“Minden idők legtúlértékeltebb együttese” - halljuk a marginális, ám annál dühösebb kinyilatkoztatást a Beatlesről; mellé ellenpólusként valami zseniális kétalbumos, de méltánytalanul háttérbe szorított bandát a 60-as évekből. Mert amazok Lennonéknál már hónapokkal korábban dolgoztak torzított hangzással, és konceptalbumuk már 63-ban megjelent. Csak hát nem engedték őket érvényesülni...
Persze nem feltétlenül értünk velük egyet, ám egyúttal nem is biztos, hogy a Beatles volt a legjobb (dehogynem). Mindenesetre most, John Lennon sajnálatosan korai halálának 30. évfordulójára összeállítottunk 10-10 saját kedvencet a (válogatásalbumok színét követve) piros (1962-66) és a kék (1967-70) korszakokból. Természetesen számtalan csodálatos nóta maradt ki, köztük a szólóban megjelentek is - de hát a Beatles az együtt volt az igazi.
Értelmezési útmutató: szigorúan egyéni értékítélet alapján válogattuk ki a szerintünk legjobb huszat (a szerző + a szerkesztők főleg ráutaló magatartása). Biztos, hogy nincs két egyforma Top 20, a kötetlenebb struktúrájú blog nem egy NME vagy Quart - ezt kérjük megértéssel kezelni és tiszteletben tartani.
/Összességében meglepődtem, hogy a rajongók által néhol megmosolygott korai időszakokban is mennyi jó számot találtam - a kései daloknál pedig a tudatosabban szerkesztett albumok tették az egészet egyben talán élvezhetőbbé. A “kék” korszakból a lemezeken tökéletes számokat nem esik jól kiragadni a természetes környezetükből - '66 előtt viszont (talán a feldolgozások miatt is?) kevésbé jellemző az albumélmény./
I Saw Her Standing There (1963): Ennél jobban nem is indulhatott volna az együttes első albuma, a Please, Please Me (cím fordítása a sztaki.hu-n)- nehéz nem szeretni. Elsősorban McCartney-szerzemény, Lennon-közreműködéssel.
Nos, csak tizenhét éves volt / És tudod, mire célzok...
This Boy (1963): na ez a vizuálisoknak egy igazi fekete-fehér szám mind az album borítójának, mind a hasonló című Hard Day’s Night c. filmnek köszönhetően. A jelenetben Ringo egyedül sétál a folyóparton, köveket rugdosva és hajigálva a vízbe. A szívszorító férfimagány ábrázolásának ötletét Ringo kapitális másnapossága adta, mert bármilyen más jellegű közreműködésre képtelen lett volna aznap. Saját bevallása szerint is.
I Feel Fine (1964): sokan nevelkedtünk a Molnár-féle (apa és fia) Halhatatlan Beatlesen és másik közös művükön, a Népszerűbb Jézus Krisztusnál? c. összeállításon. Az I Feel Fine-ról így mindig az a szerzők által elképzelt (?) jelenet jut eszembe a könyvből, ahogy a terhes Cynthia “megduzzadt halmain” (ez nem a focista Halmai) kezd el John keze játszani - szerencsére a dal ennél azért jobb, de tényleg. Örök hálás téma még itt a szám elején felhangzó “feedback”, vagyis a megpengetett húr erősítőn keresztüli gerjesztése. Műfajteremtő állítólag.
I’ve Just Seen a Face (1965): Paul száma, tiszta akusztikus - talán skiffle-ös -hangzás. Kinek jut még eszébe erről a számról valami Simon & Garfunkel-örökzöld? Nekem igen.
Ticket to Ride (1965): a Help c. album és film egyik csodálatos dala a síelős-szánkózós klippel. “Még soha nem voltunk az Alpokban, menjünk oda!” Vajon megtanult utána bármelyikük síelni? Lennon-szerzemény, McCartney-közreműködéssel.
Day Tripper (1965): Napi tripper vagy Átutazó? Mivel a srácok utólag bevallották, hogy bizony ez egy klasszikus drogos nóta szerelmes köntösben, mindjárt könnyebb értelmezni a címet. Közös (Lennon-McCartney) szerzemény, mert ilyen is van.
You’ve Got to Hide Your Love Away (1965): csörgődob és gitár - tökéletes, még a Gallagher-fivérek is értékelhetően elő tudták adni így. Bár a hivatalos verzió szerint Bob Dylan előtt tisztelgett John ezzel a minimalista hangzású dallal (szájharmonika nélkül), de mi jobban szeretjük a rosszindulatú pletykákat, és inkább a fiúkat kedvelő Brian Epsteinnel (az együttes később, 1967-ben öngyilkosságot elkövető sikermenedzsere) hozzuk összefüggésbe a szöveget - “El kell titkolnod a szerelmedet”.
We Can Work It Out (1965): na ez csak egy dupla A-oldalas kislemezen jelent meg, de azon ott volt a Day Tripper is. McCartney-dal Lennon-hozzájárulással és jellegzetes vokállal. Paul koncertjein itt zavarodik meg mindig a közönség, mert suta tapsával képtelen lekövetni a ¾-es középrészt és a kiállásokat.
In My Life (1965): újabb szám Johntól - a liverpooli Beatles-emléktúra egyik kedvenc betétdala szép, barokkos csemballószólóval. Hitték sokan - de valójában sima zongoraszólóról van szó (George Martin, a hangmérnök írta és játszotta fel), amit fel kellett kicsit gyorsítani, innen a szokatlan hangzás.
Norwegian Wood (1965): klasszikus Lennon-szerzemény a Rubber Soulról - ez Ő. Minden gitározni tanulónak alap - kis tabos gyakorlással, és egy jól elhelyezett capóval gyors sikerélmény. Norvég erdő vagy nyers fa? Nem mindegy.
Taxman (1966): Harrison-mű, az egyik legjobb. Az adózási rendszeren és az állam kapzsiságán feldühödött polbloggerek akár aktualizálhatnák is a szöveget. A fiúkat felháborította, hogy bevételük 95%-a a királyi kincstárba vándorol - persze így is megéltek azért valahogy. De mégis. A virtuóz gitárszólót érdekes módon itt nem George, hanem az amúgy basszer Paul játssza. Ha-ha, Mister Wilson...
Egy rendes videót megérdemelt volna, de hát úgyis a zene lényeg.
Rain (1966): tudomásunk szerint az első, visszafelé játszott motívumot felhasználó Beatles-szám - megágyazva a “Number nine” = “Turn me on, dead man”-féle furcsaságonak. Éljen soká a backmasking!
És igen, "tulajdonképpen mi találtuk fel az MTV-t"... :)
I Am the Walrus (1967): na ennek a szövegét fordítgassátok. Sokaknak itt kezdődik az igazi Beatles (ahogy valaki túlzóan megjegyezte: a britpop is), ezeknél a szép tarka, pszichedelikus klipeknél.
A Day in the Life (1967): rajongók körében a legtöbb első helyet talán ez az összeollózott szám szerezné meg - többek között talán a Bors Őrmester varázslatos albumának is köszönhetően. Johnnak volt egy verzéje, Paulnak valami játékos pár sora, ezekből gyúrták össze - a végét kicsit túlhangszerelve. De hát mivel az igazi Paul 66-ban meghalt, ezt csak megbocsátjuk az új Faulnak?
Dear Prudence (1968): az indiai lelkigyakorlaton komponált Lennon-dal Mia Farrow húgának, Prudence-nek ajánlva. Az alsó E-húrt meglazítjuk D-ig, és mehet... Siouxsie-tól szép dolog volt a feldolgozás, de kösz, inkább az eredeti. Az együttes történetének az egyik legszebb dala - és ez sem a csoportmunkáról szólt leginkább.
I’m So Tired (1968): újabb fehér albumos Lennon-szám - a sokáig itthon szinte egyedüliként ismert és elterjedt dokumentumfilm, a Compleat Beatles megrázó, “képről egyenként eltűnős-együttesfeloszlós” jelenetéhez.
Come Together (1969): csak tényként említem meg, hogy Jacko, Bruce Springsteen és az Aerosmith is feldolgozta, hiszen egyik se jelent akkora elismerést a Beatlesnek. Bár persze már John is nyúlta, méghozzá Chuck Berrytől - ejnye. Jól tette. A legjobb zenéket bár feketék találták ki, de úgyis a fehérek fejlesztették tökéletesre.
The End (1969): az Abbey Road B-oldalának összefolyó, néhol strukturálatlan félórájának (majdnem) a végén van ez a brutálisan jó szám. Sokáig azt se tudtam, hogy van ilyen - és ha van, hol kezdődik és hol van a vége. Hát igen, ez már tényleg A Vég - ami Sir Paul koncertjein a mai napig az utolsó blokkban szerepel -, de a belőle áradó energia a dobszólóval együtt lehengerlő. Kár, hogy vége.
Let It Be (1970): ahogy John későbbi szólókarrierje során a How Do You Sleep? gonoszkodó sorai között megjegyezte: muzsikád liftzenének elmegy, csak tanultál valamit az évek során... A Let It Be egy hallatlanul népszerű McCartney-dal - a Beatles-életműveket szeretik is ezzel lezárni, én azért a jó hangulat miatt még betettem ide a végére egy másikat.
For You Blue (1970): na de azért Phil Spector (a Let It Be producere) még összegubázott pár nagyon jó számot egy utolsó utáni albumra - szidták is érte szerencsétlent. Jó pihenést neki. Harrison-szerzemény, hatalmas blues slide-gitárral - nem lehet belekötni. Egyedül azt a fránya Yokót nem öröm nézni...
Csak, hogy aki idáig kibírta az olvasást, ne könnyes szemekkel nyomjon a "Vissza" gombra.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
rettentó 2010.12.08. 08:20:27
Piros korszak: "It Won't Be Long, YEAH... YEAH... YEAH"
Kék korszak: Sgt. Pepper címadó - így kell kezdeni egy albumot, és akkor a Fixing a Hole és elviselhető lesz :-). Egyébként igaz a két korszak szembeállítása a dal vs. album szempont szerint.
Sokáig ciki volt nekem szeretni a Beatlest, de ha szarunk a legendára, és figyelünk a zenére: ma is jó, ha nem is a legjobb, mert változatos és izgalmas. Aki szeret bármiféle rockzenét, annak kötelező legalább egyszer meghallgatni pár albumot tőlük.
rettentó 2010.12.08. 08:21:30
Lost Z 2010.12.08. 08:33:09
en.wikipedia.org/wiki/Phil_Spector
20 újabb érv a Beatles mellett:
Across The Universe (Naked)
And I Love Her
Any Time At All
Don't Let Me Down
Here Comes The Sun
Here, There And Everywhere
I Need You
I'm Down
I'm Looking Through You
I've Got A Feeling
No Reply
Revolution (kislemez)
She's A Woman
Something
The Ballad Of John And Yoko
The Night Before
Things We Said Today
Tomorrow Never Knows
While My Guitar Gently Weeps (Anthology)
Yer Blues
rettentó 2010.12.08. 08:45:48
Interstellar Overdrive · http://b-oldal.blog.hu/ 2010.12.08. 08:57:23
Karácsonykor majd hallgatok Beatlest :) + december 8-án nemcsak John Lennonra emlékezünk, hanem a Pantera alapító gitárosáról, Dimebag Darrellről is. Ez most jutott eszembe bázz.
markus.b 2010.12.08. 09:06:52
rettentó 2010.12.08. 09:34:59
Mitya Ivanov 2010.12.08. 09:53:31
Sajnos a Beatles távol áll tőlem, de sokan szeretik, úgyhogy lehet hogy valamit kezdek magammal ezen a téren.
1980as évek végén apám vett egy dupla Beatles bakelitlemezt, tiszta fehér volt a borítója. Fél évig volt nálunk, és amikor kezdtem volna felfigyelni rá, akkor egy haverjával kötött egy nagyszerű üzletet: elcserélte a Zizi labor Asszonykórusos lemezére.
Lamorak · http://www.clusterone.hu 2010.12.08. 09:59:54
Ernoke 2010.12.08. 10:08:40
www.youtube.com/watch?v=xRrLDHoZLyI
ezen látszik a legjobb tulajdonságuk, h soha nem vették magukat komolyan.
www.youtube.com/watch?v=Qf2S7kKLtEQ
szintén mint az előző, csak ehhez még hozzájönnek még a tök jó pszichedelikus ruháik:)
www.youtube.com/watch?v=8A4r2RU1u3g
egyetértek markus.b-vel, ez kihagyhatatlan. ebben is imádom a bohóckodásukat.
www.youtube.com/watch?v=A7F2X3rSSCU
mennyire durván jó videó ez is... pszichedélia forevör:)
www.youtube.com/watch?v=7MoWQSe3txY
ez pedig egy bónusz, Jim Carrey énekli az I am the Walrus-t, nagyon állat!
rettentó 2010.12.08. 10:41:00
A White Albummal a kezdők vigyázzanak, mert paródialemez, csak úgy érdemes hallgatni.
2010.12.08. 10:49:59
Mivel annyiszor hallottuk ezeket a dalokat, ma már szinte népdalnak számít, megszokta a fülünk.
Modor Tibi · http://modoros.blog.hu 2010.12.08. 11:01:07
Te, a Fixing a Hole-t én annyira szeretem, hogy a bővebb listába bele is vettem, csak a vége felé esett ki.
@Frengi: hát ott biztos nem jutnának tovább szerencsére :D
HiZ · http://www.gitar.blog.hu 2010.12.08. 11:02:38
www.facebook.com/event.php?eid=175886779091733&index=1
rettentó 2010.12.08. 12:02:22
Ez nem a Megye III, hanem a FIFA szintje. A bitliszek soha nem tehetségkutatón születtek meg.
@Modor Tibi: A Fixing a Hole az album részeként tökéletes, de önmagában gyenge, a kezdeti pörgés után egy kis dudorászás, hogy "lálálá javítom a lyukat", ld. még When I'm 64.
jezebel 2010.12.08. 14:40:35
www.youtube.com/watch?v=9d-Z7vakj4s
nuklearis_baromfi · http://nuklearispillanatok.blogspot.com 2010.12.08. 15:47:17
Ha úgy gondoljátok, hogy nincs elég szörnyülködni való a neten, ajánlom figyelmetekbe.
Akkora trágya az a könyv, hogy beleborzongok, ha eszembe jut.
GERI87 2010.12.08. 16:46:14
Hát próbáltam én megérteni mi a jó a Beatles-ben de nem ment...
"Aki szeret bármiféle rockzenét, annak kötelező legalább egyszer meghallgatni pár albumot tőlük. "
Hát..kb nem!
Van jó pár számuk amiknek közük sincs a rockhoz.
Nem minden rock ám amiben van gitár meg rámondják hogy az:)
Rájöttem hogy amit sokan szeretnek az nem feltétlenül jó is.
pl gagát is megnézték vagy 1 milliárdan a jutubon azt egy fos:)
Modor Tibi · http://modoros.blog.hu 2010.12.08. 16:55:29
Interstellar Overdrive · http://b-oldal.blog.hu/ 2010.12.08. 17:01:41
GERI87 2010.12.08. 17:40:26
"Barátom, senki nem mondta hogy ez rock."
A legelső kommentből nekem az jött le:)
Meg többnyire annak mondják..
Hallgattam Beatles-t és nem tetszett. ennyi.
Nem mondtam hogy szar csak nem tetszik..nekem nem jó.
Igen biztos volt hatással másokra...
De nem fogom ezért hallgatni és nem fog emiatt tetszeni.
Az hogy sokakra volt hatással nem jelenti hogy az összes jó zene beléjük van sűrítve:)
@Modor Tibi:
hát én most hair metált hallgatok:)
persze abban is vannak szörnyű kreálmányok.
GERI87 2010.12.08. 17:45:21
"A GaGa-t nem tudom, miért keverted ide, egészség."
csak példa volt.
Rodzservótersz 2010.12.08. 18:00:20
Kaputykin · http://kittenberger.blog.hu 2010.12.08. 18:06:26
Beatles a pont, amiben a rockzene-popzene minden ága-boga összegyűlt, hogy aztán újra szétáradjon, már korszerűbbre gyúrva
Jim Raynor 2010.12.08. 18:08:57
Kilgore Trout 2010.12.08. 18:11:30
Kilgore Trout 2010.12.08. 18:13:00
Jim Raynor 2010.12.08. 18:14:42
ezen gondolom azért nem fogunk összeverekedni :) egyik jobb, mint a másik, na.
Interstellar Overdrive · http://b-oldal.blog.hu/ 2010.12.08. 18:18:57
Modor Tibi · http://modoros.blog.hu 2010.12.08. 18:37:16
Meg az I Wanna Be Your Man!
Droli · https://soundcloud.com/drolimusic 2010.12.08. 18:41:33
A Beatles nagysága szerintem abban rejlik, hogy nagyon sok műfajban alkottak és mindegyikben színvonalasat, "alapművet" csináltak. Tényleg belőlük nőtt ki a mai zene. Szerintem minden embernek van egy kedvenc Beatles száma, legfeljebb nem tud róla :-)
Tim149 2010.12.08. 18:58:56
Szerintem.
SzocsO 2010.12.08. 19:04:23
Jól írta vki, Here there and everywhere (ez szép a Beatlestől is, de ha valakit érdekel, yutúbozzon rá Sakamoto Maaya-val erre a dalra, nem fogja megbánni), és személyes kedvenc, Helter Skelter, aztán az Across the Universe... és mennyi nem jut még az eszembe, ami piszok jó, a bőség zavara : )
d12121d 2010.12.08. 19:16:56
silberstein 2010.12.08. 19:34:23
Meg az Eleanor Rigby.
És A Taste of Honey, meg a Fool on the Hill...
Helikoptert lízingbe · http://csuporgia.hu 2010.12.08. 19:43:19
csuporgia.hu/spd/2033/WARHOL_BEATLES_bogre
SWExile 2010.12.08. 19:44:53
Mert ha igen akkor nekem az a kedvenc.
www.youtube.com/watch?v=pGQgd2PT4mw
Vagy csak túl ismert azért nem említi senki?
nandras01 2010.12.08. 20:26:32
Csehszlovák Kém · http://www.dotoho.blog.hu 2010.12.08. 20:31:48
Taxman 2010.12.08. 20:36:01
Csehszlovák Kém · http://www.dotoho.blog.hu 2010.12.08. 20:42:30
Dr. Robert
A másik a Rain, de azt már mintha láttam volna betallózva.
csillámpóni 2010.12.08. 20:45:21
csillámpóni 2010.12.08. 20:48:47
Csehszlovák Kém · http://www.dotoho.blog.hu 2010.12.08. 20:52:03
Bulldog: www.youtube.com/watch?v=UaRz-3DYV7c
Taxman 2010.12.08. 21:00:33
Ezt tudod, vagy csak gondolod? Mármint, hogy a remek hangszerelések az kizárólagos érdeme. 1965-től alig tudta követni a fiúk ötleteit, kívánságait. 66-ban azokkal a bizonyos loopokkal, amik a Tomorrow Never Knows-t teszik olyan különlegessé, pl. McCartney állt elő.
Csehszlovák Kém · http://www.dotoho.blog.hu 2010.12.08. 21:00:43
Taxman 2010.12.08. 21:08:20
Bejgli 2010.12.08. 21:14:20
Terézágyú 2010.12.09. 08:04:39
Na jó, hát ez tényleg ilyen, hogy az I feel fine az első olyan dal, amelyben torzított hang található ÉS milliós példányszámban eladott lemezen található! A Sgt Pepper az első konceptalbum, amely milliós példányszámban kelt el stb. stb.
Több millió ember hallhatta, hogy ilyen van, hogy ez is egyik útja ennek a zenének, hogy torzított hangok vannak benne, illetve, hogy egy nagylemez többet is jelenthet, mint 14 kétperces szám egymás mellé rakása...
A zenében amúgy se nagyon van olyan, hogy egyértelműen ki lehet jelenteni, hogy "na, ezt én találtam ki, én terjesztettem el" (az irodalomban se stb.)
Lennon mondja az egyik interjújában, hogy valamelyik lemezén, az egyik szám gitárszólójában olyan "visszacsatolás" stb. (bocs, nem emlékszem a szakkifejezésre:) van, hogy ő fizet bárkinek, aki tud mutatni olyan lemezt, amelyen ilyen van... de rögtön hozzátette: kivéve ha az valami harmincas évekbeli néger blueslemez...
medvedr 2010.12.09. 08:39:53
A poszt jó, ez nekem kellett! Köszi!
medvedr 2010.12.09. 08:44:24
www.youtube.com/watch?v=45V1Q_C2Wpc
Ernoke 2010.12.09. 09:16:50
Moomintroll 2010.12.09. 09:48:01
Romboljuk le a modern világot... (törölt) · http://www.youtube.com/watch?v=9vq63q45qfk 2010.12.09. 10:18:23
medvedr 2010.12.09. 10:19:59
rettentó 2010.12.09. 12:29:40
Nagy előnyük volt, hogy azt csináltak, amit akartak, a saját maguk által írt számaikat adták elő, vehették fel, bebújtak a márkanév mögé, kicselezték a lemezipart.
@Csehszlovák Kém: Igen, a Hey Bulldog is nagyon oké, és még sorolhatnám.
www.youtube.com/watch?v=-xDI_bKC_vs
rettentó 2010.12.09. 12:31:06
becquerel · http://energiaalsag.blog.hu 2010.12.09. 15:54:00
Hiányzik legalább x fő, Penny Lane, Strawberry Fields Forever, Tomorrow never knows, Here comes the sun, undsoweiter
A Rain meg a You've got to... viszont helyére került ebben a listában.
Modor Tibi · http://modoros.blog.hu 2010.12.09. 19:17:06
@csillámpóni: peeeersze :D
Szász Kornél 2010.12.10. 00:34:36
Üde Színfolt 2010.12.10. 16:00:46
www.youtube.com/watch?v=UqHjXF1gUWU
Üde Színfolt 2010.12.10. 16:07:36
wovbagger 2010.12.10. 17:30:34
Suppiluliumas 2010.12.12. 06:57:05
Ezt (kb.) pont az általad említett I feel fine-torzított kezdő gitárhangjáról mondta, a Playboy-interjúban: "That's me, including the guitar lick with the first feedback ever recorded. I defy anybody to find an earlier record -- unless it is some old blues record from the Twenties -- with feedback on it."
mrs.starkey 2010.12.13. 02:11:51
de a here comes the sun hogy maradhatott ki????? :D