Marcus Füreder nagyon bátor! Mondom ezt azért, mert szerintem merész húzás volt 2004-ben jazz zenével próbálkozni az elektronikus zenei szcénán belül. Ugyanakkor okos dolog is, hiszen mára sikerült igencsak eltorzítani és egysíkúvá tenni ezt a szépreményű műfajt, és egy efféle fúzióból csak jó dolog sülhet ki. Gondoljunk csak vissza a jazz n' bass próbálkozásokra, hiszen voltak nagyon jól sikerült darabok, mint például Dkay Individual Soul című albuma. Vagy ott van a Dzihan & Kamien egész munkássága, akik jó adag elektronikát vittek bele a dologba és megalkották saját downtempo, illetve trip-hop műfajértelmezésüket, melyek bővelkednek a jazz műfajából ismert stílusjegyekben. És ha már szóba került egy osztrák banda, kanyarodjunk vissza a Parov Stelarhoz. Zenéje abszolút unikumnak számít, hiszen a downtempo, a nu jazz, a house, a breakbeat és a funk elemei keverednek benne, ami még felsorolva is sok, no de lássuk mi sül ki ebből. 

Marcus Füreder aka Parov Stelar gondolt egy nagyot és 2004-ben kiadott egy semmihez sem hasonlító, nagyon új hangzású albumot saját kiadója, az Etage Noir Recordings égisze alatt. Ez volt a Parov Stelar Rough Cuts című albuma, melyen még érezni lehetett az óvatos kísérletezést, hogy mennyire működik együtt a hangszerek és potméterek világa, de az album a bizonyíték rá, hogy a kettő nagyon is jól kombinálható. Itt még érezhetően az instrumentális számok vannak túlsúlyban egy-egy hangszerrel kiegészítve, de aki hallgatott már Dzihan & Kamient az nem fogja magát idegenül érezni, és nem fog értetlenül nézni zenehallgatás közben. Viszont már ezen az albumon megüti fülünket egy szám a Kiss Kiss, mely jóformán az összes olyan elemet tartalmazza, amely a későbbiekben meghatározza a Parov Stelar hangzásvilágát.

Tegnap láttam életemben először az Erik Sumo Band-et, pedig már régóta terveztem, hogy megnézem őket (is). Kapóra jött az A38 koncert, melyre minden jegy elfogyott.

Az első meglepetésem ez volt, a második pedig az, hogy mostanában egyre több olyan koncerten vagyok, ahol - bár elég jól fogynak a jegyek - általános, hogy duruzsolás van a nézőtéren és nem igazi koncerthangulat. Valahogy itt is lassan melegedett be a közönség, avagy a fesztiválhangulat hiányzik már a népségnek, ezért csak sörözget és dumál mindenki és nincs nagy apokaliptikus egymásra találás zenész és néző között. A koncert így szépen csordogált, zömmel a The Trouble Soup album dala szóltak, mely pont tegnap jelent meg Németországban is.

Az 1000 Ft alatti DVD-k úttörője, az RTL Klub szerda estéinek biztos irányjelzője, mi több, bár remélem, mindenkinek világos, hogy a Hallmark a létező legnézhetetlenebb csatorna, a katasztrófafilmekre is részben szakosodott már némelyik. Minden katasztrófafilmek esszenciáját viszonlyag kevés film megadja. Az alábbi 5 közül szinte bármelyik helyettesíthető is tetszőleges ugyanolyannal, de azért ezzel csínján, számunkra a Vírus ugyanis olyan filmes biblia, ami minden tudás alapját képezi.

TOP5 katasztrófafilm EVÖR

1. Vírus (Outbreak) 1995
   Minden elsüthető klisé benne van, egy tudományos értekezés a témából. Percenként történik valami. Ha csak a műfajt szeretnék reprodukálni a világ elpusztulása után a túlélő tudósok, elég, ha ezt megtalálják egy VHS-en, és MINDENT fognak tudni. Helyettesítő termék: Dante pokla.
   
2. A Poseidon katasztrófa (The Poseidon Adventure) 1972
   Ez a "veled is megtörténhet" típusú eset, de legalábbis a legvalószínűbb a TOP5-ből. Ernest Borgnine őrmester jelenléte miatt nagyon könnyű akár komolyan venni, akár végignyüszíteni az egészet. Helyettesítő termék: A pokoli torony.
   
3. Halálhajó (Event Horizon) 1997
   Az űrkatasztrófafilmek origója. Ha forgatókönyvet akarsz eladni a témában, ne próbáld meg a saját sztoridat körülírni, csak mondd el, hogy ettől milyen irányban és mennyire tér el. Úgy könnyebb. Helyettesítő termék: A függetlenség napja, A gömb.
   
4. Holnapután (The day after tomorrow) 2004
   A poszt-apokaliptikus filmek igényes változata. Ugye a Mad Max is ilyen volt, de ahhoz elég volt túlmenni 30 méterrel az Omszky tónál. Helyettesítő termék: Téli Olimpia 2010 - Vancouver. Waterworld.
   
5. Godzilla (Godzilla) 1998
   Ez a szörnyes genotípus. Akik nem figyeltek földrajzon vagy magántanulók voltak, vagy nagyon a lignitre meg a bauxitra koncentráltak, talán nem tudják, de nagyon sok katasztrófának egy szörny az okozója. Helyettesítő termék: Tremors!! Gremilns! Critters! ~s!
   

És miket tanultunk ezekből a filmekből, vagy bármely testvérükből az elmúlt 30 évben? Szeretnénk az apokalipszis utáni tudósoknak adni valamit, hátha mégse a Vírus VHS-t találják meg, hanem a blog.hu szombati mentését (srácok, ugye VAN mentés?:).

A KISS együttes legendás basszusgitárosa hol magyarul, hol angolul válaszolt a rajongók kérdéseire. Ha lemaradtál róla, az interjút meghallgathatod ITT!

BRÉKING: a Random Trip nevű improvizatív kezdeményezésről, amely kedd esténként látható az Instantban, írtunk már korábban, sőt, a B-oldal.tv rovatunkban videón is megjelentek.

A randomtrip.hu oldalon most a jobb oldali oldalsávban, hogy szavazhattok, hogy ki tegye próbára magát a rögtönzésben március hónapban:

• MC Columbo (Irie Maffia)
• Berger Dalma (Esclin Syndo, Realistic Crew, Singas Project)
• Zságer Balázs (Zagar, Demon Superior)
• Dagadu Sena (Irie Maffia, BLE)
• Krsa (PASO)

Február 28-ig kétféleképpen szavazhatsz: leadhatod a voksodat névtelenül is, ha pedig névvel szavazol, akkor a márius 2-én tartandó bulin lehet, hogy kisorsolnak sérelmedre egy 10.000 Ft-os ingyen fogyasztást, amitől elég rendesen be lehet állni, vagy azt is lehet, hogy a zenekart meghívod egy részéből, a másik feléből pedig elfelejted az este történteket :) Szavazni itt lehet »

Random Trip from b-oldal.tv on Vimeo.

Minden egyes alkalommal, mikor kijön a heti Exit / Pesti Est magazin, egyik első dolgom, hogy végignézzem a moziműsort, majd teátrálisan legyintve mégsem megyek el moziba. :) (Legutóbbi akcióm is milyen rosszul sikerült...) Rájöttem, a mostani filmek rövid leírása bőven elég, hogy azt gondoljam, na, ebben ennyi volt, tulajdonképpen "már láttam is".

Múlt hét vasárnap aztán valami isteni sugallatnak köszönhetően bizalmat szavaztam az új magyar filmnek, melyet Dyga Zsombor rendezett és a Művész felé vettem az irányt. Fogalmam sincs miért választottam a Köntörfalak című alkotást, hiszen a három-négy soros leírás tulajdonképpen semmitmondó volt, bármi kisülhetett volna belőle. Mondjuk már a tudat is pozitív volt, hogy nem a Valami Amerika-franchise újabb termékét kapom és nem a Csányi Sanyi-Dobó Kata klisétömeget kell majd emésztenem. Utólag tudtam meg, hogy a film a 41. Magyar Filmszemlén besöpörte a Legjobb rendező díját és a közönségdíjat is.

Heti "kis színes" videónkon az egykedvűen gilmúrkodó öreg bácsit tekinthetitek meg, aki minden fakszni és sztárallűr nélkül tolja a slide gitárt, egy kanállal. Az andalgás közben persze majdnem elalszik közben, de ettől még elő a teáskanalakat és tessék utánozni!

John Milton angol költő 1667-ben írta meg egy kötetes (10 énekből álló) művét az ember bűnbeeséséről és a paradicsomból való kiűzetésünkről – egészen rendhagyó módón – a Sátánt megtéve főszereplőnek. A Paradise Lost rendhagyó és stílusteremtő műnek számít, mely kihatott a későbbi világirodalomra és a paradicsomi téma megközelítésére egyaránt.

Nick Holmes és három barátja 1988-ban a mű címét átvéve alapította meg zenekarát az angliai Halifaxban, melyet zenei megközelítésben szintén stílusteremtőnek titulálnak.
Nincs még egy együttes, melynek albumcímét a későbbiekben egy zenei stílus jelölésére használnának (az 1991-ben megjelent Gothic a zenekar második lemeze).

A zenekar életútja meglehetősen vitatott és érzelmekkel teli. Jómagam a konzervatív vonalhoz tartozó vagyok, véleményem szerint a csúcspontot az 1995-ös Draconian Times album jelenti, az utána következő, és a kétezres évek elejéig tartó időszakot többedmagammal „Depeche Lost”-os időknek hívom, hiszen nehezen megmagyarázható módon elég határozott electro-időszakon estek át a srácok, ami nehezen ment le sok ortodox Paradise Lost kedvelő torkán.
Szerencsére Holmesék azóta visszataláltak a saját maguk által taposott ösvényre, és tavalyi albumuk a Faith Divides Us – Death Unites Us ismét a régi fényében láttatja tündökölni őket.

Február 13-án dobták fel a YouTube-ra, 1 nap alatt 3000-en megnézték, a harmadik nap végén pedig már 7500-at mutatott a videomegosztó számlálója. Ez a pozitív. Mióta a srácok elkezdtek kimozdulni Veszprémből és meg merik mutatni magukat az országnak, a karma odafigyel rájuk. Kurvára megérdemlik, én nem nagyon olvasgattam a magyar underground rapet, 4-5 éve szembesültem vele, hogy kialakult egy majmolásoktól már jóval megtisztultabb tényleg költői flow. Én már a 90-es évek végén elhittem, hogy lehet magyarul kurva jól szövegelni, de azt álmomban nem gondoltam, hogy ennyire. Ha szövegértési problémák nem volnának, azt mondanám, szerva itt, és innen kellene lassan exportálni a tengerentúlra. De Zomblaze alapjait már most lehet zsugorfóliázni és postázni.

Ott voltunk, beszartunk. Mindenek előtt köszönjük a zenekarnak és a Fourtymain Pressnek a meghívást, hogy részt vehettünk az MR2 Akusztik Esclin Syndo koncert felvételén, melyet a rádió február 16-án, AZAZ MA ESTE 23.00-kor sugároz.

Bár már többször említettük, hogy az Esclin Syndo a szemünkben világszínvonal, de sajnos egyelőre csak úgy, ahogy a Quimby zenekar is énekli: "amúgy világhírű vagyok, csak a világ nem tud róla...". Kicsit triphop, kicsit elektronikus, de eközben sok dal gitárcentrikus, az énekesnő pedig néhol björkös. Hogyan lehet ezt akusztikusan előadni?
 
Hihetetlen élmény volt látni a zenekart, ahogy teljesen más köntösbe öltöztették dalaikat, melyek közül a legtöbb az első, Sleeping Traveler című albumról szólt. Bár az összes poént nem akarom lelőni, számomra a két feldolgozás dal előadása volt a fénypont. Az egyik, a Zorán-klasszikus "A szerelemnek múlnia kell" reggae előadása volt, a másikról pedig legyen elég annyi, lehet, hogy még a Diszkópatkányok című film legelvetemültebb rajongói sem ismerik majd fel, akkora benne a csavarás.

A NeoFM-et és benne Bochkor-t sok mindenért lehet szeretni. Vagy nem szeretni. Ezt rád hagyom. Nálam viszont a csatorna és az egykor elkötelezett KISS rajongó Gábor is kap most egy nagy piros pontot, mégpedig azért, mert e héten, csütörtök reggel 8:00-kor nem mással fognak telefonon beszélgetni, mint Gene Simmons-szal a KISS-ből! Sőt, várják e-mailben a rajongói kérdéseket, amelyeket akár fel is tesznek majd az anyucival magyar-nótázó Vérszopónak. (Hogy ki is az a Simmons, arról itt olvashatsz.)

Személy szerint örülök, hogy ezen a fórumon is kap egy kis támogatást a 05/28-i budapesti KISS koncert. Nagyon nem csípném ugyanis, ha a csekély nézőszám miatt átnyomnák a koncertet mondjuk a Pecsába… Szóval, buzdítok mindenkit, hogy ünnepeljük együtt az Rock’n’Roll-t az Arénában!

A remek Sonic Boom lemez Modern Day Delilah c. dalához készített klip. Nézd meg, aztán NYOMÁS JEGYET VENNI! 

Nem is olyan rég új lemeze kapcsán dicsértem Hobo-t. Most írhatnék arról, hogy 1980-ban jött ki a HBB első lemeze, de én egy még jelesebb eseményről szeretnék beszámolni.
Hiszitek vagy sem, Hobo február 13-án töltötte be a 65-öt! Igaz, régóta vénnek néz ki, viszont hosszú ideje nem öregszik he-he-he. Amellett, hogy szívemből gratulálok Neki, ahogy ilyen aggastyánok esetén illendő, jó egészséget is kívánok a magyar blues koronázatlan királyának!

Kicsit nyűglődtem, hogy mit is lehet írni Földesről. Végül csokorba gyűjtöttem, hogy nekem mit jelent Hobo, miért szeretem, tisztelem őt. Azt kell mondjam, hogy olyan könnyedén szaladtak ki a gondolatok a fejemből, ahogy Tátrai keze alól a blues skálák! Mert Hobo rengeteget tett, és tesz azért, hogy szerethessük. Íme, Hobo dicsőséglistája, ahogy én látom.

Sokszor megkaptuk már, hogy túl rockzene-centrikus a B-oldal, mely valószínűleg így is van. Hát, most akkor jöjjön egy kis progresszív dance! Fogadjátok szeretettel mercurial tollából Jody Wisternoff rövid bemutatását.

A hét partija volt... This is Jody Wisternoff live @ DPU.

A DJ pályafutása 14 éves korában indult, bár kezdetekben a hip-hop világába kóstolt bele, már az első kiadványa azonnal „kasszasiker” lett, a kritikusok álla pedig a padlón koppant. Jodyból rögtön elismert producer, DJ és remixer vált. A kis tinédzser hiphop zenészből hirtelen az egyik leginnovatívabb dance producer lett, méghozzá a Way Out West duó tagjaként. A 90-es évek közepén a DJ stílusa a house és a techno irányába mozdult el, a londoni Club UK-ben, valamint a bristoli Lakotaban lett rezidens.