A Prodigy cikk kapcsán, pontosabban szerencsés éter-megismerkedésünknek köszönhetően a következő pár hétben a Feldolgozás alatt blog szerzőjétől olvashattok cikkeket. Köszönjük Lidércnek! Első tanulmánya a felkelő nap házát írja le, a legkülönbözőbb építési stílusokban! Overdrive

A következő dalt én eddig a The Animals-nek tulajdonítottam, de kiderült, az is csak egy a sok feldolgozás közül, és az eredeti egy régi népballada. Készüljetek fel, mert rengeteg jó verzió készült. A dal szövege is különleges, mert van női és férfi szemszöge. Az előbbi főszereplője egy lány, akit egy részeges fazon követ New Orleansig, ahol belép a bordélyba és örömlány lesz (vagy pl. Joan Baez verziójában börtönbe kerül). Míg az utóbbi főszereplője a férfi, és az alkoholizmus káros hatásairól szól. Mindkettőből kapunk példát az alábbiakban.

A dalt korábban is rögzítették, például 1928-ban Tex Alexander, vagy Tom Foster 1934-ben, de ezeket sajnos nem találtam meg.

A legkorábbi előadás, amit találtam, az az 1941-ben rögzített Woody Guthrie-féle verzió. Hát, ez még valóban a népies-countrys vonalat követi:

Lead Belly 1948-ban rögzítette ezt a változatot. Még mindig a countrys-népies stílus, bát ez a verzió nekem nem igazán tetszett, túl egyszerű és monoton.

Clarence Ashley a másodikként rögzítette a nótát '34-ben Tom Fosterral, de a következő földolgozást a 60-as években rögzítették, Doc Watson a társa a felvételen. És még mindig country.

Joan Baez aki a blogomon is nagysikerű Diamonds and Rust-ot is énekelte, szintén feldolgozta a számot, a magáról elnevezett debütáló albumán 1960-ban. A video egy későbbi felvétel, gyönyörűn énekel ez a nő. A szám közepén egy muksó játssza az akusztikus gitárszólót.

Bob Dylan magáról elnevezett első albumán szerepel a következő házikó. Ugyancsak egyszál akusztikus-gitáros verzió, de már kevésbé countrys. A közepétől kis erőt is visz az énekbe. Határozottan tetszik.

És most következzék a legismertebb, és talán legjobb feldolgozása a számnak. A The Animals 1964-ben vette fel a dalt a The House of Rising Sun kislemezére. Eric Burdon mélyebb hangja és a billentyűs orientált zene a védjegye a dalnak.

A The Beatles feldolgozását nem tudom hova tenni, részegek voltak, vagy csak poénnak szánták, nem tudom, de mindenesetre érdekes. Nem is adták ki stúdióalbumon... De az Artifacts II 1960-1969 gyűjteménylemezen megtalálhatjátok.

A következő instrumentális számot sokan Jimi Hendrixnek tulajdonítják, de igazából ismeretlen a szerző, de lehet épp ő is. Bárki játszik azon a gitáron, nagy mestere hangszerének.

Egy réginek tűnő akusztikus-gitáros dal. Igazából nem tudom ki az előadó, a videón feltüntetett Strangewalkra semmi okosat nem dobott ki a gugli.

A következő változatot sokan a Pink Floyd-énak tulajdonították, a félreértést az igazi előadó zenekar neve okozta, ugyanis a feldolgozást a Frijid Pink jegyzi. A Pink Floyd sose dolgozta fel a felkelő nap házát. Ez FONTOS! Amúgy egy jó kis korai hard rock felvétellel van dolgunk, ezt a dal is a legjobb House of Rising Sun feldolgozások köze sorolom. 1969-es felvétel a Frijid Pink albumról.

Eric Burdon a The Animals énekesének az egyik nagyszerű előadása, ő gyakran feldolgozta a számot, nem is veszem sorra külön-külön az összes elő felvételét... :D

Ez a kettő azért kiharcolta a helyét itt, az előbbi egy hosszabb elő felvétel, az utóbbit az elején lévő nagyszerű csak ének rész miatt rakom fel, illetve ha jól hallom a szöveg is más, de a zene hajaz az Animals felvételére, csak más hangszerelésben.

Az énekes-színésznő Dolly Parton verziója, az 1980-ban megjelent 9 to 5 and Odd Jobs lemezéről. Az énekes nő fő stílusa a country, egy kicsit érződik is ez a számon, de inkább a 80-as évek popzenéjébe tartozik.

Egy csodaszép verzió Sinead O'Connor-tól. (nem keverni a terminátoros Sarah-val) Lenyűgözően, gyönyörűen énekel a hölgy. Talán az 1994-es Fire on Babylon kislemezen található, de nem biztos.

A következő zenekar a Geordie is érdekes, ugyanis a mikrofonnál Brian Johnson, még az AC/DC előtt. A stílus glam / hard rock. Az érdekes hallani Briant eltérő stílusban, de nagyon jó itt is. A Don't Be Fooled By The Name albumról 1974-ből.

Hát erre az előadásra az "ezmiez" és az "ezeksenormálisak" jelző jutott az eszembe. Az előadó Garry Glitter. Érdekes öltözékek, érdekes tánc. Szerencsére a zene is érdekes, ugyanis van benne minden, még szaxofon szólót is kapunk, amúgy rock szerűség. Kár, hogy ilyen rossz a hangminősége. Így nem igazán élvezhető. :(

Egy nagyon tehetséges zenész, Joe Wright játszik egy lap steel guitar (a magyar neve mi?) nevű hangszeren. Tényleg nagyon ügyes, és teljes beleéléssel prezentálja a számot. Nem baj, hogy hosszú, érdemes megnézni.

A '80-as évek híres pop formációja, a Duran Duran előadása a 2006-os New Orleans-i VooDoo fesztiválról. Tetszik, hogy lassan kezdenek, utána ritmust váltanak, és rockosabb rész jön, a végére egész beindulnak.

A fiatal metalcore banda a Walls of Jericho feldolgozása következik a tavalyi Redemption EP-ről. Erőteljesebb női ének néhol szolidabb zúzással, középen kellemes vonós betéttel.

A Muse száma a "NME In Association With War Child Presents 1 Love" jótékonysági albumról. Hát nekem a Muse-féle alternatív / neo progresszív rockot még szoknom kell.

Miközben információt kerestem az egyik előadóról, rátaláltam egy oldalra, ahol a szerző szintén összeállított egy kisebb gyűjteményt a House of Rising Sun variációiból. Remélem nem haragszik meg, ha merítek tőle, és berakom ide a posztom végére, ami nállam kimaradt. Itt van például a The Ventures instumentális gitárközpontú muzsikája 1984-ből.

Egy nagyon érdekes változat a fekete énekes / zenész hölgytől, Tracy Chapman-től. A stílus meghatározásnál most zavarban vagyok, inkább hallgassátok meg, rövid, de nagyon tartalmas.

A Toto változata Steve Lukather nagyszerű gitárjátékával, és Bobby Kimball érzelmes énekével. Nagyszerű szám, nem tudom, miért nem találtam rá én is.

A görög progresszív zenész Demis Roussos, korai elektronikus hatásokat is magánviselő feldolgozása az 1982-es Attitudes albumáról.

Egy instrumentális / akusztikus előadás mindenféle hangszerekkel, mandolin, hegedű, bendzso és gitár. Kerti parti stílusban. :D

A fekete blues/jazz énekesnő Odetta nagyszerű előadása zongorakísérettel, ezt sem szabadott volna kihagyni. 2005-ben készült a videofelvétel:

TOP1 nem Jimi Hendrix dal EVÖR | Legjobb Queen feldolgozás EVÖR