Interstellar Overdrive szerint 2011 ilyen volt:

Bár nem akarok túl hosszú évértékelő beszédet mondani, pár jóságot mindenképpen ki szeretnék emelni 2011-ből, hiszen szerencsére érkezett rendesen impulzus az arcunkba:

• Occam első albuma
• a Realistic Crew visszatérő korongja
• az Anorganik:org 10 szülinapi koncert megoldása
• Yonderboi harmadik hallatása magáról
• Láttam a The Wall-t, úristen
• meg persze a Chili-t Bécsben, úristen 2
• Deadbeat - Drawn and Quartered című albuma, amiről még szót kell ejtenem
• Nadeah első szólólemeze
• bármelyik Random Trip-koncert
• még mindig bírom végig a Szigetet, sőt, követelem már most a fesztiválszezont
• még mindig nem hallgatok rádiót, csak ajánlásokból táplálkozom (éjfél után, ha vizet adnak, átváltozom)
• megvettem végre az összes Pink Floyd albumot és már Queen-re is egyre kevesebbet költök (de még mindig sokat)

A sok jó mellett kicsi kiégést is érzek... főleg a 2010-es zenei zabálás után. Nagyképűen hangzik, de az "MR2 generáció" majd minden zenekarát sikerült többször is látnom az utóbbi 3 évben, így tulajdonképpen már nem nagyon találnak el. Azért remélem a Turbo / Grand Mexican Warlock pl. túl tudja lépni a nagy magyar árnyékot, ez majd kiderül a következő években.

Tulajdonképpen Kruder & Dorfmeismer bulit akarok az A38-on, vagy jöjjön oda a Portishead is oda, hülye nyitott fesztiválok helyett. Tulajdonképpen már a Depeche Mode is jöhetne, régen voltak, ráérek. Ha a Chili jövőre megint nem jön, lehet mi megyünk megint, akárhová, kitaláljuk. Az elektronika azt hiszem beszippantott, egyre kevesebb a gitár a fülemben. (Bár az utóbbi időben megvásárolt DVD-k nem erről tanúskodnak, na mindegy.)

A zene mellett a filmek jobban megőrjítettek (talán a blogra is hatással volt), sokkal több táplálékot nyertem ki belőlük idén, mint eddig bármikor. Sok jót láttam, ideit is, régit is, nagyon régit is,  így azon sem tudok kiigazodni, mi 2011-es és mi 2010-es, szóval nagy filmes áttekintésbe nem mennék bele. Ennek ellenére csak szimplán kötelező címkével látom el az alábbi filmeket: Fekete Hattyú, Biutiful, Essential Killing, Felperzselt föld, Ne engedj el, Egy jobb világ.

Hát szóval, röviden ennyi. A többit megírják az újságírók. Valami azt súgja nekem, a jövő év is erős lesz.

Rálf atya szerint 2011 ilyen volt:

Valahogy az az érzésem, hogy 2011 jó új zenék tekintetében nem kényeztetett el minket. Próbáltam összeszedni a legjobb lemezeket, de túl sokat nem tudtam. Olvasgattam a különböző zenei oldalak listáit, ahol 50 lemezt is rangsoroltak 2011-ből, amiből kb. 3-at ismertem. Ez több, mint valószínű, hogy rám nézve kritika: vagy időm nincs, vagy ízlésem, vagy egyik sem, vagy lehet, hogy egyszerűen rossz helyre kattingatok az interneten. Hetente egy új lemezt teljesen magamévá tenni, feldolgozni, felfedezni egyelőre számomra lehetetlennek tűnik és nem is akarok. Ráadásul az én idei kedvenc lemezem köztük sem volt, el kell gondolkozni ezen a zeneszeretés dolgon. 

Az én kedvenc külföldi lemezeim 2011-ben (azok közül, amit hallottam):

1. Red Hot Chili Peppers - I'm with You
2. Explosions in the Sky - Take Care Take Care Take Care
3. Zechs Marquise - Getting Paid

Többet még kiemelni sem tudnék. Sajnos az új The Roots-ot és az új Everlast-et még nem volt alkalmam az őket illető körülmények között megismerni.

A hazai vonalról 2011 három legjobb lemeze: 

1. Turbo - Lost Measures
2. Rosa Parks - Black is the Colour of Bondage, Blue is the Past
3. Stereomilk - Az

Nem fért fel a dobogóra az egyébként nagyon faszára sikerült Fish! Sava, a Grand Mexican Warlock albuma (Aeons) meg tulajdonképpen tavalyi.

Számomra az év zenei produktuma egy dupla koncert CD - koncert film DVD kombó Izlandról. Igen, a Sigur Ros INNI címre hallgató alkotása okozta a legnagyobb élményt. A nyomába sem ért semmi.

Szóval lemezek terén 2012 csak jobb lehet. Várom a Seen, illetve Fábián Juli & Zoohacker lemezét a hazai vonalról, külföldről a Big Sir és a Rancid is le fog tenni valamit az asztalra. Jó új lemezek híján kénytelen voltam a klasszikus kedvencek munkásságában jobban elmélyülni, illetve a számomra mértékadó forrásokon keresztül (pl. Interstellar Overdrive kolléga) új, eddig általam fel nem fedezett klasszikusokra rátalálni. 

Koncertek terén szerencsére bőségesebb volt a felhozatal. Számomra 2011 öt legjobb koncertje:

1. Roger Waters - The Wall (Aréna)
2. Istenhátamögött, Vágtázó Életerő (Dürer Kert)
3. Red Hot Chili Peppers (Bécs, Stadthalle)
4. Random Trip Special featuring Fábián Juli & the Zoohacker Remake Orchestra (A38)
5. Red Sparowes, Mono (A38)

Egy-két dolgot azért még kiemelnék. Nem tudok szó nélkül elmenni a Kodály Method mellett. Zseniális és hiányt pótló kezdeményezés. Minden pillanata tananyag.

Megszűnt a Wan2. Illetve a magazint eddig megjelentető kiadó a jövőben már nem fogja kiadni. Annak ellenére, hogy hangvétele és megmondó stílusa sokszor már önmaga paródiája volt, nem lehet nem elismerni, hogy élvezettel és kíváncsisággal lapoztam fel a friss számokat, sok jó zenére nyitotta fel a szemem, kiválló összeállítások voltak és volt pár felejthetetlen cikk, amiket könyvben kellene kiadni (pl. UP Stoner bibliája), mindezt szemet gyönyörködtető kivitelben.

Hanyatló lemezeladások, a CD korszak haláltusája. Nincs érdekeltségem a CD bizniszben (nekik van bennem), nem ez beszél belőlem. Nem is magával az mp3 formátummal van bajom, hisz én is használom bőven, nagy előnyei vannak.  Nem is magával a letöltésekkel, mint jelenséggel, hisz én is töltök le, jóval több zenekarnak segítség ez, mint amennyinek veszteség. A bajom a zenehallgatási és fogyasztási szokások változásával vannak, azzal, hogy a zene, mint kreatív, előadóművészi produktum, kezd nagyon erősen elértéktelenedni. Ide értem azt is, hogy hiába töltenek le több és több zenét és gyűlnek az előadók a telefonon, iPod-on meg merevlemezen, több koncertre tapasztalatom szerint nem járnak, koncertekre többen nem járnak az emberek. A sok fos zene között elvész a kevés értékes. Tehetséges zenészek több havi kreatív munkája száll el egy SKIP-el. Tudom, sok összetevős a dolog, napokig lehetne vitázni ezen, de akkor is! Ez az egész szerintem nem jó irány.

Hogy egy kicsit még negatívkodjak, az sem szimpatikus, ahogy a média formálja az emberek véleményét a zenéről. Pl. a világra kerek szemekkel néző fiatalok pár hónap alatt a fürdőszobából az Aréna színpadára kerülnek. A saját szerzeményű dalok előadásának, a hangszeres játéknak a kultúráját két lábbal tapossák.

Minden kedves olvasónknak boldog új évet kívánunk!