Hihetetlen, de igaz: 1972. márciusában mutatták be az amerikai mozik a Mario Puzo regényéből készült A Keresztapa című történet első részét, így idén - még kimondani is furcsa - már 40 éves minden idők egyik legjobb filmje. Ha nem a legjobb...
Azt gondolom ritka együttállása a dolgoknak, hogy tulajdonképpen A Keresztapa első részében minden tökéletes. Tökéletes a könyv, tökéletes a zene, tökéletes az összes színész, a magyar szinkron, tökéletes minden párbeszéd és természetesen tökéletes a rendezés. A film műfajt teremtett, minden ezután készült maffiatörténetet (Nagymenők, A sebhelyesarcú, Aki legyőzte Al Caponet, Casino, vagy akár a Maffiózók sorozat és még sorolhatnám) csak utána jön és A Keresztapához viszonyítjuk őket. Francis Ford Coppola Keresztapa-trilógiája rámutatott, beszélnünk kell a szervezett bűnözésről, sőt e történetnek köszönhetően betekintést nyerhettünk a gengszterek / tiszteletre méltó férfiak életébe. Mindenki húzza alá a szerinte megfelelő kifejezést.
Az elmúlt 40 évben valószínűleg megannyi pátoszos értékelést és nagyon sok méltatást élt meg a film, ráadásul a legtöbb filmbeli (könyvbeli) mondat azóta szállóigévé vált. A Keresztapa életünk részévé vált, legyen szó nőkről, családról, hatalomról, üzletről, stratégiáról, vezetői képességről, tulajdonképpen a Keresztapa igazodási pont, mindig lehet hozzá fordulni. Csengőhangnak választjuk a zenéjét, üzleti tárgyalásokon idézgetjük őt, elutazunk Szicíliába, hogy picit "érezzük" őt, levágott lófejjel viccelődve fenyegetőzünk, számítógépes játékokban megpróbálunk maffiavezérré válni, vagy csak arra gondolunk: vajon a Keresztapa mit tenne ebben a helyzetben...
Az előbb megigazgattam a könyvet a polcon, megsimogattam a díszdobozt, majd ettem egy narancsot. Boldog születésnapot, Keresztapa!
Ha tetszett a cikk, csatlakozz a B-oldal Facebook csoporthoz!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Je t’aime Mathilde de la Mole 2012.03.24. 11:43:27
Laser Johnny 2012.03.24. 13:10:51
spion27 2012.03.24. 13:11:59
Celtic 2012.03.24. 13:25:39
Egyebkent engem leginkab a fenyek es szinek izgatnak, valahogy olyan meleg sotetbarna tonusu az egesz...nem tudom, ezt hogyan tudtak elerni. Tudtommal nem is valami nagy osszegbol forgattak (de ez mentette meg a studiot) megis annyira hiteles az egesz, az utcak jarokeloi, autoi, stb, mind abbol a korszakbol szarmaznak. Nagyon jol sikerult.
Egyebkent sztem szo sincs gengszter-romantikarol, egy nagyivu csaladregeny a film. A konyvben is emlitik, hogy sajat allamot epitett ki az allamban (Amerikaba erkezese es a Keresztapava valas). Vagy maskent egy nagy csaladot.
Masik ilyen nagy kedvenc a Volt egyszer egy Amerika...Szinten zsenialis alkotas.
Ernoke 2012.03.24. 13:30:30
TomAce 2012.03.24. 13:42:27
bbwd 2012.03.24. 14:13:03
könyben is!
pokesz70 2012.03.24. 15:33:13
Ismerjétek meg Joseph Colombo-t (alturl.com/opdpi). JC egy maffiafőnök volt az USA-ban a 60-as években. Akkoriban az amerikai hatóságok már gyakran sikeresen vették fel a harcot a szervezett bűnözéssel, és -- bár JC általában jogi következmények nélkül úszta meg a szokásos maffia-sztorikat (alturl.com/vg8of) -- végül fiát, Joseph Colombo jr.-t 1970-ben letartóztatták. Joe Colombo ekkor gondolt egy merészet és megalapította az Olasz-amerikai Polgárjogi Ligát (Italian-American Civil Rights League - alturl.com/y8t6a), kinevezte magát annak elnökévé és az amerikai médiát végigtúrnézva megvádolta az amerikai hatóságokat, hogy az ellene és családja ellen folytatott eljárások az olasz származású amerikaikkal szemben tanúsított előítéletességből fakadnak, amely a médiában, pl. a filmekben előszeretettel használt olasz maffiózó-sztereotípia miatt alakult ki. Ezzel az olasz-amerikaiak egy igen érzékeny pontjára talált rá, amit jelez az is, hogy 1970 júniusában több, mint 150.000 ember vett részt New York-ban az "Olasz-amerikai Egység Napja"-ként meghírdetett tüntetésen és országosan is többszázezer támogatója lett a Ligának. Nyílvánvaló, hogy a támogatók döntő többsége rendes, becsületes, törvénytisztelő polgár volt, akik mégis valamilyen jogos vagy annak vélt etnikai alapú sérelem miatt felsorakoztak Joe Colombo mögé és így egyfajta pajzsot képeztek egy maffiafőnök és az őt üldöző hatóságok közé. JC így nem csak a az amerikai hatóságokkal szemben tudott ügyesen manőverezni, de elérte pl. azt is, hogy a Keresztapában ne hangozhassanak el azok a bizonyos szavak -- ezekről személyesen egyeztetett a filmet gyártó Paramount Pictures vezetőivel.
Joseph Colombo egy végtelenül cinikus gazember volt, egy maffiafőnök, aki mégis (vagy pont ezért) viszonylag sikeresen vívhatta a maga kis "szabadságharcát" az amerikai hatóságokkal szemben azáltal, hogy 1) azonosította önmagát egy egész népcsoporttal, 2) etnikai üggyé alakította saját gaztetteinek vizsgálatát, kritikáit és az ellenük hozott szankciókat, ill. 3) folyamatosan atta törekedett, hogy döntően csak saját maga és bűnszervezete érdekében kihasználja azokat a kiskapukat és engedményeket, amik egy alapvetően soknemzetiségű liberális és demokratikus jogállam mimózaságából fakadóan kódolva vannak kisebbségi/etnikai ügyekben. Akár 4) a szólásszabadság bizonyos fokú korlátoztatása révén is.
Most cseréljétek ki a fenti történetben az USA-t az EU-val, az olasz-amerikai kisebbséget a magyarokkal...
walter sobchak 2012.03.24. 16:35:02
2012.03.24. 20:35:40
Saját kezembe kellett venni a sorsom alakulását, ezért kezdtem el keresni az interneten. Így bukkantam rá a KMD által kínált lehetősére, melyet mindenkinek ajánlok a mellékelt honlapon:
kmdholding.com/hub3p3a
mB · http://frankzappa.blog.hu/ 2012.03.28. 11:32:19
Celtic 2012.04.05. 13:42:36