Az 1967-ben először megjelent Rolling Stone magazin valószínűleg egyike a legfontosabb zenei és filmes kiadványoknak, folyóiratoknak.

Jann S. Wenner a Rolling Stone magazin alapítója, szerkesztője és kiadója úgy döntött, hogy egy kötetbe rendezi a magazin legendás interjúit, melyeket az aktuális kor legnagyobb sztárjaival, filmcsillagaival, íróival, bálványaival készítettek a magazin újságírói.

A könyv, melynek címe Rolling Stone: Interjúk, 40 interjút tartalmaz, több mint 400 oldalon keresztül ismerhetünk meg őszinte vallomásokat, magánéleti titkokat, szomorú és boldog gyermekkori emlékeket, tragédiákat, valamint a művészet mögötti hol fájdalmas, hol eufórikus pillanatokat.

A könyv olvasása közben a TOP10 legérdekesebb pillanat a következő volt:

1. Miért töri szét gitárjait Pete Townshend a Who együttes gitárosa
2. Ozzy "visszaemlékszik", hogyan került ki a Black Sabbathból, és hogyan költötte el Sharon pénzét, amikor még nem volt a felesége
3. Jack Nicholson kibeszéli, milyen volt, amikor megtudta, ki az igazi anyja
4. John Lennon beszél a Beatles feloszlásának okairól, Paul iránti pillanatnyi érzéseiről
5. Ray Charles mesél látásának elvesztéséről és gyermekkori emlékeiről, amikor még látott

Üdvözöljük a Hotel California
Egy ilyen szép hely
Egy ilyen szép arca
Rengeteg hely a Hotel California
Bármely időszakban, megtalálja itt

(köszönjük a guglinak a fordítást)

Ha megszólal, a két és fél éves lányom nyelvét öltve ugrál az ágyon: mi az? Naná, hogy a Whole Lotte Rosie még Bon Scottal hetvenhétből, a végén gitárcsere közben rendületlenül szólózó Angussal — mit képzeltetek pupákok, majd a Csókszor csók, mi? Nem csoda, a Rosie annyira töményen zseniális, hogy pfffff. Nincs időm keresni a szavakat, bocsánat, érjétek be annyival érvként, hogy internélysönöl námbör ván, oszt kész.

Meg ott van a Sultans of Swing, és akkor Knopfler mester egyéb vackait nem is vettem számításba, állítólag a Telegraph Road vagy a Once Upon a Time in the West se kutyaütő, meg ott van a másik világhírű húllatta a Zeptől, sokan esküsznek rá. Smoke on the Water megvan azzal a szarrá híresült riffel? Te is tudnád folytatni fél hónapig, mi? De Paco se vacak, meg Steve, meg John, valami Meola nevűről is hallottam, de még ... mondom hagyjuk.

18 voltam 15 éve, amikor a kör bezárult. Ma, 33 évesen úgy érzem, a Nirvana volt az utolsó olyan rockegyüttes, akik valami újat hoztak a zenébe. Ezt a stílust Kurt magával vitte a sírba. No, nem a grunge-ot, hiszen az nem is egységes zenei stílus, vagy ha igen, akkor csak annyira, mint pl. a new wave.
A Nirvanának saját stílusa, hozzáállása volt, az ment a sírba Kurttel. Olyannyira, hogy az utánzatát, a Bush-t is csak egyszer lehetett eladni Nirvana-klónként. Volt, aki bevette a trükköt.
Egy kis magán-rocktörténelem: thrash metal rajongóként az … And Justice for All című Metallica-lemez volt a kedvencem, minden nap legalább egyszer meghallgattam. Aztán 1991 nyarán végre kijött az ún. Fekete Album. Tudom, azóta is sokan imádják azt a lemezt, de nekem csalódás volt. Meg lehetett unni, nem úgy, mint az elődjét.
Aztán ősszel az MTV Europe egyre több új hangzású zenével örvendeztetett meg bennünket. Volt valami Nirvana nevű „punkegyüttes” is (a saját akkori címkém), de a Smells Like Teen Spirit klipje nem fogott meg, bár nyitott voltam más műfajok felé.

Dear olvasóz! Az van, hogy fél éve, 2008. október 4-én habzóból (értsd: hirtelen felindulásból) regisztráltunk egy blogot, gyorsan pakoltunk rá egy hangszórót, meg néhány kazetta kiválogatása után egy régi kék Maxellt, megjegyzem, nekem az egyik lassúzós válogatásom és azt hiszem, a Master of puppets album ilyenen volt meg.

A mai napon mint blog FÉLÉVESEK lettünk, törjetek el velünk egy gyertyát, és az egyik végét fújjátok el! Segítettetek ebbe a Maxell kazettába új életet lehelni, ugyanis rajta lesz az egyik B-oldal pólón, amelynek feliratát a szerkesztőség független pontozással, zsűrizéssel és Excel függvények rutinos felhasználásával eldöntötte. (Az Excelről jut eszembe, innen puszilom Charles Simonyit, aki a hírek szerint múlt héten ilyenkor éppen dokkolt, ráadásul 35 millióért :)))

A póló felirata végül ez lesz: "B-SIDE: Kiss my A". Az ötlet Csizmadia Dávidtól, az Arrows Lounge énekesétől származik, ezért ő kap tőlünk egy általa favorizált méretet az általa favorizált pólóváltozatból.

Ami a "közhírré tétetik" jellegű bejegyzéseinket illeti (lásd: december 17., január 3.), ismét megemlékeznénk néhány alapvetésről.

1941 júniusában, a németek által megszállt Belgrádban járunk..."Ne a nevüket írja le! Őket magukat akarom leírva látni!" Innen ered az azóta kultikussá vált jugoszláv filmsorozat, a Belgrádi fiúk eredeti címe (Otpisani - "A leírtak"). Az első rész végén, a német tiszt ezzel a mondattal adja ki a parancsot a fiatal belgrádi ellenállók megsemmisítésére. Magyarországon a sorozatot 1979-ben vetítették: akkor - 8-10 évesen - öcsémmel és barátaimmal Svarc és Tihi voltak a hőseink, akik minden részben gyengítették a német hadigépezetet, borsot törtek a Wermacht, a Gestapo és a helyi kollaboránsok orra alá, sok fritzet lelőttek, szabotáltak, robbantottak, majd eltűntek a kerítésen, csatornanyíláson keresztül. A történések során a fiatalok közül is sokan meghaltak.

(Egy időben konkrétan állandóan belgrádi fiúkat játszottunk, kerítésugrás, kamu lövöldözés, kézigránát hajítás, jó náciként látványos vízbezuhanás, kövér meggy elharapása a meglövés utáni belső vérzést szimulálandó....)

A Beatles és a Metallica közös, törvénytelen gyereke április 14-én az A38-on! A kémiai reakció eredménye egy amerikai banda, egyesek szerint egy nem komplett, félőrült bagázs: a Beatallica.

Ezek a srácok magukat sem veszik komolyan, így nem unalmas átiratok, hanem szellemes stílus kavalkád várja a hajón az érdeklődőket, hiszen a humor mellett a a Beatallica maximális elismeréssel és tisztelettel adózik a Beatles és a Metallica felé. A zenekar tagjai: Krk Hammetson, Jaymz Lennfield, Kliff McBurtney, és a legszebb talán: Ringo Larz. Az álnevek azért jók, mert ha tagcsere van, nem kell szólni róla senkinek, a rajongóknak nem kell semmi újat megtanulni. Mint ahogy James Bond, Moneypenny és természetesen Ellie Ewing alatt is cserélgetik a színészeket.

Hét dala: Depeche Mode - Wrong

Album: Sounds of the Universe (2009)

Miért pont ez? Három héten belül világszerte megjelenik az új DM album, melynek előszele a "Wrong" kislemez. Bárkinek is kelljen ezt a dalt szobafogságban, bekötött szemmel meghallgatnia, egyből rávágja, ez a Depeche Mode. Kellően borús, kellően érces, és ha nem veszed is észre, már bólogatsz is az ütemre.
Figyelmetekbe ajánlom a Wrong "magyar" változatát, hiszen a világpremiert követően három magyar fiatalember egy különleges videó klipet forgatott a dalhoz. 

A Gödörben ellenőriztük: nincsenek még kipakolva a székek, ugyanakkor már nem kell sokat addig sem aludni, hogy az A38 tetőterasza megnyíljon. A zárt helyek, amik vagy úsznak, vagy nem, már a fesztiválszezon illatát küldik felénk (érzitek?), talán most már a lányok is a tavaszi-nyári kollekció elemei között vacillálgatnak reggelente. Biztató. Csemegézzünk is tovább az áprilisi programlehetőségek között, amelyben segít nektek a B-oldal online eseménynaptárja, amit bármikor elérhettek az oldal tetején a Naptár fülre kattintva. Tessék, tessék kirajzani a szabadba, munka után koncertezni, hétvégén bringázni!

Kiemelnénk az alábbi - áprilisi - budapesti programokat:

Április 1.
In Flames - Pecsa: A stílusteremtő, sokaknak irányt adó svédek a Városligetben, babakocsizás után fiatal metálapukáknak ajánlott.        
Russkaja - A38: Azoknak, akik a hajón szeretnének egy jót táncolni és vodkázni.

Április 2.
Ektomorf - A38: Magyarország jelenlegi legnagyobb metál exportcikke a hajón kezdi az új albumhoz kapcsolódó önálló (!) európai turnéját.

Április 3:
The Sisters of Mercy - A38: A hajó elsötétül, egy kultbanda újra nálunk.

Április 4.
Rosa Parks - Művészbázis: Győri postrock a jobbik fajtából, mindenkinek, aki szereti.
The Idoru - Dürer: Lemezbemutató. Szalkai Tibiék megmutatják, mi vitte őket Japánig.

Április 10.
30Y - Gödör: "a mindig fortyogó pécsi zenei üst jelenleg legaktuálisabb együttese".

Április 14.
Beatallica - A38: A Beatles és a Metallica közös törvénytelen metál-gyereke.

Nem áprilisi tréfa, csatlakoztunk a Cluster One független zenei-zenekritikai portál szamizdat akciójához, mert szerintük "Május az otthon zenélés hónapja". Hm? 

A fesztiválszezon a nyakunkon van, de előtte kíváló alkalom ez a magyar zene, és különösen a magyar amatőr zene támogatására és népszerűsítésére. Mi az akció tárgya? Május minden napján a Cluster One oldalon egy meghallgatható és mp3 formátumban le is tölthető amatőr feldolgozás lesz közzétéve. Az amatőr feldolgozás jelen esetben azt jelenti, hogy nem az előadó által írt, de egy széles(ebb) körben ismert szerzemény egyedi, sajátos előadása, mely otthoni vagy minimális stúdiótechnikai háttérrel lett rögzítve. Cél, hogy elsősorban "amatőr" zenészek felvételei legyenek népszerűsítve, ennek ellenére pár ismertebb zenész is felkérést kapott az akció támogatására. Főzős műsor nem lesz, nyugi!

A Cluster One szerkesztősége a felvételeket egész áprilisban és májusban várja, szóval tessék a húrok közé csapni, beizzítani a házistúdiót, vagy kézbe fogni a diktafont. Aki magnóval rögzít, annak üzenjük, hogy a REC és a PLAY gombokat egyszerre kell lenyomni, illetve ha a mikrofont ki akarják hangosítani a kazettás magnójukkal, akkor pauzézzanak le egy végére tekert kazettát, és akkor megszólal a hangfalon.

Itt volt az AC/DC és én mégsem erről írok….Szinte még a fülemben csengett a záró „For those about to rock…..we salute you” refrén lelkesítő dallama (tipikus rock himnusz), amikor szerencsém volt egy merőben különböző élményt is megtapasztalni.
A körülmények egészen mások voltak. Lehettünk vagy háromszázan, a beugró egy ezres. Fény épp csak annyi, hogy látszódjon, kik muzsikálnak a szerény színpadon. A hangerő szinte mínuszos, időnként egy-egy lágyan megpendített hangon kívül nem is szólt semmi. Show elem gyanánt néhány egzotikus népi hangszer bemutatása, egy-egy halk, illedelmes poén. A színpadi munka minden, csak nem lehengerlő: többnyire mereven ülve, néha állva zenélés. Erősítők és mikrofonok nélkül. Volt viszont "botrány": Vilmos egyszer hosszú másodperceken át csúnyán nézett a fotósra: a folyamatos exponálás „döreje” zavaró volt egy bensőséges dal ihletett előadása közben…Mondom, nagyon más volt, mint az ausztrálok életre szóló élményt jelentő koncertje. De a zenében az a szép, hogy ezer módon tud megszólalni és ezer módon tudja telibe trafálni az embert. Én az AC/DC után a Kalákától is kaptam egy szívlövést.

Az megvan, hogy az elektronikus popzene őskori nagyágyuja, a Pet Shop Boys új albummal jelentkezik? Nincs?! Akkor mondom: "Yes" névre hallgat az új korong (mely az UK album charton 4. helyen nyitott!) és márciusban már ki is jött az új single, Love etc. címmel. A kisállatkereskedős urban legendet félretolva, a hír okán felcsaptam zenei emlékezetemet, és bár a "Very" című Takt kazettájukat nem találtam meg, kicsit alámerültem Neil Tennant és Chris Lowe munkásságában.

Majdnem 30 éves pályafutásuk alatt mindent megtettek, hogy nevük ne a "Go West" című számmal (ami ugyebár eleve Village People feldolgozás) forrjon össze, hiszen a 80-as évek közepétől kegyetlen tempóban szórták a kislemezeket, de sajnos hajlamosak vagyunk nem elég mélyre ásni.

A Queen zenekar iránti elfogultságomat nem leplezve, valamint a fan club körképünket folytatva, az egyik legrégebbi magyar rajongói klub vezetőivel beszélgettünk.

1. B-oldal: Mikor alakult a klub, mi a története? Hányan vagytok jelenleg?
HQFC: A HQFC-t 1982-ben alapította Fehér Bertalan és baráti köre. 1985-ig főként levelezés útján fogták össze a magyarországi rajongókat. Aztán néhány klub estet (Miskolc, Budapest) követően (amelyeken a videó vetítés volt a fő műsor), 1986-tól a Petőfi Csarnok vette védőszárnyai alá az akkor már több száz fősre gyarapodott HQFC-t. Itt már havi rendszerességgel rendeztünk klub esteket, amelyeken változatos programokat (koncert, közönségtalálkozó, vetélkedő, kiállítás, stb.) állítottunk össze. Az 1986-os budapesti Queen koncert idejében a taglétszám meghaladta az ezer főt! Évente kiadtunk több újságot, kirándulásokat, utazásokat, nyári táborokat szerveztünk. Többször találkoztunk a Queen tagjaival személyesen. Brian May-jel és Roger Taylor-ral is sikerült közönségtalálkozót szervezni a Petőfi Csarnokban. Freddie Mercury halála után, 2001-ig bezárólag négy nagyszabású és több kisebb emlékkoncertet szerveztünk a Queen Emlékzenekarral és a magyar zenei élet több remek előadójával együtt.
A Queen 1986-ban turnézott utoljára, aminek következtében évről évre csökkent a klub taglétszáma. Jelenleg kb. 150-en vagyunk.

Szeretem a focit. És a dobszerkókat. Mindenfélét. Kicsit, nagyot, sok tamost, sok cinest, kevés tamost, kevést cinest. Mindet. Nem tudok dobolni, ellenben megtalálam a legnagyobb dobszerkót EVÖR. A legnagyobb nem is tudom, hogy jó szó-e. Ez nem nagy, ez egyszerűen grandiózus, mellette még futurisztikus is, gyakorlatilag a 2 vége között egy buszmegálló távolság van. Azt hittem, hogy Mike Portnoy monsztereinél valahol megáll a dobszerkók ésszerű és ésszerűtlen mérete, de nem, ez nem állt meg.

Ki a tulajdonosa? Terry Bozzio. (Ki az a Terry Bozzio?) Neve a Frank Zappa rajongók számára ismerősen csenghet, hiszen a jó öreg Zappa zenekarának tagja volt, de rövidebb ideig kollaborált Steve Vai-jal, vagy éppen Jeff Beck-kel, de dobolt a Korn nyolcadik lemezén is. Manapság dob workshop-okat szervez, illetve azokon csillogtatja saját, illetve SS Bozzio névre keresztelt szörnyetegének tudását.