Az alábbiakban no comment rovatunk újabb csemegéje következik. 2 klip, szépen összeeresztem őket és majd mindenki eldönti, hogy melyik a tojás és melyik a kakukktojás. Kék sarokban a Muse dala, piros sarokban a Cozombolis nótája.

Klip koppintás illatot érzek, mint anno a Bikini Breakthru-szerű vonatos filmje alkalmával...

Aki nem esett nagyot a Critical Mass "felvonuláson", vagy inkább a deszkás műfaj képviselője, annak itt van a Toldi Mozi rendezvénye április 30-án: Griptape Gördeszkás Filmfesztivál és Party.

Filmek, vetítések, DJ-k, valamint gördeszkás zenei válogatás.

Griptape SkateFilm Fest & Party @ Toldi from fourtymanagement on Vimeo.

Mit is lehetne még mondani a Kraftwerkről? Nem sok új információt. Az elektronikus zene úttörői, sőt mondhatni megalkotói, akik immáron már 40 éve vannak a pályán - és állandóan képesek valami újat letenni az asztalra, anélkül, hogy feladnának bármit is korábbi énjükből.

Itt van például egy dupla lemez, amely anno a Minimum Maximum címet kapta. Koncertlemez. Ami ezért elég... hmmmmm... mondjuk úgy, legalábbis furcsa, egy teljesen elektronikus zenekar esetében. A Kraftwerk karrierje során ez a legelső koncertlemez. Persze az évtizedek alatt hihetetlen mennyiségű kalóz koncertlemezük "jelent meg", mert az érdeklődés hatalmas volt, de az ember csodálkozik, hogy mi szükség egy ilyen zenekarnál élő felvételre. A válasz várat magára, a Kraftwerk egy olyan csoda, hogy a kérdés megválaszolatlan marad.

2003-ban hosszú idő után a zenekar új lemezt készített Tour De France Soundtracks címmel - az ekkor 100 éves francia kerékpáros körverseny a Tour De France aktuális változatát választotta hivatalos dalául. Szenzáció volt ez a lemez a maga nemében, hiszen azt megelőzően 1986-ban jelent meg utoljára stúdióalbuma a zenekarnak Electric Cafe címmel.

Április közepén Debrecenben volt egy Gramofon Online buli, melyet sajnálatos módon nem sikerült időben promotálnunk, ellenben utólag már nem akarok szó nélkül elmenni mellette. Pontosabban a kezdeményezés mellett, melyet a Gramofon Online indított, hiszen a szervezők létrehoztak egy digitális gyűjteményt, így az Interneten kb. 200 gramofon felvétel hallgatható meg.

A debreceni rendezvény alkalmából Suhaid és Shuriken is készített egy mixet - kizárólag gramofonlemezre rögzített hanganyagokra hagyatkozva - melyet mi is megkaptunk.

BRÉKING: a zene.hu-n olvastuk, hogy idén már nem érdemes leselejtezni a nagymama régi kalapját, mert valamiben el kell majd menni nagyon furán felöltözve Lady GaGa koncertjére, ami az Arénában lesz a hírek szerint 2010. november 7-én. Ez közel van az MTK stadionhoz, de NEM ott lesz a koncert, mert én ezzel a névvel oda be nem engedném. :) Burkolt.

A zene.hu-n további részletek, a jegyvásárlás lehet talán a legégetőbb: a budapesti koncertre belépőkhöz elsőként a www.livenation.hu oldal április 28-án reggel 9 óráig regisztrált tagjai juthatnak. A tagoknak április 28-án 13 óra és 29-e 15 óra között áll rendelkezésre az összes belépőjegy, melyből szabadon választhatnak. Egy tag maximum 4 jegyet vásárolhat.

2009. januárjában készítettük egy interjút a Blind Myself zenekarral és örömmel konstatáltuk, hogy az együttes Lost in Time című dalához készült klip az MTV egyik klipversenyén az olvasói és szerkesztőségi szavazásán is a TOP20-ba került (18. illetve 15. helyezés a 100-ból...). A klip készítője - Gróf Balázs - a klipben kiszívta a Metallica és Ozzy erejét is, de nem csak ezzel bizonyította, hogy mi is tudunk színvonalas animációs klipet készíteni, mely nemzetközi szinten is megállja a helyét.

Bár Balázs készített, pontosabban rajzolt klipet a Heaven Street Sevennek, a Magashegyi Undergroundnak, sőt a Junkiesnak is, nekem mégis a Lost in Time marad az etalon. Maradjunk is stílszerűek, a TOP3 Gróf Balázs animációs klip EVÖR szerintem:

Meg voltam győződve, hogy 40+2 Ákos új albumának címe, azaz a Szindbád dala 2010-ben üt mindent, múltat, jelent, jövőt (igen Celine Diont és Bruce Springsteent is!) és nem lehet modorosabb album címet kitalálni. Majd megláttam ezt: Kylie Minogue - Aphrodite... De ez sem győzhet, főleg mert még megjelenés előtt áll...

Akkor szedjük már össze a TOP10 modoros album címet, büntetésképpen pedig viseljen minden alábbi előadó Bryan Adams-farmerdzsekit!

1. Ákos: Szindbád dala
2. Celine Dion: New day has come
3. Rolling Stones: Bridges to Babylon
4. Dire Straits: Sultans of Swing
5. U2: All that you can't leave behind
6. Meat Loaf: Bat out of Hell II: Back into Hell
7. Beatles: Love
8. Europe: Final Countdown
9. Scorpions: Crazy World
10. Jon Bon Jovi: Blaze of Glory

Egyszerre nagyon könnyű és nagyon nehéz írni egy Fun Lovin' Criminals lemezről. Könnyű, mert hálás feladat: a három "kúlarc" időről időre megjelenik, összeránt egy világbajnok lemezt, lenyom pár hatalmas bulit, aztán újra eltűnik pár évig. A lemezek feelingje ugyanaz: lazulós, jófejkedő, lájtosan gengszereskedő. A nehézség pedig pont ebből fakad: az FLC viszonylag kevés újdonságot nyújt albumról albumra, a járt utat nem hagyják el a járatlanért, így a váratlan zenei vargabetűket nem az ő pályafutásukban kell keresni.

Pár szót az együttesről: Fast, Steve és Huey 1993-ban jött össze egy kis közös örömzenélésre, majd pár évig kis new yorki klubokban nyomták a laza, hiphopos funkys muzsikájukat. 1995-ben kiadták első kislemezüket a Hi-Fi Living című filmhez, ám az igazi átütő sikert 1996-ban aratták első nagylemezükkel (Come Find Yourself). A ragyogó lemezen olyan slágerek kaptak helyet, mint a Fun Lovin' Criminal, a Scooby Snacks, az I Can't Get With That vagy a remek feldolgozás, a We Have All The Time In The World. Az átütő siker után előzenekarok voltak a U2 PopMart turnéjának néhány amerikai állomásán. A folytatás 1998-ban jött (100% Colombian, rajta a Love Unlimited, vagy a Korean Bodega), majd 1999-ben Steve bizonyult összeférhetetlennek és rövid úton távozott a bandából. Helyette Mackie Jayson következett, ám az aktuális lemez "csak" egy válogatás-B oldalas vegyes felvágott lett (Mimosa). Az új évezredre újra egyenesbe kerültek a dolgok, ezt bizonyítja a 2001es Loco és a 2003as Welcome To Poppy's sikere.

Tegnap jött egy ilyen e-mail a céges központi címemre:

Tisztelt Cím

Eladó 200 darab MAHASZ DJ matrica (sorszámozott, hologramos, eredeti),
mellyel a másolt CD lemezek (200 darab) legalizálhatóak - egy életre. Nincs átalánydíj stb.
A MAHASZ-nál jelenleg 2250 forint darabja, tehát az összérték 450 ezer forint. Csak egyben vehetõ meg! A legjobb ajánlat viheti, bármennyi is lesz !

Ajánlatokat válaszban emailben kérnék, tekintettel a nagy érdeklõdésre.

Köszönettel: V******** Tamás

Ez normális? Tényleg, az egész DJ szövetség ügy számomra hülyeség, és többször kritizáltam kifejezetten elfogultan, ettől függetlenül Jeszenszkyvel elkezdtünk levelezni, mert bár kurvára nem értünk egyet, vele lehet beszélni. De miután mindketten közléskényszeresek vagyunk, szerintem jobb, ha nem levelezünk, mert nem marad időnk másra.

Kicsit Beck Record Club című kezdeményezését, kicsit pedig saját régi nagy álmát követte a Cluster One saját zenekara, az E Sávok, amikor hatalmas és ambiciózus vállalkozásba fogott: felvenni a Pink Floyd utolsó Roger Waters-es lemezét, a Final Cutot – vidáman.

Beck Record Club-ja egy borzasztó érdekes dolog: azzal kezdték, hogy összeszedte a haverokat, kiválasztottak egy klasszikus lemezt, és egy nap alatt felvették azt, mármint átírták-áthangszerelték, azt ne mondjam, 'feldolgozták', és aztán kirakosgatták a számokat egyenként kis videókkal. Sokat segített persze, hogy Becknek jó sok zenész haver áll rendelkezésére, jó sok felszerelés meg minden (a szcientológia ördögi titkairól nem is beszélve); valamint az, hogy az első két lemez, amit így megcsináltak, az a Velvet Underground & Nico meg a Songs of Leonard Cohen voltak. Most már megengedhetik maguknak, hogy mindenféle INXS-szel szarozzanak. Az első Velvet és az első Cohen nagyon szépen sikerültek, már csak ezért is figyeljük tovább is.

A Cluster One saját zenekara, az E Sávok már évek óta létezik és tart rendszertelen, artisztikus recording sessionöket. A zongora-basszus-szomorúének műfaj nem ismeretlen nálunk sem (elég a külföldön is sikeres Unbending Trees-re gondolni), az E Sávokkal viszont makacsul ellenállunk mindenféle üzleti megfontolásnak, és csakis magyar szövegekkel írunk saját számokat, ráadásul kizárólag Elvisről és az elmegyógyintézet-beli szobatársáról. December óta MySpace-oldal is van, ahová legutóbb március elején került ki két teljesen új szám. A 2010-es tervek közt igazából az évek óta készülő első lemez befejezése és normális felvétele (meg aztán szerzői kiadása) szerepelt, legutóbbi recording sessionünkön viszont megvilágosodtunk, és Beckéktől teljesen függetlenül elkezdtük megvalósítani egy régi nagy álmunkat: hogy egyszer eljátsszuk a komplett Final Cut-ot, a Pink Floyd utolsó Roger Watersszel készült, 1983-as lemezét. A Final Cuttal úgy vagyok, hogy a benne halmozottan és újra és újra megjelenő elviselhetetlen dolgok (aktuálpolitizálás, nyavalygás, nyöszmörgős pátosz) ellenére nagyon szeretjük.

Nem szoktunk cikkeket utánközölni, de az alább olvasható szösszenet, egyrészt nem cikk, másrészt igencsak megragadott. Stílusában, mondanivalójában mintha B-oldal szerző írta volna. Pedig nem. Aczél Endre tollából származnak ezek a sorok. Mivel a B-oldal törzsközönsége feltehetően nem hallgatja szombat kora délután a Klubrádió sajátos nosztalgiaműsorát az Aczélsodronyt – én is csak véletlenül botlottam bele – gondoltam, kiteszem ide Aczél Endre rádiós jegyzetét. Méltó arra, hogy közöljük, egyenesen ide kívánkoznak az alábbiak.

"Mindig azt gondoltam és hirdettem is, hogy a 80-as vekben tört fel a popzene a mindmáig meg nem haladott csúcsokra. Igen, a Dire Straits, a Queen, Michael Jackson, a U2, Sting és ezernyi nívós sztár mögött ott ólálkodott ennek a milliárdos üzletnek a végzete, a csakhamar beköszöntő zenei nulla, amely az igazán lesújtó 90-es években tetőzött. A nulla-hullám etalonja az én szememben változatlanul a Modern Talking nevű kétszemélyes német banda. Két álmodozó pillantású fiatalember, a szőke Dieter Bohlen és a napbarnította Thomas Anders, vattába csomagolt, fejhang kórusoktól kísért diszkóritmusos-szintetizátoros szívbemarkolóan egyszerű dalocskákat alkotott. És a közönség – mintha csak erre áhítozott volna réges-rég – milliós példányszámban vásárolta föl a lemezeiket. "Te vagy a Szívem, Te vagy a Lelkem", vagy épp a Cheri Cheri Lady… emlékszik mindenki. Cukorka és giccs. A legprimitívebb dallammív, plusz kötelezően 120 lüktetés percenként. Ez volt a recept, könnyen leírható és követhető. Annak idején a hamburgi Spiegel azt írta: a popüzlet örök titkai közé tartozik, hogy a fél világ, Norvégiától Venezueláig, Izraeltől Mexikóig, Franciaországtól Namíbiáig miért ölelte keblére ezt a két puhatestűt. De így történt…

Kisfilm a pixelekről, avagy azért mert minden egyre jobb felbontású, attől még tiszteld a pixeleket! A pixelek - bár egyre kevesebb látszódik - köztünk élnek, ne is tagadjuk. Mickey Rourke és Iggy Pop például a legpixelesebb sztár EVÖR.

HÉT DALA! A napokban jelent meg a Foo Fighters dobosának, Taylor Hawkinsnak és bandájának új albuma, mely az első maxi alapján igazi tisztelgés a gyermekkorában megszeretett klasszikus rockzenének. Annál is inkább, mert a dalban - elvileg - szerepel a két Queen legenda, Brian May és Roger Taylor is... Brian gitárhangzása egyértelműen áthallatszik, de a dobolás nem annyira rogertayloros... Idősebb Taylor lehet csak ott volt a stúdióban, mint John Lennon mellett a pulcsit horgoló Yoko Ono.

A lenti dalocska 'egynekazértjó', de ennél mélyebbre most ne is ássuk, annál is inkább, mert a Taylor & Taylor turnéról még nincs is hír...