Január 20-án jelenik meg John Frusciante "The Empyrean" című szólóalbuma. John már a RHCP hivatalos oldalán és saját blogjában is mesélt a közelgő album tartalmáról és hangulatáról és az sem meglepetés, hogy az albumon még Flea is játszik. (Sajnos úgy tűnik, hogy az 1 éves RHCP szünet 2-re dagad...)

A Borsodi tehetségkutató fesztivál december 14-i döntőjén diktafonvégre kaptuk az este vendég zenekarának frontemberét, magát Mr. Blind Myself-et, azaz Tóth Gergőt. Gergő készségesen állt kérdéseink elé, bő lére engedve mondanivalóját válaszolgatott, azt is mondhatnám, akasztottuk a hóhért. Egy durván csőröző pár mellett találtunk helyet az A38 gyomrában, íme a beszélgetés:

Kéne nekünk egy olyan szerző, hogy "MTI", tiszta röhej lenne, pedig most vele írunk közösen, itt ül a nyakamon, közvetlenül az idő mellett. Amint arról az Index Kult rovat és a HVG is beszámolt, a New Musical Express portálon szavazhattak az angolok, és első helyre a Led Zeppelin egykori frontemberét, Robert Plantet választották. Ez azért is jó hír számunkra, mert tervezünk megjelenni egy cikkel az első album megjelenésének 40. évfordulója alkalmából, ami idén januárban esedékes, továbbá azért, mert mivel kalandozásom a rockzene világába korlátozott volt, azt hiszem torzított gitárral és egy jó dobossal ennél csak különbet lehet alkotni, jobbat nem.

A New Musical Express listájának lista első 10 helyén - csaknem kizárólag brit - rockveteránok sorakoznak. Második Freddie Mercury, a Queen egykori legendás énekese, harmadik pedig Paul Rodgers, aki egykor a Free és a Bad Company csapatát is erősítette, most pedig a Queen tagjaival közösen alkotott formációban igyekszik énekhangként - de nem Freddie pótlásaként - szerepelni.

Hatvanhárom éves lenne ma a jó öreg Syd (nem, nem Syd Meyers, és nem is Syd Vicious, hanem Syd Barrett, a Pink Floyd néhai gitárosa), ha nem hal meg csendben kettőezer-hat nyarán. Előre szólok, rengeteg zárójelet fogok felhasználni. Így megy ez.

Én Woodstock kezdése előtt pár nappal születtem, pár hónappal később jelent meg az Ummagumma (~kamatyolás), amit Syd (és a Floyd egyik) legjobb száma, az Astronomy Domine¹ nyit meg, ám ekkor Syd már körülbelül egy éve nem szerepelt a Floydban. Kevesen bírják a folyamatos lecsózást anélkül, hogy széthullana az életük. Ő sem bírta ki.

Pink Floyd - Astronomy Domine

Another party was over... lencsetúladagolás, újévkezdet, újra-kell-menni-dolgozni-bevillanások. Hol van már az állandóan szóló, zavaró Last Christmas. Mindenhol konfetti. Sötét szoba, szótlanság, depresszió. Ezeket a dalokat csak úgy szabad végighallgatni, ha mindegyik után egy italopop, vagy egy dance slágert is betesztek, különben még a billentyűzettel is öngyilkosságra - vagy mások irodai megtámadására - lehettek képesek. 

TOP5 depressziós dal EVÖR:

1. Quimby - Unom
2. Johnny Cash - Hurt (eredeti: Nine Inch Nails)
3. Depeche Mode - Somebody
4. Pink Floyd - Goodbye cruel world
5. Faith No More - I started a joke (eredeti: Bee Gees)

Az élet most valami ilyesmi, melyet egy barátom sztorija jól fest le.

Ahogy a múltkori közhírré tétetikben is olvashattátok, vannak változások az oldalon, melyek az újév beköszöntével realizálódtak is.

Nosferato munkájának köszönhetően Stevie Wonder feje felett megjelent egy menü, mely a különböző rovattípusok (Zene, Film, Interjú, stb.) közötti navigálást teszi egyszerűvé. Annál is inkább fontos ez, mert a zenei témákhoz hasonló stílusban és megközelítésben a filmekre is rátesszük kezünket, avagy B-oldalunkat.

Felkerült a menübe az RSS hírcsatorna linkje és a Szerzők fantázia névre hallgató bemutatkozó oldal is, nemsokára a vendégszerzőink bemutatkozása is itt lesz olvasható. (Ha küldenek bemutatkozást ;)

Újdonság: naptár funkció! A b-oldal.hu/naptar cím alatt létrehoztunk egy kis ajánlót

Nem tagadom a kvantitatív módszerek hasznosságát, de nem is tartoznak a kedvenceim közé, főleg akkor nem, ha kérészéletű műegyetemi tanulmányaimra gondolok... Most mégis szigorúan mennyiségi alapon állítom sorba azokat a dalokat, melyeket a lassan elköszönő óévben a legtöbbször hallgattam meg. A statisztika (melynek hinnem kell, hiszen én "hamisítottam") az iPod-iTunes-Last.fm trió által szolgáltatott adatok alapján készült, mivel az általam hallgatott zenék 99,9 százaléka rajtuk keresztül játszódik le és naplózódik. Eredetileg TOP5-öt terveztem, azonban a "Top 25 Most Played" listában annyi jó dal volt, hogy ésszerű kompromisszumként tíz fősre bővítettem a mezőnyt. Tekintettel kellett lennem a B-oldal haladó hagyományaira is, ami jelen esetben a mágikus EVÖR szó használatát jelenti.

 Nem állítom azt, hogy ez a tízes lista hűen tükrözné szerteágazó zenei ízlésemet, valamint a 2008. év könnyűzenei trendjeit. Néhány felvillanás az óév lassan elhalványuló fényeiből popkulturális visszapillantó tükrömben - mindössze ennyi.

Ha nem is büszkén és nem is véletlenül, de beállunk a sorba, mi is írunk Jimmyről. Mert megkerülhetetlen figurája volt a magyar könnyűzenének. Nem maradt vele kapcsolatos téma érintetlenül, minden lerágott csont, mi azért megpróbáljuk a velőt kiszívni. Nem Imréről, a családapáról írunk, abból van elég. A Jimmy betűleveséből a G betű-tésztát kaptuk ki, lássuk csak: Guiness rekord.

8 éve halálozott el első Zámbó házi királyunk, nem éppen királyi körülmények között. Azt hiszem hamarabb tudjuk meg Kennedy gyilkosának kilétét, mint hogy a mi kakasunk felmentést kapjon. Mert ha az ő halálában a kakas volt a ludas, akkor Kurt Cobaint egy mosómedve kergette őrületbe, József Attilát meg egy kóbor kutya a vonat alá. Michael Hutchencenek pedig a szobaszerviz egy hajszálat hagyott az omlettben, ugyan már kérem.

Boldog új évet kívánok mindenkinek!

Pontosabban mindenkinek azt, amit szeretne, de így B-oldalasan sok jó lemezt és koncertet, de legalább is sok-sok emlékezetes zenei élményt!

Általában tv nézés (nem DVD!) közben megzavarható vagyok különösebb botrány nélkül, ez alól két kivétel van: az év végi favágó verseny közvetítése a Eurosporton és az újévi koncert Bécsből. Gondolom a másodikat meg kell magyaráznom.

Zeneileg volt egy időszaka az életemnek, amikor családi kötelességből komolyzenei rendezvényekre jártam, de mivel azt a családot lecseréltem (vagy ők engem?) és gyorsan rájöttem, hogy pl. a Blind Myself - csak hogy ne menjünk messzire - sokkal izgalmasabb, mint a kortárs hazai komolyzene, így felhagytam az ilyesmivel. Az újévi koncert viszont már előtte is és még most is mondhatni az életem része. Ennyi kell.

Hát, gyerekek. Véget ért egy újabb esztendő. Koncertekben, jó és rossz zenékben, fesztiválarcú lányokban gazdag... Elkezdtünk zenei blogot írni, magunk sem gondoltuk, hogy ennyi élmény, emlék, nosztalgia és jelenkori zeneszeretet van bennünk. Témalistánk gyorsabban bővül, mint cikkeink száma és mindig új és új ötletek kerülnek megvalósításra. Ennél már csak az élmények száma gyarapodik jobban.

Meséltünk életérzés dalokról (lassúzás, szakítás), voltak koncertélményeink (Queen + Paul Rodgers, Biohazard, Quimby, Magyar Dal Napja, Clarke-Miller-Wooten, R33), készítettünk pár interjút (Fish!, Amber Smith, vagy a még nem megjelent Dj Bootsie és Blind Myself beszélgetések) és néha csak egyszerűen olyan dolgokról írtunk, melyek foglalkoztatnak minket (Pendrive albumok, Matisyahu)! Közben persze jókat szórakoztunk, zenét hallgattunk, nosztalgiáztuk és nevettünk, reméljük, ti is!

Szilveszteri kabaré-posztunk a színpadi bakikat, eséseket, szövegrontást és egyéb vis major eseteket gyűjti csokorba nektek, remélem, örömötöket lelitek bennük. Mindegyik után képzeljétek oda a Szeszélyes évszakok aláfestő zenéjét.

TOP5 Színpadi esés kategória:
1. James LaBrie (Dream Theater) esése, pillanatnyi szundikálása, eszméletvesztése
2. Bono (U2) hátrafelé sétál, nem néz hátra, megérdemli
3. Bruce Dickinson (Iron Maiden) rockerkedik, terpeszugrásos esés
4. Axl Rose (Guns n' Roses) alatt - még a Kínai Demokrácia előtt - elfogy a színpad, emeletet zuhan
5. Dave Grohl (Foo Fighters) a nehezét megcsinálja, utána esik le a dobemelvényről

Nem bírok magammal. 2008-nak rögtön vége, én meg ahelyett, hogy számvetést készítenék az év lemezeiről, máris előre tekintek. Lehet, hogy a halászlé vagy a sör túladagolás miatt, de túl vagyok pörögve, hirtelen nem tudom milyen lemezt tegyek be, amivel az ünnepi és munkamantes érzést még feljebb dobhatnám. A boldog új év helyett csupán jó lemezeket kívánok magamnak (és persze az olvasóknak is), amiket már hallgatnék is, de rögtön észhez térítem magam, hetek, hónapok kérdése, hogy a következő lemezeket halljam. Nem vagyok a torrentes, DC-s, megjelenés előtti letöltésnek és meghallgatásnak a híve. Ez olyan, mintha az A38-on az a dögös göndör csaj ahelyett, hogy rám mosolyogna kezdésnek, rögtön letolná a spegetti tangát megmutatni milyen fazonja van. Megvan ennek a szeánsz jellege: új CD-t hazavinni, családot kizavarni a nappaliból, vagy fülest fel, majd minden izmot elernyesztve, külvilágot kizárva meghallgatni 2-3-szor a korongot.

Nem tudjuk, mi ez a szám eredetileg, de bulizunk rá. A 80-90-es évek legnagyobb húzása, és a legjobb módszer mind a mai napig slágergyártásra: fogsz egy 70-es évek beli 3 másodperces hangmintát egy B-oldalon hagyott, elfelejtett számból, és csinálsz köré egy tök új zenét mai hangzással.

Régi hobbink, kicsit utánamentünk, hogy milyen számlegendák mögött milyen elfelejtett eredeti verziók húzódnak meg. Mindjárt a legszebb, külön versenyt lehetne rendezni abból, ki talált régebbi számot. Dr. Dre amúgy kedvencünk, ahogy 2Pac is, meg 2Pac anyukája is, aki a halála után egyik legtöbb lemezt eladó művésszé tette