A jómúltkor már hozsannáztam a ZUP zenekart, most pedig az énekes-gitáros Farkas Jánossal készült interjút dobom be a közösbe.

B-oldal: Kérlek, mutasd be a zenekart!

FJ: 2007. tavaszán alakultunk Záhonyban. A négyezer lakos ellenére elég sok működő zenekar és zenész tevékenykedett akkoriban. Ebben a légkörben és persze a baráti szálak miatt jöttünk össze muzsikálni. Rengeteg zenei ízlés és megközelítésmód találkozik. Vidám és bohókás társaság vagyunk. Szeretünk sramlizni, dajdajozni és mulatni.

A jelenlegi felállás:
Farkas Krisztina: ének, melodica, csörgők, stylophone, harangjáték, harmónika
Kiss Ferenc: billentyűs hangszerek, sampler
Pásztor László: basszusgitár, vokál
Ferencz László: dob
Farkas János: ének, gitárok, ukulele, balalajka, dobro, didjeridoo

B-oldal: A tribute zenekaroknál mindig jogos a kérdés, így nektek is feltesszük: miért pont tribute / cover band és miért nem saját muzsika? (Van saját számokat játszó zenekarotok is?)

FJ: A tribute kifejezés igazából nem teljesen pontos ránk nézve. Kétségtelen, hogy van némi hasonlóság, de nálunk több szerző dala van műsoron, és egyáltalán nem cél az eredeti előadó látvány –és hangzásbeli reprodukálása. Már az elején megbeszéltük, hogy csakis feldolgozásokat fogunk játszani. Mindannyian úgy gondoltunk az egészre, mint a fölös szabadidő tevékeny, és kellemes eltöltésére. Ehhez csak kellett néhány számunkra kedves dal, akusztikus megszólalás és kész volt a koncepció. Ami az óta sokat változott, mind megszólalásban, mind a hangszerelés tekintetében, de még mindig megmaradt örömzenélésnek. Emellett jut idő más zenei elfoglaltságra is. Pásztor Laci épp Németországban van és egy bluegrass formációval turnézik. A másik Lacink egy jazz és egy hip-hop formációban dobol.

B-oldal: Hogyan választjátok ki a feldolgozandó dalokat?

FJ: Valaki hoz egy nótát, jobb esetben egy ötletet is hozzá, hogy hogyan is hangszereljük meg. Ha tetszik, van benne fantázia, akkor elkezdjük összerakni. Igazából nincs semmilyen bevált folyamat a kiválasztásra. Azért fontos kritérium, hogy legalább bizonyos mértékig ismert legyen a dal. Akkor tudja a hallgató valahová kötni, és az eredeti alapján megítélni, hogy tetszik-e neki a mi verziónk.

B-oldal: A zenekar sajátja, hogy nem csak feldolgoztok, hanem saját kis ZUP-os megoldásokat csempésztek a dalokba. Mely dallal vesződtetek eddig a legtöbbet?

FJ: Én a Limp Bizkitet tartom ilyen makacs gyereknek. Sehogy sem akart összeállni. Aztán megoldottuk ezzel a „ska” betéttel. Azóta is kapunk érte hideget, meleget. A legszélsőségesebb vélemények pont azokra a dalokra érkeznek, amiket teljesen szétszedtünk. Én személy szerint ezeket szeretem a legjobban. Igyekszünk azért abba is belevinni valami „ZUP-os” elemet, amihez nem annyira nyúlunk hozzá. Erősen vonzódunk a különleges autentikus hangszerekhez. Nemrég beújítottam egy didjeridoo-t és egy lapsteel gitárt. Kriszti tangóharmonikán művészkedik mostanság. Én személy szerint nagyon szeretem, a multifunkciós zenészeket. Valahogy ezt szeretném nálunk is megvalósítani. Persze korlátok azért vannak…

B-oldal: Az eredeti előadóktól szoktatok-e kapni visszajelzéseket?

FJ: Azt hiszem az MTV Iconos szereplésünk mindenképp az volt. Igaz nem beszéltünk személyesen Demjén Rózsi bácsival, de az arckifejezése és a gesztikuláció pozitív véleményről árulkodott. Szerintem tetszett neki a kávörünk. A másik csak közvetett, de vicces történet. Egy próbatermes ökörködésből született még egy magyar nyelvű átiratunk, amit az óta is sokszor játszunk. Megmagyarázhatatlan vonzalom fűzi az embereket a Szomorú szamurájhoz… Szóval történt, hogy egy barátom ismerte Kozsó Mestert és megmutatta neki a mi verziónkat. Nagy örömünkre elnyerte a tetszését a hangszerelés és az előadásmód. Nagyon érdekes megközelítésnek tartotta...
Sajnos Fred Durst, vagy Jonathan Davis még nem küldött emailt ez ügyben. Azért reménykedem.

B-oldal: Egy tribute / cover zenekarnak a jogdíjak miatt nyilván nehezebb dolga van az albumkiadás frontján. Ti hogyan látjátok ezt, lesz-e egyszer saját ZUP album?

FJ: A kérdés pont aktuális, mivel pár napon belül megkezdődnek a dobfelvétel munkálatai. Reményeink szerint 9 dalt veszünk fel. Manapság idehaza hagyományos értelemben vett lemezkiadásról már nem nagyon beszélhetünk, így azt gondolom egy tribute, vagy cover bandának sincs sok esélye ezen a fronton. Marad tehát az internet és az élőkoncertek varázsa. A világhálón nem ritka azért, hogy feldolgozásokért is hajlandóak fizetni a letöltők. Igaz ez szintén nem hazai jelenség. A mi esetünkben a közönségtől érkező kérésnek szeretnénk eleget tenni. Sokan jelezték, hogy nem csak koncerten hallgatnának minket szívesen, aminek mi nagyon örülünk, és mihamarabb szeretnénk is elérhetővé tenni a felvételeket az interneten. Valamint ismét tervben van új koncertanyag készítése is.

B-oldal: Mi a TOP5 előadó / zenekar, mely hatással volt rátok?

FJ: Csak a magam nevében nyilatkozhatok: Deftones; Meshuggah; John Butler; Kings of Convenience; Xavier Rudd; Thomas Dybdahl. Igazából nagyon vegyesvágott a zenei ízlésünk. Pásztor Lacinak elég komoly punk múltja van. A dobosunk bolondul a jazzért. Fecának mindegy, csak szép dallamos legyen. Krisztinél meg egyszer orosz rock zene, máskor latin muzsika. Így van ez jól. Mindenki hozza a saját világát.

B-oldal: Hol láthat titeket a közeljövőben a nagyérdemű?

FJ: A tavasz folyamán a klubkoncerteké és az egyetemi rendezvényeké a főszerep. Legközelebb március 19-én, Budapesten a Könyvtár Klubban koncertezünk. Továbbá: Debrecen, Nyíregyháza, Miskolc, Dunaújváros, Nyírbátor, stb.. Nyáron pedig igyekszünk ott lenni a nagyobb fesztiválokon. Reméljük a tavalyi évhez hasonló lesz az idei is. A www.zupmusic.hu weboldalon további infók és pontos dátumok elérhetőek.

Anno cikkeztünk a TOP10 szurkolói dalról, most pedig a fantasztikus Celtic - Rangers mérkőzés lelátói hangulata bizonyítja be, hogy a futball a világ legcsodálatosabb játéka.

Őrület, ahogy az önfeledt Celtic drukkerek éneklik a Just Can't Get Enough című Depeche Mode klasszikust.

Fú, az ilyen videók láttán beindulnak az ízlelőbimbóim...

Kérek:

• nyár
• sör műanyagpohár
• Thievery Corporation

Mondjuk.

A középiskolások olvasnak B-oldalt? Mert ha igen, rap-pályázatot ajánlok figyelmükbe! 

A disputa-rap-szódia szövegíró verseny lényege, hogy szókimondó, vagány szöveget kell költeni és előadni, egy, az EU-hoz kapcsolható témakörben. Az esemény védnöke pedig Busa Pista, akinek freestyle-kedvcsinálóját alább láthatjátok. (Minden egyéb infó ITT.)

Társadalmi célú hirdetésünket hallották.

Mindig különös tisztelettel figyeltem azokat a művészeket, akik nem csak egy művészeti ágban jeleskednek, hanem több területen is bizonyítják különleges képességeiket. Nos, ismert és kevésbé ismert kedvenc zenészeink között is akad olyan, aki a muzsikálás mellett kellően bátor ahhoz, hogy valami mással is próbálkozzon. Mondjuk, a festészettel! Lássuk, kik bizonyultak elég jónak/érdekesnek ahhoz, hogy bekerüljenek a festegető zenészek elit klubjába!

Paul Stanley
A táncoslábú Paul már óvodás korában kitűnt tehetségével. Még csak középső csoportos volt, de már napocskát, csillagot és szívecskét rajzolt. Ez annyira ment neki, hogy később festeni kezdett. Többnyire azóta is napocskát, csillagot és szívecskét fest. Mondjuk úgy, hogy ő aztán igazán minimalista festő.  A gitárral jobban bánik, mint az ecsettel és a KISS dalok is komplexebbek a képeinél. Magyarázzam tovább? Szeretjük Paul-t, de nem a művészetéért (képek)
 

Marilyn Manson
Szlogen: "ez a gyerek meg nem normális". Ősi erő bújik meg a képeiben. Ezt értheted úgy is, hogy leginkább barlangrajzoknak nézhetnénk a festményeit. Képein a koponyákat gyakran megnyitják, vagy szögeket vernek beléjük, a nők pedig mindig a nemi szerveiket mutogatják erősen. Mondom: őskor.
Mindemellett kétségtelenül tehetségről árulkodnak a művei – na, meg egy beteg lélekről is. Mansonnak nincs szüksége háziorvosi beutalóra a pszichiáterhez – elég néhány festményét felmutatnia (képek, képek még)

Kiss Tibi
A Quimby kiváló frontemberének belső élete sem lehet egyszerű, legalábbis ezt sejtetik művészi hatású festményei. Amúgy nem áll nagyon messze Manson-tól, csak ami Manson-nál szimplán pina, az Tibinél vulva. Mert az művészibb. De ne legyünk igazságtalanok: Tibi képei sokkal több tehetségről és fantáziáról árulkodnak, igaz, rajta is találhatna munkát egy lélekbúvár. De hát ez minden nagy művésznél így van, nem igaz?! (képek itt és itt)

Kurt Cobain
Szegény Kurt, „Istenverte” tehetség volt a zenében, de rajzolni és festeni is szeretett, s volt is érzéke hozzá. Nem állítom, hogy csúcs, amit csinált, de az ő alkotásait már nem csak a spájzajtó belsejére merném kiszögezni. Arról nem is beszélve, hogy mit érhetnek ezek a képek…
 

Jason Newsted
Miután a Metallica-t és Ozzy-t is kipipálta, új kihívást keresett magának. Megtalálta. Amit a basszsusgitáron nem tudott elmondani, azt az ecset segítségével mutatja meg. Többnyire nehezen értelmezhető kriksz-krakszokat mázol, majd előszeretettel pózol saját képei előtt nyugtalan, eszelős tekintettel. Ruhája közben annyira festékes, amennyire a hentes ruhája véres, de ez így hiteles. Stanley-ről írták, de szerintem rá legalább annyira igaz: időnként olyanok a képei, mintha kint felejtették volna őket az esőben (képek).

Ronnie Wood
Ron több témában is otthon van, s valljuk be, nem ügyetlen! Szívesen fest híres rock sztárokat és veszélyeztetett állatfajok példányait. Elvileg ez nála két kategória, de szerintem tekinthetjük egynek is. Persze, hogy sok képet, portrét készített a Rolling Stones tagjairól is. Lehet, hogy ennyire szereti őket, de szerintem csak egyszerűen nem talált Jagger és Keith Richards arcánál beszédesebbet (képek)

Frank Zappa
Zappa művészete legalább olyan sokrétű, mint a származása, így én személy szerint csalódott is lettem volna, ha nem derül ki róla, hogy a festészethez is konyított Steve Vai egykori hőse. Zappa képei minden bizonnyal aranyáron cserélnek gazdát a különböző aukciókon, de ha Frank ha ezt tudná, csak röhögne egy nagyot.
 

 
Tabáni István
Freddie Mercury hangját és Máté Péter lelkét egy közös reinkarnációban megöröklő teremőr igazán lenyűgöző dolgokat tud. Mondjon mindenki, amit akar, Istvánunk hihetetlen énektudása mellett igen tehetséges képzőművész is. A nagy magyar depresszió természetesen nála is bejátszik, de úgy tűnik, a boldog emberek nem lehetnek igazán nagy művészek. Ma már csak kedvtelésből fest, szerintem több van benne.
 

 
drMáriás
Máriás Béla, a Tudósok együttes újvidékű születésű énekese/szaxofonos zenekarvezetője igazi polihisztor! A zene mellett verseket, regényeket ír, performanszokat szervez. Ha már hallottad egy-két dalukat, a festményeire is tudsz következtetni. Néhány jellemző cím: Apeh-adminisztrátort lenyelő polip, Fási Ádám Picasso műtermében, Tesco gazdaságos családi maszkok. Nehéz rá szavakat találni. De azért nem lehetetlen. Mondjuk: „Mi a fasz?!” (képek)

Paul McCartney
Sir Paul kezében a basszusgitár mellett az ecset is nagyon jól áll. Szerintem kevesen tudják róla, hogy festőként is elismerésre méltóan alkot, pedig így van! Lehet, hogy a képzőművészeti érdeklődés kötelező elvárás volt a Beatles-nél, hiszen Lennon-nál és Ringo Starr-nál is megjelenik, de véleményem szerint Paul messze lekörözte őket. Az alkotások értékeléséhez megint csak kevés vagyok, de személy szerint nekem nagyon tetszenek a képei.
 

A brit tévézés fontos pillanata ugrott fel nekem a Youtube archívumból, egy videó, melyen Kylie Minogue és Geri Halliwell szkanderezik. Ahhoz, hogy kiderüljön, hogy csak szkandereznek-e, kattintani kell.

Szégyen, de egész nap nem jutott eszembe, hogy szeretett gitárosom ma 65 gyertyát fújt el (tuti egyszerű fekete pólóban)... Éljen, még-még, egyszer még látnom kell élőben!

Az viszont miért van, hogy a Youtube-on a "David G"-re "David Guetta" ugrik fel...? Na, mindegy. A Gdansk DVD extrái között viszont ilyen csemegék vannak, mint a lenti videó.

Kis helyen elfér, sétáltatni nem kell, keveset fogyaszt.

A múltkor a Killing in the name jazz átiratát mutattam, most pedig itt egy iskolai zenekar előadása. A karmester úr eléggé benne van a dalban.

Most komolyan. Persze ízlésről nem szabad vitatkozni, de tényleg sokan annak örülnek, hogy jön a Pulp? :)

Vagy a Judas Priest? Mondjuk ők elvileg búcsúturné keretében érkeznek hozzánk. A Motörhead már lehet, tavaly is azt hitte, hogy a Szigeten volt, most tényleg oda jönnek. Nagyszínpadra jön a Rise Against és az Interpol, akik engem konkrétan nem érdekelnek, valamint Gogol Bordello és a Chemical Brothers, akik esélyek a bizalmamra, főleg, ha elvesztem a barátaimat és a Nagyszínpad környékén próbáljuk megtalálni egymást. (A Chemical Brothers azzal nyerhet meg, hogy nem láttam őket tavaly a Balaton Sound-on.)

Mégis azt gondolom, hogy a Sziget főszínpada számomra most már egyértelműen a Világzenei Nagyszínpad. Ismét jön a Gotan Project és végre nem zárt térben kell izzadnunk! Goran Bregovic, Les Hurlements d’Léo is itt lép fel és minimum érdekes a "hip-hop-flamenco" stílust ötvöző Ojos de Brujo.

Szóval szerintem egy dolog stabil: Világzenei Nagyszínpad - füves rét. A többi pedig majd később kiderül.

Jaj, végre. Bernathy & Son klip!

Talán életem egyik legnagyobb flash élménye az volt, mikor tavaly a VOLT (vagy a BS?) fesztiválon a késődélutáni órákban, egy kis sátorban megláttam Bernathy bácsit. Közben rájöttem, hogy ez valószínűleg a VOLT fesztiválon történt. Az élményt nem feledem, viszont utána hiába kutattam, nem találtam jó minőségű felvételt tőlük. Most végre igen!

Színpadon a Bernathy & Son, Magyarország első elektronikus live act-je, akik ígéretük szerint sosem fognak lemezt kiadni, mert zenéjük - állításuk szerint - csak élőben adható elő (és adható át megfelelően...).

Honlap: http://bernathy.hu és Facebook oldal (itt sok-sok zenéjük elérhető)

Mivel a Queen a legenda szerint hivatalosan 1971-ben alakult (bár az első lemezt csak 1973-ban adták ki), idén a banda 40 éves korba lépett.

Mivel a Queen gyermekkorom óta a kedvenc bandám, így a 2011-es vázlatpontos státuszjelentést magamra vállaltam.

• Azt gondolom, teljesen feleslegen azon lamentálni, hogy Freddie óta van-e Queen, vagy nincs, illetve hová tűnt John Deacon, akinek persze visszasírjuk a rövidnadrágos előadásait...
• A Queen + Paul Rodgers formációnak úgy tűnik vége, ezen a síron is lehet táncolni, ugyanakkor talán inkább azt érdemes értékelni, hogy a Chuck Norris-hasonmás Free-énekes mégis csak újra táncba tudta vinni a pocakos legendákat, melynek köszönhetően olyanok is láthatták őket, akik az eredeti formációt esélytelenek voltak.
• Hiába indította be az ízlelőbimbókat az új Roger Taylor-dal, valahogy nem jött folytatás sem tőle, sem Briantől. Maradt a Queen musical terjesztése...
• Hihetetlenül fel tudja cseszni az agyamat, hogy egy olyan életművel rendelkező banda, mint a Queen, aki megannyi ritkaságot és korabeli koncertet tart mélyen valami archívumában, mégis sorlemezeket ad ki ÚJRA és erőltetett válogatáslemezeket jelentet meg. (Lásd Absolute Greatest - nonszensz!)
• A sorba fantasztikusan beleillik, hogy - miután a banda kiadót váltott idén - január 1-én ismét megjelentették a Greatest Hits-eket (pff 1), jön az első 5 album újrakiadása (pff 2), valamint a Deep Cuts Vol 1, ami a sorlemezek rejtett gyöngyszemeit összegző válogatás. Persze, ezek kurvajó számok, na de greatest hits of non-greatest hits????? (pff 3...)
• Az újrakiadott első 5 lemezen mind lesznek extra számok. De mik? Olyan extrák, és demok, melyek kb. bárhonnan letölthetőek... A rajongók kb. 10 éve várják, hogy az archívum megnyíljon és minden ritkaság elérhető legyen egy gyűjteményes kiadás képében. Már ígéret sincs rá.
• Jön a Queen-film, melyben Freddie-t Sacha Baron Cohen alakítja, ami minimum véleményes, persze még jól is elsülhet. Érzek kockázatot.
• A 40. év eddig egyetlen riszpekt ötlete a Stormtroopers in Stilettos kiállítás, mely a napokban nyílt meg Londonban és a banda korai éveit mutatja be. Az eddigi beszámolók és képek alapján ez mindenképp méltó a banda múltjához.

Mindent összevetve nehéz elégedettnek lenni, ráadásul az elvárások nagyon magasak. A vérbeli rajongók nem értik, mi történik, azaz miért nem történik már VALAMI igazán exkluzív. Hiszen ők (én!) inkább nézzük a 70-es évekbeli gyenge minőségű koncertfelvételeket, mint hogy bedőljünk annak, ha 1 új demo felkerül egy best of kiadványra...

A legenda ettől függetlenül életünk része, kitörölhetetlen. A polc pedig már így is roskadozik. Sajnos ettől függetlenül rossz dolog bevallani, hogy lassan már Brian May haja sem a régi...

Nem tudom, meddig megyünk a "legendás" sorozattal, de az alábbi videó talán aktuálisabb, mint valaha.

Gary Moore szörnyű elvesztését csak az erősítheti fel, ha látjuk őt Jimi Hendrix-dalt játszani. Az előadás a Fender Stratocaster gitár 50. szülinapi koncertjéről származik, ráadásul DVD-n még jobban karcol... Tökéletes előadás, pótolhatatlan veszteség.