Álljon itt egy számokban mérhető fekete-fehér TOP5, egy ADAT, hogy végre ne az ízlésen kelljen vitatkozni. Egy olyan ötösfogat, amilyen a változó világnak köszönhetően többé nem áll össze. Nem hiszem, hogy 500 millió lemeznél többet valaha újra el lehet majd sütni, hacsak a kínai pártvezetés össze nem dob egy garázs-zenekart, vagy ha az emberi várható átlagéletkor fel nem tolódik 150 évre. Egyelőre a B-oldalra való tekintettel pont 5 ilyen előadó létezik, róluk szól ez a cikk.

Zenei-, életmód-, nosztalgia- és bohóckodás blogunkon sorozatot szeretnénk indítani állandó kérdésekkel, melyekkel zenekarokat és előadókat célzunk meg védőháló és bukósisak nélkül. A kedves művész hölgyek és urak közül elsőként az Amber Smith-t kaptuk el a Borsodi által szervezett tehetségkutató koncertsorozat első állomásán, az A38 hajón. Félreértés ne essék: ők a sztárvendégek voltak. :)

Az egyre népszerűbb magyar indie-rock banda 2000-ben alakult, 2008-ban pedig már negyedik nagylemezüket adták ki a fiúk Introspective címmel. A lemez egyik érdekessége, hogy hangmérnöki feladatokat egy bizonyos Chris Brown végezte, aki korábban Radiohead, vagy Muse lemezeken tüsténkedett, valamint ő keverte az archív Beatles felvételeket az Anthology sorozat számára...

A srácok készségesen rendelkezésünkre álltak, melynek eredményét az alábbiakban olvashatja a nagyérdemű!

1. Kivel van a zenekarból a legtöbb probléma próbán? Kinek van a legtöbb sztárallűrje színpadon kívül?
Oszkár, a basszeros.

Flipper Öcsi, a magyar zeneipar egyik legtöbbszöri visszatérője 46 éves korában elhunyt. Fiatal- avagy gyermekkorunk zenéiben többször visszaköszönt, nézzünk hát róla néhány tényt. Amit mindenki tud, hogy a Hungária zenekarban kezdte, amit kevesebben tartanak számon, hogy 1982-től a zenekar feloszlásáig, azaz mindössze 1 évig volt a tagja. A Dolly Rollal 1983 és 1987 között szerepelt, majd az Első emelet basszusgitárosával megalapították a Step együttest, aminek neve nosztalgiázás közben az Interpop fesztivál '88 cikkünk hozzászólásai között nemrég felmerült.

Öcsi 1982-es debütálása után tehát bevéste magát az emlékezetünkbe 83 után is, és komolyabb comebackjei voltak 1987-ben, 91-ben, 93-ban, 98-ban a Dolly Rollal, és 2001-ben. Sokan tudják, hogy Jeszenszky Béla néven született, azt kevesebben, hogy Jeszenszky Béla Tibor, és hogy a születés helye Dunaújváros - bár nem sokáig éltek ott. A városnak több zenekart köszönhetünk, többek között a Jazzékielt, a Galapagost, a Mizantropot, a Testimonyt és persze a Quimbyt.

Jeszenszky Béla nem próbált holmi Pinball Junior néven külföldi karriert befutni, az nem az ő korának jellemzője volt. Sokszori visszatérése ellenére szerintem nem volt folyamatosan jelen a köztudatban. Nem volt fiatal zenészek példaképe, nem alkotott új irányzatot, mégis a zenei élet meghatározó személyisége maradt, és ezt igazából 5 év aktív zenéléssel érte el. Az alkoholizmusát sokáig nem ismerte be, majd hirtelen úgy beszélt róla, hogy már nem iszik, nem igazán emlékszem olyan időszakra, amikor saját állítása szerint éppen ivott volna. Végül mégis szembe kellett néznie állapotával, és sajnos alulmaradt.

Ha a hírek épp nem kapják fel őket, nem tudjuk, mi a helyzet mostanában Jason Donovannal, vagy a Modern Talking tagjaival, hogyan tengeti napjait David Hasselhoff, hová lettek a 80-as évek kultfilmjeinek szereplői, gyereksztárjai, tévébemondói, reklámarcai. Aztán ha ülünk pár percet, akkor bevillan, ha láthattuk őket mostanában; mégis meghatározóbb, amit 20 éve átéltünk velük. Nem részei már az életünknek, és éppen ezért sokkal jobban meghatároznak egy kort, mint azok, akik folyamatosan közszerepben voltak. Flipper Öcsi is ilyen személyiség, ha rá gondolunk, megjelenik egy kis mosoly a szánk sarkában, hogy pfff, tényleg, ilyen is volt, ilyenek is voltunk. Könnyebb általa visszaemlékezni a 80-as évekre, ezt köszönhetjük neki.

Flipper Öcsi...RIP

A jobb későn, mint soha jegyében:

Már negyedszerre tették tiszteletüket nálunk a brooklyni kemény mesék Tinódi Lantosai, de 1995 óta kellett várniuk az ínyenceknek, hogy azt kaphassák, amit akkor kaptak. A közös nevező Bobby Hambel, a rosszarcú gitáros, aki nemcsak az összetéveszthetetlen és sokak által kopírozott mozgásáról híres, de azt hiszem nem túlzok, ha azt mondom, hogy Bobby nélkül a Biohazard félkarú, féllábú, félszemű, töketlen óriás.

Freddie Mercury...1946. szeptember 5. - 1991. november 24. Zeneszerző, frontember, főállásban legenda, vagy egyszerűen "csak" Freddie. Pótolhatatlan.

RIP

Néhány hete akadtunk a 2003-ban alakult Fostartály zenekar bemutatkozására. Adatlapjukat a Borsodi zenei tehetsegkutató versenyén leltük meg, és mindjárt az jutott eszünkbe: "Apuuu! Megtarthatom?". A lapon a zenekar két száma meghallgatható, és ezzel verseng az az érdekes adat is, hogy környezetükben mindenkit Johnnak, Jánosnak, vagy Johannak hívnak. Lehet, hogy antréjuk nem éppen a mindenkinek megfelelő ízlésvilág belső legvaskosabb rétegét áhítja megcélozni, és nem úgy biccentenek oda az ismeretlennek, hogy "ansanté", mégis, saját honlapjuk valahogy vonzza a szemet. Annyira bohócok, mint a GettóMókusok MP3 oldal 1999 környékén - ha valaki szerette őket, el tud merülni a Fostartályban is. Találjuk meg az új underground számára a Fostartályt! Neveljük ki a friss FT-s nemzedéket! Kameraérzékenységükről bizonyítékul:

Érezhető, hogy kifinomult figurák, meg lehet velük bárhol jelenni, tudnak viselkedni. Hihetetlen arcok, ezt saját honlapjukon is bizonyítják. A 2008-as Öregek EP készítésének történetét elolvasva Overdrive sem bírta ki... Mármint a lemez meghallgatását.

Tádám. Nekem jutott a megtiszteltetés, hogy védőháló és bukósisak nélkül felkonferáljam nektek katatonest, blogunk első vendégszerzőjét. Összeállítását hosszas kutatómunka előzte meg (ármánykodás, kutatások a zenekarok anyakönyvi kivonatai között, stb.)  így bármilyen tévedés, csak a véletlen műve lehet. Köszönjük neki az írást! Az alábbiakban a Művésznő cikkét olvashatjátok, így hát nem is locsogok tovább, fanfárok és dobpergés közepette színpadra szólítom katatonest! (Overdrive)  

Egy érdekes dolog jutott minap az eszembe. Nyilván sokan vannak, akik hozzám hasonlóan nem tudnak zene nélkül élni. Sem otthon, sem útközben, sem munkahelyen, sem reggel, sem délben, sem este. Semmikor. Ennek ellenére, talán csak  a leghűségesebb rajongók gondolkodnak el azon, hogy mi rejtőzik kedvenc zenekaruk neve mögött. Miért éppen azt a nevet választották?

Egyszer egy Gödörbe történő véletlen (sosem véletlen...) lekeveredésem alkalmával, "na, igyunk még egy sört, de utána menjünk, mert holnap munka van" mondás után mégsem mentünk haza. Benn egy nagyon fura banda játszott, kábé 10-en voltak a színpadon, mindenkire jutott 1,5 nm, ami az ugrálós fúvós szekciót figyelembe véve enyhén kevésnek bizonyult.

Egyik kedvenc íróm Bret Easton Ellis, annak ellenére, hogy nem fossa a könyveket úgy, mint korunk félfamentes papírlapokra firkáló "írói". Ellenben így az összes (=6) könyvét volt időm elolvasni, és mind a polcomon díszelegnek. (Februári hazaköltözésem nagy-nagy pozitív externáliája, hogy az összes cd-m, könyvem és dvd-m egy helyen van, és bár a régi pajtások eleinte örömmel fogadták a még albérletben született testvérkéiket, azért néha rájuk kell szólnom, ha összevesznek a polcon.) Szóval, Amerikai pszicho...ezt olvastam anno először.

Egy kis off és aktualitás. Ma, azaz 2008. november 15-én szombaton a számítógéppel zenét készítők számára lesz egy rendezvényfinomság DJ & Producer találkozó címmel.

Ütemkreálás és zeneleképzés, ismerkedés a MIDI-vel, DJ-zés 2-nél több csatornán, régi jól bevált eszközök és újdonságok kiállítása. A szünetekben Dj Catana, SanFranciscoBeat AKAI liveact, dj PaulHouse 4CD-játszós szett. Annak is van programajánlatom, akit ez az egész nem érdekel.

Itt az új film. Daniel Craignek ugyan motorozáskor lehet kapaszkodni a fülébe, mégsem a szívem csücske. Azért ezzel a felsőtesttel a csajoknál valószínűleg előbb betalált. Már a Casino Royalnál hálás voltam, hogy az ütéshangok 2x olyan hangosak, mint bármilyen más effekt, és folyik a vér, ahogy kell, meg fogom szokni. Érthető módon azonban mindig Roger Moore lesz a kedvencem, hiszen a VHS-en tárolt német szinkronos James Bond filmjeit többször láttam, mint az összes többit együttvéve. Nekem az "ich bin Bond - James Bond" ugrik be előbb, illetve Double 0 Seven helyett inkább a Null Null Sieben. Különben is Kovács Áginak is ő a kedvence, nekem meg Kovács Ági.

Előrebocsátom, még nem hallgattam halálra a Death Magnetic-et, sőt inkább csak átfutottam, mint egy újságot, de persze a lapozgatás közben kacagtató volt, hogy láttam, megszületett az Unforgiven sorozat harmadik része. Szerintem a Rendőrakadémia sem volt a 3 rész után annyira jó és valahogy itt is ezt érzem. Rick Rubin hasonlóan szólhatott a fiúknak, mint egy edző a szünetben, elmondta mit kell csinálni a második félidőben.

TOP5 C64 játékzene EVÖR. Nálam ez a téma igazából a Giana Sistersnél kezdődik és végződik, a Für Elise mellett ez ez adta az egyik első inspirációt, hogy hallás után próbáljak zenélni. Két ujjal nyomattuk négykezesben (tehát ketten összesen 4 ujjal). Miután az unokatesómnak is betanítottam, ő elfelejtett zongorázni, pedig előtte tudott.