A Wattican Punk Ballet nevű lehengerlő örmény geg-tánc-punk duó tagságát két testvér alkotja, Karen, a férfi, és Gaya, a nő, vagyis az a két Arutyunyan testvér, akik felénk leginkább a legendás örmény pszichedelikus zenekar, a Deti Picasso két oszlopaként vált ismertté. Zenéjükben megannyi különös elem keveredik izgalmas és lenyűgöző egységgé: találunk benne pszichedelikus rockot, táncos punkot, eltorzított és kiforgatott pop hatásokat, valamint színpadi megjelenésükben szinte színházi megoldásokat, húzásokat. Gaya és Karen a duó-formációra szabott zeneszerzési, előadási és kreativitási határait feszegetik.

Mutatkozzatok be a B-oldal olvasóinak!

Mi vagyunk a Wattican Punk Ballet freak elektro rock punk duó. Ketten vagyunk testvérek és a Deti Picasso és Másfél zenekarok tagjaiként is ismerhettek minket. Moszkvában kezdtünk el zenélni és nemrég költöztünk át Budapestre. Tavaly októberben alapítottuk a zenekart és azóta zúzunk európai klubjaiban és fesztiváljain.

Mi a helyzet albumfronton?

Idén ősszel tervezzük az első online EP-nk megjelenését, stúdiólemezzel viszont csak jövőre kezdünk el foglalkozni.

Mi a TOP5 előadó / zenekar, mely hatással volt rátok?

dEUS, Soul Coughing, Flaming Lips, Future of the Left, AC/DC.

Csak bizakodni tudok benne, hogy 30-40 embernél többen értik a post címét. Az A38 csak megvan mindenkinek, de a Zechs Marquise nem feltétlenül. Ők nyilván egy zenekar. Ha a szubkultúra celebvilága felől közelítjük meg, elmondhatjuk, hogy a blogunk által sokat említett The Mars Volta kreatív atyaúristenének, Omar Rodriguez-Lopeznek két tesója is játszik a Zechs-ben, sőt az egyik a Volta előző felállásában is játszott. Instrumentális rock-jazz-funk akármit is játszanak és sűrűn élnek az improvizáció lehetőségével.

Ami még érdekesség, hogy a koncert a Hajó motorbárjában lesz megtartva, ami tudtommal a zenekarok backstage-eként és saját bárpultjaként szokott szolgálni normál esetben. Most biztos a normál nézőtér és pult lesz a backstage. Akárhogy is lesz, az első sorban említett 30-40 főnél sokkal többen nem fognak beférni. Nem is akarom megérteni a miérteket, én kifejezetten élvezni fogom a koncert intim hangulatát. A legutóbbi, nem is olyan régi Getting Paid albumról szóljon egy dal, ami annak is ékes bizonyítéka, hogy nemcsak nagyon jók, de kis helyen is elférnek, jó lesz az a motorbár. Az időpont: 2012. november 12. 20:00.

Édes istenem, előkerült egy videó 1995-ből, mely a Scooter együttes sarkadi (!) látogatását örökíti meg. Német óra után a kék busz elé kisereglő nebulók, óriási germán zászló a teremben, fantasztikus beszédet mondó polgármester úr. Nagyon nehéz szavakat találni, így inkább átadom a szót a polgármester úrnak, ennek a fantasztikus embernek.

Az "Önök érkezését megelőzte hírük, villámhírük!", valamint a "Mielőtt megérkeztek, magam is meghallgattam a Hyper hyper című számukat..." mondatok azt gondolom kellően jelzik az alábbi videó fontosságát.

A végét nem lövöm le, de annyit mondok, a zenekar egy speciális ajándékot is kap a polgármester úrtól.

Nemrég a legszebb természetfilmnek kiáltottam ki a Home című alkotást, most pedig egy francia természetfilmes úr, valamint az Invalidus kisfilm zenéjét szerző, valamint Tea Road gitáros, Nánási Péternek közös kisfilmjét ajánlom figyelmetekbe.

Senki sem tud úgy lassúzni a gitárjával, mint Hank Marvin, a Shadows emblematikus gitárosa. Az alábbi brit reklám megidézi ennek a csodás figurának az összes kiegészítőjét a szemüvegtől, az öltönyön át a piros gitárig.

1-2 éve szerintem egy tehetségkutatón láttam az AWS zenekart, akik most új videójukkal jelentkeztek. Mivel a B-oldal mindig is támogatta a fiatal magyar bandákat, így a videó mellé a zenekar alábbi üzenetét is tolmácsoljuk.

"A Fata Morgana lemez óta nem jelent meg új száma a zenekarnak, így már aktuálisnak éreztük egy kislemez felvételét. Az EP különlegessége, hogy mind a négy dal magyar nyelvű lesz, és külön-külön fogjuk kihozni a számokat egy-egy videóval megtámogatva. A Sorsforgató egy metafizikai elmélkedésekről szóló, szokásos hitkereséssel kapcsolatos dal, ami egy metálzenekarnak elengedhetetlen. A felvételeket őshazánkban, Pátyon vettük fel, egy kisebb borfesztivál keretein belül."

Nyilvánvaló, hogy a fesztiválszezon alatt ilyen-olyan összetételben össze lehet majd futni DJ Bootsie-val és zenekarával, de ami szerdán este a MüPá-ban történni fog, az egyszeri és megismételhetetlen lesz, hiszen a DJ Bootsie Quartet "alapbanda" plusz zenészekkel kiegészülve adja elő a nóták külön ezen estére hangszerelt változatait.

A koncerten közreműködik: DJ Bootsie – scratch, Farkas Zoltán – cselló, Kerek István – hegedű, Kiss Árpád – trombita, Kovács Gergely – gitár, Lázár Tibor – dob, Póta György – bőgő, Rózsa István – tuba, Vázsonyi János – szaxofon, furulya, Somogyi Kristóf (Kemuri) – visual

Jegyeket a MüPa honlapján tudsz venni, a piros székek már foglaltak, az egyiken én ülök, remélem nem kényszerítesz rá, hogy majd elküldjelek onnan. (A kamion a miénk és el akarunk menni vele.)

B-oldal: Kérlek, mutassátok be a zenekart a B-oldal olvasóinak.
 
Special Providence: 2004-ben alakult a csapat azzal a céllal, hogy műfaji korlátoktól mentes, egyedi, instrumentális zenét csináljon, melyben sajátosan összegyúrjuk azokat a műfajokat amelyeket szeretünk ebből kialakítva a sajátunkat: jazzrock / progresszív metal / electro / drum&bass, stb. A csapat mára a progresszív műfaj egyik legmeghatározóbb zenekara lett és komoly űrt tölt be a hazai zenei életben, és világszerte komoly érdeklődés övezi. A zenekar tagjai elismert muzsikusok,  több neves zenekarban is közreműködnek  (Subscribe, Ganxta Zolee, Black Out, Hrutka Róbert) session-zenészként, szerzőként, de a Special Providence igazán a saját gyermek. A tagok: Cséry Zoltán, Kertész Márton, Fehérvári Attila, Markó Ádám. Eddig 3 lemezünk és 1 DVD-nk jelent meg, melyet itthon a Hunnia, külföldön a Musea terjeszt 15 országban.  A műfaji sajátosságaink ellenére komoly közönségbázis alakult ki a banda körül itthon és külföldön egyaránt.
 
B-oldal: Új albumotok a Soul Alert szerintem fantasztikusra sikerült, igazi stíluskavalkád. Hogyan emlékeztek vissza az alkotási fázisra, illetve egy progresszív / fúziós zenekarnál mindig érdekes, hogyan születnek a témák, a dalok? 

Special Providence: Az új lemez , a „Soul Alert” minden eddiginél bátrabb, progresszívebb, zúzósabb  de ugyanakkor  a legletisztultabb lemezünk is lett mint az előzőek. Minden téren előrelépett a csapat ezzel az új lemezzel, hangzásban, a dalok tekintetében, és még szélesebb rétegez eljutott a zenénk. Alapvetően a két szerző Kertész Márton és Cséry Zoli hozzák az ötleteket, témákat, riffeket és azután mi is hozzárakjuk a magunkét az Attilával, és közös jammelés, és próbálgatás után nyerik el végleges formájukat a dalok.  A legnagyobb hangsúlyt magukra dalokra, témákra és refrénekre fordítunk, mindenféle öncélú maga mutogatást alárendelve a zenének. Az új anyag nagy részét volt lehetőségünk a turnékon kipróbálni és csiszolgatni ami sokat lendített a felvételekkor.

B-oldal: Korábban lépteket fel különböző külföldi zenei fesztiválokon, de mi a helyzet 2012-ben? Külföld felé jelenleg mennyire kacsingattok, milyen esélyeket láttok a határontúlon? A honlapotokon azt is lehet olvasni, hogy a „a Soul Alert című új albumotok 7. hete vezeti a Gagliarchives progresszív rockzenei listát az USA-ban”.

Special Providence: A koncertjeink 80%-át külföldön adjuk, fantasztikus a zenekar fogadtatása, az emberek rajongása és megbecsülése felénk. A leginkább kiemelkedő közönségbázisunk Cseh-, Német-, illetve Franciaországban van, de tavaly először eljutottunk már Dél-Amerikába is. Álomszerű volt az elmúlt 2 év, bekerültünk az európai progresszív zenei élet körforgásába, meghívottjai voltunk a legnevesebb progresszív zenei fesztiváloknak, és több országban igazán számolnak a zenekarral. A külföldi sikerek elképesztő hatással vannak ránk és ez még több erőt és lendületet generál. Az érdeklődés a zenénk iránt folyamatosan nő, mind zeneileg, mind a lehetőségek tekintetében egyre szélesebb világ tárul elénk. Az új lemez több országban vezette a közönségszavazásokat, Mexikóban jelölték a legjobb külföldi lemez kategóriában, az USA-ban 2 hónapig volt listavezető az egyik legnagyobb progresszív zenei fórumon, de a MAHASZ Top 20 ban is benne volt.
Idén több olyan helyre látogatunk el ahol eddig még nem játszottunk, többek közt decemberben Japánban turnézunk.
 
B-oldal: Mely zenekarok, előadók vannak rátok legnagyobb hatással?

Special Providence: Kezdetben a Tribal Tech, Liquid Tension Experiment, Scott Henderson, de természetes módon azóta rengeteget változott a zenénk. A mai kedvencek például a Karnivool, Animals as Leaders, Periphery, Porcupine Tree.

B-oldal: Hogyan látjátok a progresszív rock/metál, vagy a fúziós rock jelenét, jövőjét 2012-ben?
 
Special Providence: Szerintem pozitív irányba változik a dolog, rengeteg remek zenekar van, aki igyekszik fenntartani a műfajt és egyedi megoldásokra törekszik. Igazából manapság szerintem igazán újat a zenében csak különböző műfajok fúziójából lehet létrehozni.
 
B-oldal: Hol lelehet titeket mostanában koncerten elcsípni?
 
Special Providence: A nyári koncertjeink az alábbiak lesznek:
 
7/11 Budapest - Dürer Kert  (INGYENES)
7/24 Szolnok - Gitármánia tábor
8/23 Budapest - A38 Tetőterasz
8/24 Szeged - SZIN

Azt hiszem, mifelénk nincs nagy kultusza az apák napjának. Addig rendben vagyunk, hogy – abszolút jogosan – megünnepeljük az édesanyákat, de azért megragadnám az alkalmat, hogy felhívjam rá a figyelmet: sok országban június 3. vasárnapján, vagyis ma az apákat ünneplik!
Nos, aki teheti, koccintson egyet az öreggel! Még akkor is, ha az apa-gyermek (főleg fiú) kapcsolatot sokszor konfliktusok árnyékolják be, szóval, sok esetben ezt nem is olyan egyszerű megtenni…

Ehhez a témához személyes élményeim, kötődésem kapcsán a következőket tudom kapcsolni.

• Apám nevében című film

A megtörtént eseményeken alapuló, Daniel Day-Lewis főszereplésével készült és Emma Thompson-t is felvonultató filmdráma megrázó erővel mutatja be az ír-angol konfliktust és az apa és fiú között fennálló ellentéteket és az ezt legyőző szeretetet. Az egyik legnagyobb filmélményem.

• Gene Simmons az apja sírjánál

Legyünk nagyvonalúak, tekintsünk el a dilemmától, miszerint Simmons helyében egy ilyen eseményt vajon filmre vinnénk-e, illetve hogy Korda Gyurin kívül ki vállalná még ezt a parókát, s ha ezzel megvagyunk, koncentrálhatunk a lényegre. Simmons-nak hányatott gyermekkora volt, kisgyermekként elszakadt az apjától, ennek ellenére vagy épp ezért egészen megrázó, ahogy apja sírjánál zokog…

• Alice in Chains –Rooster

A dalt Jerry Cantrell az apjáról írta, aki a Vietnámi háborúban szolgált, és aki maga is feltűnik a video-ban. Amennyire én tudom az itt-ott olvasott információk alapján, Jerry apja kemény fickó lehet, és a Vietnámban megélt borzalmak alaposan rányomták a bélyegüket az apa-fiú kapcsolatra. Szomorú történet, de legalább a vége jó (a video készítésekor apa fia megbékélt egymással, s még az is megesett, hogy a Chains koncert közben színpadra szólította a „Rooster-t”). Az egyik kedvenc AIC dalom.

• Cats in the Cradle

A dal eredetének tisztázásra nem vállalkozom, valaki úgyis bebizonyítaná, hogy tévedek. Elég az hozzá, hogy sokan játszották a Cats in the Cradle-t, még Zorán is, és nem is állt neki rosszul. A szöveg tele van nagy igazságokkal, érdemes elgondolkozni rajta! Álljon itt Johnny Cash verziója, bár a dalt igazán híressé az Ugly Kid Joe tette.

• Eric Clapton – My father’s eyes

Nem vagyok Clapton szakértő, nem ismerem a családi hátterét, de annyit tudok, hogy sosem látta az apját, aki 1985-ben halt meg, tehát bőven lett volna alkalmuk találkozni. Ez az élmény, vagyis a hiányérzet inspirálta a dalt, ami tökéletesen megmutatja, hogy miért szerethető annyira Eric Clapton.

Úgy tűnik, Brian May nem csak a Queen-be vetett maradék hitemet veszi el (gondolok itt ugyebár a Queen + Adam Lambert dologra...), hanem a világ egyik legszebb hangszerét is elcsúfítja. Ahogy a lenti képen látható, a saját készítésű Red Special gitár duplanyakú verziója is elkészült, melyet fogalmam sincs mire fog használni a közelgő Queen + AL bulikon, de én mindenképpen csúfnak találom... (Érdeklődőknek a többi kép a Facebook-on elérhető.)

Emlékeztek még erre? ...ÁCIÓ-KÁCIÓ-AKÁCIÓ-VAKÁCIÓ?

Színes krétával, öles betűkkel a táblára, óriási műgonddal, megtiszteltetésként megélve, ha az egyik betűt te írhattad fel, és kényesen ügyelve rá, hogy az évfolyam másik osztályánál sokkal jobb legyen a művünk? Földöntúli boldogság volt közeledni ahhoz a bizonyos „V” betűhöz, és amikor eljött a nap, úgy érezted, tied a világ!

Nem tudom, hogy ma hogy élik meg ezt a gyerekek, a világ annyira megváltozott, félek, hogy már ez sem ugyanaz, mint régen. Ha esetleg tényleg így van, csak sajnálhatjuk a gyerekeinket, mert  lemaradnak valami csodálatos dologról, amit csak ezekben a korai gyermekévekben tud megélni az ember. Bízzunk benne, hogy nem így van.
Mindenesetre itt a nagy nap, még az évzárót kell ájulás nélkül kibírni a hőségben, miközben az igazgató monoton hangon végigdarálja az évzáró beszédét, aztán bizonyítványosztás, és hát, ez némelyeknél öröm és büszkeség, másoknál kevésbé, de aztán tényleg itt a nyár! Lehet készülni a táborokra, csajozásokra, a jól megérdemelt pihenésre. Varázslatos pillanat.
Minden bizonnyal nem véletlen, hogy Alice Cooper 40 éve kiadott lemeze és rajta a School’s Out című dal Cooper egyik, ha nem a legsikeresebb, és legismertebb darabjává válhatott. Az öregnek sikerült valamit elkapnia a pillanat öröméből és zenében megfogalmaznia azt az eufóriát, amit az iskola befejezése jelent egy kölyöknek.

Én annyival tudok hozzájárulni az ünnepi pillanathoz, hogy megemlékezek a nagy eseményről, és Alice remek dalának évfordulójáról. Mindjárt két verziót is a figyelmetekbe ajánlok. Az elsőt elrettentésképpen: ez abból a korszakból származik, amikor Alice-t valószínűleg egy szakorvos sem vállalta volna el szívesen, a saját démonjaival és az alkohollal folytatott csatában kis híján alulmaradt. Eszelősen beteg….
A másodikat meg azért mutatom meg, mert jó érzés, hogy Alice nagyon mélyről visszatérve, öreg korára profi szórakoztatóvá, és egy szerethető, nagyon kedves, egészséges emberré vált. Minden jó, ha jó a vége.

Kölykök! Hajrá! De vigyázzatok, mert észre sem veszitek, és az évnyitón látjátok viszont egymást!

Egyszer már össze akartam szedni a horrortörténelem TOP10 legfélelmetesebb gyerekét, de most már sosem fogom, hiszen az alábbi 2012-es videó hiánytalanul megtette ezt helyettem. Annyi ebadta kölke van az alábbi videón, hogy a gyerekszaporulatot biztos nem ez fogja katalizálni...

Mikor foglalkozzunk Eric Clapton-nal, ha nem akkor, amikor semmi aktualitása nincs?! Úgy döntöttem, nem is vele foglalkozunk, hanem vendégszerepléseivel, abból is akad tonnányi mennyiség, nehéz volt ötöt kiválasztani. Hát, igen, a jó gitárszóló sok barátot teremt.

1. Phil Collins & Eric Clapton - I Wish It Would Rain Down

2. Mark Knopfler & Eric Clapton & Sting - Money for Nothing

3. Sting & Eric Clapton - Probably me

4. BB King & Eric Clapton - Riding with the King 

5. Jeff Beck & Eric Clapton - Little Brown Bird