A szerkesztőség nagy örömmel olvasta az Óriás zenekar honlapján, hogy gyurmázzák már az új dalokat, szám szerint már 4-5 egész jól áll. Aki elmegy ma este a Corvintetőre, ott nem csak a Turbo-t nézheti meg, de már hallhat párat az új Óriás dalok közül.

Az sem elhanyagolható hír a zenekar életében, hogy Hortobágyi Laci a zenekar teljes jogú tagja lett. Eddig ugye örök fícsöring volt a koncerteken a szintijével. Érdekesség, hogy a zenekar kezdeti ideje alatt is kisegítette őket, akkor még dobon.

Talán a Cardigans egykori "Iron Man"-feldolgozása adta az ötletet, vagy talán Tori Amos "Smells Like Teen Spirit"-jével indult az egész... Szóval a bemutatásra kerülő svéd trió nem csinál valami nagyon új dolgot. Hallottunk már ilyesmit, bár a pánsípra, gregorián kórusra átültetett rock himnuszok, meg a "Queent játszanak a Noname szimfonikusok" CD-k rendre az áruházak turkálós konténereiben végzik, esetleg kiteszik őket egy állványra a pénztárhoz, hátha sorban álláskor bedobod a kosárba a chips mellé. Ráadásul ott van még nagy kedvencem, a Rondellus, akik Sabbatum című albumukon Black Sabbath-et énekelnek latinul, gregorián stílusban, középkori hangszerekkel kísérve.

A Hellsongs is ilyen ritka kivétel. Egy zenekar, amely ezerszer hallott metalközhelyekhez nyúl és valóban újraértelmezi őket, kihoz a dalokból valamit, ami talán bennük volt, csak mi nem láttuk, hogy a mennydörgés sok apró szívdobbanásból áll össze. Ezek a metal himnuszok nem a hangerő miatt működnek, hanem megvan bennük mindaz, ami egy jól megírt dalhoz kell. Lounge-nak nevezik ezt a stílust: lágy, hangulatos zene, novemberi estéken talán még a legkeményebb rocker is erre vágyik – hát most lelkiismeret furdalás nélkül hallgathatja.

Őrület, hogy mi lesz november 12-én és 13-án a városban... Óriás, Turbo, !Dela Dap, Kutya Vacsorája, Erik Sumo Band lemezbemutató, Gary Moore, Irie Maffia lemezbemutó, Easy Star All Stars... a teljesség igény nélkül... majd vasárnap jön a The Levellers, valamint az Isis és mintha november 19-én is programtorlódás készülődne. Én mondom őőőrület.

Frissítettem az eseménynaptárat!

Bréking: 22.30-kor kapcsolj az m1-re és nézd meg Lou Reed koncertjét!

Lou Reed 1973-ban, egy évvel a egészen meglepő sikert produkáló Transformer után újra egészen meglepő dologgal állt elő: megírta a világ máig legszomorúbb rakenroll-lemezét. A Transformerben legalább egy kis vicc, humor, hülyeség mindig akadt: a Berlinnél rettenetesebb, elbaszottabb drogos-depis zene azóta sincs. "Berlin csak metaforikus helyszín," mondta erről Lou. "Lehetne Omaha is. Csak az milyen hülye cím már, hogy Omaha." A 'metaforikus Berlinben' élő, rövid és hosszú távon is széteső párról szóló konceptlemezen ugyanaz a Bob Ezrin dolgozott producerként, aki az évtized végén belenyúlt a Pink Floyd hasonló bánatosságú The Wall-jába is (a felvételek végén be kellett vonuljon egy elvonóra, mert egyszerűen túlságosan szétcsapta magát); és mint a korai Lou Reed-lemezeken, itt is felbukkan néhány korábbi szám. Maga a 'Berlin' is ott volt már a legelső Lou Reed-szólón, a 'Caroline Says (II)' a Velvet Underground 'Says'-csoportjából származó szám ('Stephanie Says') átdolgozása, az 'Oh Jim'-et pedig 'Oh Gin' címmel játszotta annak idején a VU.

Egy Queen rajongónak már minden hír élményszámba megy, ami nem egy újabb Greatest Hits albumról, vagy valami fura Queen + kollaborációról szól. Hát, most végre kijött valami érdekes. Roger Taylor új dallal jelentkezik, valamint első számú rajongójával, a Foo Fighters-dobos Taylor Hawkinsszal tervez közös turnét Angliában, 2010 tavaszán. Ez azért érdekesebb hír, mintsem az, hogy 1-2 héten belül jön az Absolute Greatest, a Queen ki tudja hányadik best of albuma, nemde?!

Aki amúgy nem tudná, Roger Taylor jelentetett meg először szólóalbumot a Queenből, hiszen már 1977-ben kiadott egy kislemezt, majd 1981-ben kijött a Fun in Space című (nem túl nagy sikert arató) első korongja, melyet később három másik sorlemez (Strange Frontier; Happiness?; Electric Fire) követett. A Queen legsikeresebb turnéja után sem tudott a seggén és a dobok mögött ülni, hiszen 1987 és 1991 között a The Cross nevű saját zenekarának énekeseként három albumot is készített és turnézott Európában.

Kik ők? Kaliforniai csirkefogók, akik a zene segítségével lettek hülyegyerekekből felnőttek.

Melyik album? A One Hot Minute (1995) a Mother's Milk-el kezdődő éra kakukktojása. John Frusciante rájött, hogy neki nem kell a zenekar körüli felhajtás, csak pár embernek akar játszani, a heroin lett a legjobb barátja. Helyére Dave Navarro került, aki egyébként egy piszok jó gitáros meg jó zeneszerző, de mint azt az élet is bebizonyította, a Chili igazán Frusciante-val csíp. Önmagában egy nagyon jó és bármikor meghallgatható lemez, de személy szerint csak akkor szoktam betenni, ha feltűnik, hogy de rég hallottam már azokat a dalokat.

2000. szeptember 12-én és 13-án a Rage Against The Machine a Los Angeles-i Grand Olympic Auditoriumban lépett fel. Aki ott volt, nem is sejtette, hogy minden idők egyik legenergikusabb bandájának utolsó koncertjén pogózik. A koncertlemezt még 2000-ben ki akarták volna adni, de a zenekar felbomlása közbeszólt, így csak 2003-ban látott napvilágot a korong, a DVD felvétellel kiegészítve.

A feloszlás ellenére a zenekar tulajdonképpen jelenleg is aktív, hiszen 2007 óta ismét rendszeresen koncerteznek, új lemezt 2000 óta nem kaptunk tőlük. E felvételt nézve hihetetlen, micsoda energiát szabadítanak fel a srácok a színpadon, ami a közönség soraiban már-már életveszélyes hatást generál. Kifejezetten nem az a buli, ahol meg tudsz állni a lábadon, majd sört szürcsölgetve sms-t írsz a barátaidnak, hogy te a keverőpult előtt várod őket. Nos, nem. Itt kérem néha háború van a küzdőtéren, miközben szól a széteffektezett gitár, Zack de la Rocha pedig celebrálja a funk-metál misét.

Mai naptól a legendás Rambo uralja majd a vasárnap esti tévé képernyőt*. Városi dzsungel, vagy esőerdő, neki mindegy, nem tud és nem is akar beilleszkedni a társadalomba. Egyetlen dolog amihez ért, az a pusztítás, mellékszakiránya az igazságszolgáltatás. Úgy tűnik, még nem akar lediplomázni. Az ő tiszteletére jöjjön is a TOP1 body count EVÖR:

* Egész pontosan a TV2 tűzi műsorára a Rambo sorozatot. Az első rész ma 22.15-kor!

Bréking: Az Irie Maffia november 13-án, azaz jövő pénteken a Gödör Klubban tartja What's my name?! című új albumának lemezbemutató koncertjét. A budapesti premier után a csapat útra kel, célba véve Székesfehérvárt, Veszprémet, Miskolcot, Debrecent, Pécset, Sopront és Szombathelyet is, hogy egy kis nyarat csempésszenek a télbe. Addig is...

Na, nézzük, hogy mit is várhatunk novembertől... Ismét nagyon sok a program, számos helyszín ruhatárát ki lehet majd próbálni. Például az alábbi koncertek helyszínén:

November 7. Corea, Clarke & White - Művészetek Palotája
November 10. Copy Con MR2 Akusztik főpróba - Szeparé
November 13. Gary Moore - Syma Csarnok
November 13. Irie Maffia lemezbemutató - Gödör
November 24. Marcus Miller - Petőfi Csarnok
November 27. Alice in Chains - Petőfi Csarnok
November 27. Barabás Lőrinc Eklektric és Singas Project - A38

Jól látható, hogy az általunk kiemelt programok közül 2 napon is ütközés van, itt még valami trükköt ki kell találnunk...

A fesztiválszezon vége óta nem nagyon olvashattatok interjúkat a B-oldalon, aminek oka egyszerű: nem csináltunk interjúkat a fesztiválok óta. Epikus ok, nem?
Az új időszámítást a Nemjucival kezdjük, a zenekarral készült beszélgetést alább olvashatjátok.

1. Kérlek, hogy mutassátok be a zenekart a B-oldal olvasóinak!
Nemjuci zenekar: 2008-ban álltunk össze, Jucinak – az Anima előtt, közben és után - már régi nagy vágya volt egy rock zenekar. Gitáron Faragó Tomi (The Puzzle), a ritmusszekciót pedig Matyiő (basszusgitár) és Vasaló (dob) képviselik, akik a Rémemberből lehetnek ismerősek.

2. Myspace oldalatokon már 2008-ban lehetett demókat hallgatni, de első lemezetek csak nemrég jelent meg. Elégedettek vagytok a fogadtatással? Juci, valami ilyesmire gondoltál anno, mikor hazajöttél Londonból füledben a gitárzenével?
Nemjuci zenekar: Elégedettek vagyunk, de természetesen, ahogy sokan mások, maximalisták is. Az ember nehezen tud megállni mikor stúdiómunkáról van szó, nehezen tud hátradőlni és azt mondani, állj, így tökéletes. Mi fél év kőkemény munka után úgy gondoltuk itt az ideje megállni, és őszintén mondjuk, nagyon elégedettek vagyunk, a számoktól kezdve a hangzáson át a dizájnig. Temesvári Balázs (Tbali) szerepét mindenképp meg kell itt említeni, ő „producálta” az albumot, rengeteget tett hozzá a lemezhez.

Bréking: Hoppá, itt az első Eat me! klip, melynek ősbemutatója nem is olyan régen a Trafóban tartott lemezbemutató koncerten volt. A dal címe: White Noise Song.

"Maximum a híradót nem látjuk" - mondtuk, mondták 70 éven keresztül a moziból késők. Miután a tájékoztatás és/vagy propaganda szerepét átvették más médiumok, ha ma késünk el a moziból negyed órát, akkor csupán annyi történik, hogy lemaradunk a reklámokról (amiből szintén egyre kevesebb van), és pont a jó kis előzetesekre érünk oda. Utóbbiakból az Apple iTunes az elmúlt 10 évben elég tisztes kis archívumot hozott össze.

De mi lesz a filmhíradók archívumával?

A Nemzeti Audiovizuális Archívum feladata hazai földfelszíni terjesztésű televíziók és rádiók műsorait gyűjteni és rendszerezni: 2006. január 1-jétől kereshető honlapjukon az m1, m2, DunaTV, TV2 és RTL Klub összes saját gyártású vagy magyar vonatkozású műsora. Emellett az archív filmanyagok digitalizálására is vállalkoztak, és ebben mérföldkőhöz érkeztek: mától elérhető a Magyar Nemzeti Filmarchívum fimlhíradóinak első 12 éve: 1931 és 1943 közti világhíradókból válogathatunk. Én a teljes listában összesen 5184 bejátszást számoltam össze ebből a 12 évből.