már filmben éreztem magam. A VOLT pipa volt, majd jött a Sound. Már azt megosztom veletek, hogy a nosferato autójának cd tárjában a következő cd-k növelték az adrenalint:

• Red Hot Chili Peppers - Blood Sugar Sex Magik
• Rage Against the Machine - Rage Against the Machine
• Al Di Meola - Elegant Gypsy
• Esclin Syndo - Sleeping Traveler
• Michael Jackson - Thriller

Remélem értitek. Ahogy Freddie Mercury énekli a "My melancholy blues" című dalban: "Another party is over...". Igen, kicsit most fesztiváldepresszió van, jövök le a cuccról, füleimben még dübörögnek a basszusok, látom a hömpölygő tömeget, emlékezek.

A Pannonia Allstars Ska Orchestra-t gondolom és remélem senkinek sem kell bemutatni. Méltán népszerűek határon innen és túl, koncertjeik komoly tömegbázist vonzanak, még aki nem figyelt rájuk, az  is könnyen beléjük futhatott tévében, rádióban. A B-oldal szerkesztősége a demójuk óta nem veszi le a szemét róluk, itt hát a legszebb ideje, hogy feltegyünk nekik is pár kérdést. A válaszokat itt, kicsit lejjebb találjátok, a PASO-t pedig színpadokon szerte az országban, hetente akár többször is. Például e hétvégén a Heineken Balaton Sound-on.

B-oldal: A 2003-as alakulásotokkor milyen célokat tűztetek ki magatok elé?
PASO: Elsősorban a ’60-as évek tradicionális jamaicai ska és az ebből kialakult rocksteady és reggae zenék hazai megismertetése volt a cél.

B-oldal: Mi az, amit jelenleg még elérhetőnek láttok a hazai és a nemzetközi porondon? Az eddig elért dolgaitokból mikre vagytok a legbüszkébbek?
PASO: Az embereknek egyre nagyobb szüksége van a kikapcsolódásra zenei értelemben is. A ska zene erre kiválóan alkalmas. Szerintünk ami még elérhető, az, hogy még több emberhez eljusson ez a műfaj. Rengeteg hazai és külföldi nagyfesztivál nagyszínpadán megfordultunk már és jegyzik a nevünk, de ami a legjobb ebben az egészben, hogy a csapaton belül családias a hangulat és szeretünk együtt lógni, dolgozni. Ezt az irie érzést a közönség is veszi.